- Velünk tartasz, most fogunk reggelizni?

- nem kösz, nem akarok zavarni. Meg csak azért jöttem, hogy megkérdezzem meddig maradsz?

- Már este utazom is vissza Seattlebe.

- Értem, azt hittem tovább maradsz?

- Nem, csak volt egy megbeszélésem tegnap, és ugye megálltam nálad, és itt ragadtam, de már nem bánom. – válaszolta Peter és Lucyra mosolygott. Lucy tudta hogy ez nem jó, Chris meg majd felforrt az idegtől. Lucy már is az ujjai közé csavarta a bátyját.

- na akkor én most megyek, majd valamikor még biztosan összefutunk, ha megint LA ben jársz nyugodtan keress meg, és akkor majd biztosan tudunk beszélgetni is kicsit. Hiányoztál, és örülök hogy láttalak. – mondta Chris diplomatikusan.

- Én is örülök neked, meg hogy tudtunk beszélni, de ha te is Seattleben vagy nyugodtan csörögj rám. – Peter nem bírta tovább és megölelte a tesóját. Lucy tudta hogy zavar, ezért csak csendben kiment a szobából, be a fürdőbe és leült a kád szélére. Nem hallott mást csak az ajtó csukódását, nem tudta eldönteni,hogy most Chris mehetett e el, vagy a reggelit hozták. De hamarosan megjelent az ajtóban a még mindig félmeztelen Peter.

- Hova lettél?

- Nem akartam zavarni. – mondta a lány halkan. A férfi mellé ült és megint óvatosan megsimította az arcát.

- Elizabeth, te nem zavarsz. Örülök hogy itt vagy. – mondta a férfi és lágyan megcsókolta a lány ajkát. – És most menjünk reggelizni.

- Annyira más vagy mint a többi férfi. – mondta Lucy az asztalnál ülve.

- Miben vagyok más?

- Veled biztonságban érzem magam, pedig nem is ismerlek, és mégis olyan mintha veled éltem volna le az életemet.

- Te is olyan vagy nekem, ezek olyan elcsépelt szavak, de ha most legalább 20 évvel fiatalabb lennék azonnal megkérném a kezed.

- Hány éve vagy?

- 50, és te?

- Én 25, de néha csak 15nek érzem magam, és úgy is viselkedem, mint egy csitri. Például, mint tegnap este sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. – Lucy kicsit szégyenlete magát az előző éjszaka miatt.

- Ugyan ne csinálj belőle ügyet. – mondta Peter

- Én most megyek. – Lucy nem tudta mi ütött belé, de mennie kellett. – Mindent köszönök, és sajnálom. Remélem még látjuk egymást. – mondta Lucy és összekapta a cuccait, és úgy ahogy volt, a hálóingben elviharzott. Vajon mi ütött belé, Chris mondhatott neki valamit, vagy én csináltam valamit ami miatt ennyire kiakadt, pedig meg akartam kérni, hogy töltse velem a napot ki lehet ez a lány, és miért ilyen riadt és miért ilyen Chrissel, és vajon hozzám jönne feleségül. Peter még sosem érzett ilyet, boldog volt és szabad, és talán szerelmes, igen biztosan szerelemes.

Lucy leintett egy taxit és megadta a címet, nem Tim házának címét, hanem Chris házának címét. Hülyeségnek tartotta, hogy Chris után megy, és hogy csak úgy szó nélkül otthagyta Petert, de mégis úgy érezte muszáj megmagyaráznia a helyzetet Chrisnek. A taxi hamarosan megérkezett, Lucy kikotort egy 20-as a táskájából. Majd kiszállt a kocsiból és elindult a ház felé. Elég röhejesen nézett ki abban a selyem hálóingben, de nem törődött vele. Kopogás nélkül ment be a házba, egyenesen a konyha felé, mert arról jött a hang. Chris Tonihoz beszélt. Lucy az ajtóban megállt, egy pillanatig úgy érezte hogy jobb lenne ha megfordulna míg senki sem veszi észre, de akkor már késő volt.

- Lucy, Tim bácsi küldött hogy vigyázz rám? – kérdezte és tovább nem foglalkozott az apjával, hanem odafutott Lucyhoz. Chris lassan megfordult, nem hitt Toninak, és azt gondolta hogy Lucynak nincs mersze idejönni. De mégis ott állt vele szemben abban a hálóingben, amiben Peter mellett aludt. Chris csak arra tudott gondolni, hogy ez a nő lefeküdt a bátyjával, megcsalta őt.

- Toni, kérlek menj ki egy kicsit. – mondta Lucy és megpuszilta a lány homlokát. Chris addig nem szólt egy szót sem míg Toni be nem csukta maga után az ajtót.

- Hogy mersz ide jönni? – kérdezte Chris, ahogy odalépett a lányhoz.

- Tisztázni kell veled néhány dolgot.

- Igen? És miről, hogy Peter után Patrick következik, vagy esetleg még az unoktesóimat is meg akarod ismerni?

- Lépj már túl ezen, egy éjszakát vele töltöttem, az sem volt több mint, amit veled. Nem arról van szó. Én szóltam a dokinak a drogról.

- És mire volt ez jó neked, hogy szétzúzd az életem, hogy tönkre tégy. Annyira hihetetlen vagy, azt hittem te más vagy, és tévedtem. Te csak tönkre akartad tenni az életem, és sikerült

- Chris hallgass meg. – mondta Lucy esdeklő hangon.

- Nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra, azt akarom hogy most azonnal tűnj el az életemből. Én hülye azt hittem, hogy veled újra kezdhetem majd, de te lefeküdtél a tesómmal, és most már biztos vagyok abban hogy Chesterrel is. Pedig ha tudnád, hogy szerelem vagyok beléd, és ha kérdet volna azonnal elhagytam volna Vickyt, csak érted, de nem érdemled meg, egy utolsó lotyó vagy. Tűnj el a házamból, az életemből, és nem akarom, hogy valaha is közünk legyen egymáshoz. – azzal Chris megfordult, és nem szólt többet a lányhoz. Lucy még tett egy határozatlan lépést Chris felé. Meg akarta érinteni, és elmondani neki, hogy Peter és közte nem történt semmi, de Chris úgy sem hinne neki. És miért is magyarázkodna neki, hisz sosem bízott benne, még ha szereti is, ez nem elég egy kapcsolathoz. Lucy is hátat fordított Chrisnek és elindult kifelé a házból. Az ajtóban aztán már nem látott a könnyeitől és neki is ment valakinek.

- Hey, kislány, mi a baj? – kérdezte az ismerős hang.

- Chester, kérlek ölelj meg. – mondta a lány és odabújt a pasihoz.

- Jaj kislány mond csak el szépen mi történt, gyere hazaviszlek. – mondta Chester ahogy ölelte a lányt, majd még csak nem is üdvözölte Chris úgy távozott. Mit mondhatott a lánynak hogy az ennyire elkeseredett. Tim ideges volt, hogy vajon hol van Lucy, és amit kapni fog ezért hogy szó nélkül egész éjszakára kimarad, és akkor abban a pillanatban jelentek meg az ajtóban. Tim minden haragja köddé vált.

- Veled meg mi történt? Ki bántott? Jason? – zúdította a lányra az összes kérdését.

- Chrisnél találtam rá, már ilyen állapotban volt mikor odaértem.

- Lucy mondj el mindent,  hátha tudunk segíteni.

- Tim kedves vagy, de ezen már nincs mit segíteni, ez már örökre elromlott. Peternél töltöttem az éjszakát, de nem történt semmi. Chris meg azt hiszi hogy lefeküdtem a testvérével. Én meg akartam neki magyarázni, de nem hagyta, és még az is rátett egy lapáttal, hogy elmondtam én adtam az orvosnak a fülest Vickyvel kapcsolatban.

- Azt gondoltam,hogy te voltál, és ha te nem teszed meg megtettem volna én.

- Gyerekek jó lenne ha engem is felvilágosítanátok, mert nem értek semmit.

- Vicky és Kicsi Chris balesetet szenvedtek, Lucy vacsorázni volt Jasonnal, Peter meg meglátogatta Christ. Épp nála volt mikor jött a telefon, és együtt rohantunk a kórházba. Azt odahívtam Lucyt is, de azt én sem tudom hogy hogyan akadtatok össze végül Peterrel.

- Szerencsétlenségemre pont szállodának a bárjában akartam lerészegedni ahol Peter megszállt. És nem emlékszem semmire.

- Akkor akár történhetett is volna valami.

- Igen de mondom full részeg voltam. Reggel aztán megjelent Chris, és rögtön azt gondolta, hogy én meg Peter. Igaz nem is tagadtam, de azért ennyit néz csak ki belőlem. – Lucynak még mindig rosszul esett a dolog.

- Lucy, hisz lefeküdtél vele, mit gondolna, ha a bátyja szobájában talált reggel egy szál hálóingben. – mondta Tim

- Lucy gyere sétáljuk. – mondta Chester és egy haragos pillantást vetett Timre. Aki csak vállat vont, mert tudta hogy igaza van, és ezt Lucy is tudta, és hogy Chris többé sosem bocsát meg neki.

- Csak annyit várj míg felöltözök. – azzal a lány eltűnt az emeleten.

- Na már csak ez kellett nekem. – mondta Tim és töltött magának egy italt.

- Nyugi, nem lesz semmi baj, ha igazán szeretik egymást azért majd megbékélnek. – mondta Chazzy. Lucy hamar végzett és elindultak a part felé.

- És tudod mit is fejemhez vágott, hogy biztosan veled is lefeküdtem.

- Csak félt téged. – próbálta védeni Christ

- Jézus, miért véditek annyira ő sem szent.

- Te nem láttad a szemében hogy szerelmes beléd? Voltál már igazából szerelmes?

- Nem, azt hiszem még nem voltam. És te? – kérdett vissza Lucy.

- Én egyszer nagyon rég. Úgy 8 éve történt ezen a helyen. – mondta Chester és leült a homokban a parton. Elkezdte mesélni, hogy mi történt 8 évvel korábban. Lucy úgy érezte mintha ő is részese lenne az emléknek, mintha  is ott lett volna azon a kora őszi hajnalon.

Chester épp a hajnali futását fejezte be, a ház felé tartott ami a parton állt. Eszeveszett buli volt az éjszaka, nem is nagyon tudott aludni. Már hajnalodott, még félhomály volt de Chester előtt egy a homokban fekvő alak körvonalai bontakoztak ki. Mozdulatlanul hevert a földön, Chester odament hozzá és szólongatta a lány, de az nem válaszolt, nem mozdult és épp hogy csak lélegzett. Chester tudta hogy baj van, a karjaiba kapta a lányt és a ház felé ment vele. A mozdulatlan ernyed test sokszorosan nehezebbnek tűnt. Mire a házba értek már teljesen kivilágosodott. Chester a kanapéra fektette a lányt és akkor látta a karját. Pontosan tudta mi van vele, ismerte a nyomot a karján. Rég a másik életében neki is volt ilyen, igen mikor drogozott neki is volt egy ér a bal karján, ami ennyire felduzzadt a sok drogtól, amit naponta belepumpált. A lány komoly bajban lehet, a heroin csinál ilyet egy emberrel, és aki rákattan az nagyon nehezen szabadul. Chester pontosan tudta, és