Jenni. Cristina első gondolata ez volt. Ez Jenni műve. A lány nem ment Kimi után, mert a teste mozdulatlanná dermedt a boríték tartalmától. És a szíve is. A borítékban benne volt a múltjának egy része. De Cristinának nem volt kétsége afelől, hogy a hiányzó részek is Jenni tudomására jutottak. És most már Kimi is tudja. És elment. A lány kétségbeesve szorongatta a képeket a kezében. Nem tudta, mit csináljon. Aztán, még mindig kábán, felkelt az ágyról, előkotorta a cigijét és kivitte a teraszra. Gondolt egyet és a minibárból kikapta a whiskyt meg a kólát. Tudta, hogy megiszik egy pohárral és kész lesz tőle, de nem érdekelte. Amikor meggyújtotta az első szál cigit és leszívta a füstöt, egy kicsit megnyugodott. Gondolkozni kezdett. A múlton. A képeken. Azon, hogy hogyan mondja el Kiminek. Közben lecsúszott az első pohár whisky-kóla, majd a második is és aztán a harmadik is. Nem volt megállás. Rövid időn belül már gondolkodni sem tudott. Csak ült a székben és nézett ki a fejéből. Nem hallotta a háta mögött a lépteket és nem vette észre, hogy valaki leül mellé.

Kiminek muszáj volt kiszellőztetnie a fejét. A Lucyvel folytatott beszélgetés eléggé felkavarta, de az még rosszabb, hogy Cristinával egymásnak ugrottak. Viszont a lány viselkedésében több dolog is zavarta. Egyrészt az, hogy hallotta a telefonbeszélgetését. Persze el akarta neki mesélni Lucyt és Kendrát is. Később. Nyugodt körülmények között. Ennek a tervének azonban lőttek, amikor megkapta a borítékot. A motorhome-ban lévő szobájában találta. Neki volt címezve, de a nevén kívül nem volt rajta semmi. Benne viszont annál inkább érdekes dolgokat talált. Fényképeket Cristináról, még régről. Látszott a képeken, hogy titokban, lesből készítették, de nem ez volt a lényeg. Hanem ahol és ahogyan lefényképezték a lányt. Kimi úgy érezte, képtelen megemészteni a látottakat. Erről miért nem beszélt a lány? Vagy Mark? Ezek a dolgok azért elég jelentősek, nem lehet rajtuk átlépni szó nélkül. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy Cristina takargatni próbálja a múltját. Vajon meg akarta egyáltalán mondani? És mi lehet még, amiről nem tudok? Kimiben egymás után merültek fel a gyötrő kérdések. Lehet, hogy túlságosan hamar egymásra találtak? Szinte nem is tudnak egymásról semmit. Az elmúlt két hónap gyönyörű volt, de Kimi érezte, hogy a nehéz dolgok még csak most következnek. Például ezek a fényképek. A fiú nem tudta megérteni, hogy Cristina miért tette azt, amit tett. És hogy miért nem mondta el neki. Oké, ő sem mesélt sem Lucyről, sem Kendráról, de a két dolog egészen más súlycsoportba esik. Amit Cristina tett…sokkal durvább, keményebb és…Kimi addig-addig gondolkodott, amíg jól felidegesítette magát. És zavarták az emberek az utcán, a parkban, mindenhol, amerre ment, így inkább úgy döntött, visszamegy a szállodába. Aztán lesz, ami lesz. Ki kell szednie Cristinából a történteket. Meg kell beszélniük, mert a fiú érezte, hogy már most másképp gondol a lányra. Visszasietett a szállodába és felment a szobába. Nem tudta, hogy fog reagálni Cristina látványára, de felkészült a veszekedésre. Mert azt tudta, hogy nem fogja szó nélkül hagyni a dolgokat. Nem látta sehol a lányt. Aztán észrevette. Kinyitotta a teraszajtót és kilépett a kis erkélyre. Cristina nem mozdult. Kimi leült mellé az egyik kis fotelbe és mély levegőt vett.

-                     Cristina…

Semmi reakció.

-          Cristina…

Még mindig semmi. Kimi megrázta a lány vállát, majd amikor a lány erre sem reagált, megragadta a vállát és maga felé fordította. A látványtól megborzongott. Cristina arca halottsápadt volt, csak a szemei világítottak. Kimi meglátta a kisasztalon a bontott whiskysüveget és a teli hamutartót.

-           Cristina? Mit csináltál?

-           Semmi közöd hozzá. Menj innen – hangzott a válasz meglepően tisztán. A lány rágyújtott egy cigire, a füstöt Kimi arcába fújta és hátat fordított. Tudta, hogy Kimi gyűlöli a cigarettát. El akarta üldözni, de nem sikerült, a fiú ott maradt mellette.

-           Mi van veled?  – kérdezte Kimi ismét a lánytól. Erre Cristina megfordult. Mutatóujját Kimire szegezte.

-           Mondtam, hogy menj! Húzz el innen a francba! – sziszegte, és durván meglökte Kimit. Menj már el – könyörgött magában -, különben baj lesz. A fiú azonban nem ment sehová. Megragadta Cristinát és erősen megrázta.

-           Mi van veled?

A lány befogta a fülét és a fejét rázta.

-           Nem, nem, nem. Nem hallom, amit mondasz. Nem mondasz nekem semmit. Itt sem vagy. Nem vagy velem.

Kimi megfogta Cristina karját és felrántotta a fotelből.

-                     Nézz rám! – és kényszerítette a lányt, hogy a szemébe nézzen. Cristina tekintete zavaros volt és alig állt a lábán.

-                     Hagyj – és megpróbált visszaülni, de Kimi nem engedte.

-                     Mennyit ittál?

-                     Hihi. Nem tökmindegy? Mit érdekel? Menj és beszélgess titokban a kis Lucyddel!

Kiminek már majdnem kiszaladt a száját valami durva, de belátta, hogy a lány tökrészeg és nem tudja, mit beszél.

-                     Gyere, mosakodj meg, aztán szépen lefekszel – mondta Kimi és közben arra gondolt, hogy hányszor volt ő is ilyen helyzetben, amikor annyit ivott, hogy azt sem tudta, mi történt, mit művelt és hogy jutott haza.

-                     Nem megyek sehová. Hagyj már békén – tiltakozott Cristina és megint ellökte Kimit. A fiú még próbálkozott néhányszor, hogy bevigye a lányt, de Cristina mindig ügyesen kifordult a karjaiból. Kimi bedühödött és egész egyszerűen a vállára kapta Cristinát. Nem törődve a lány tiltakozásával bevitte a fürdőszobába, beállította a zuhany alá és megnyitotta a hideg vizet.

Ahogy megérezte a jéghideg vizet, Cristina kissé magához tért. Prüszkölve nézett Kimire, összeszűkült szemmel. Tekintetéből olyan mély gyűlölet sütött, hogy Kimi megborzongott. Soha nem látta még ilyennek Cristinát. Szinte érezte, hogy a lányból áramlik a méreg a szervezetébe.

-                     Cristina… - kezdte volna, de a lány kilépett a víz alól, szorosan elé állt és mélyen a szemébe nézett.

-                     Hagyj. Mondtam, hogy hagyj. Nem ismersz. Nem tudod, hogyan kell velem bánni. Semmit nem tudsz rólam.

Kimi próbált türelmes lenni, ahogy a részeg emberekkel szokás, de ezekre a mondatokra kirobbant belőle minden eddig visszafojtott indulata. Kiabálni kezdett, ami pedig egyáltalán nem volt jellemző rá.

-           Igazad van! Tényleg nem ismerlek! Sok mindent nem tudok rólad! És hogy kell veled bánni? Hozzak neked egy kis anyagot? Vagy megvan még mindig a kapcsolatod? Így kell veled bánni? Adni kell egy kis anyagot és akkor megnyugszol?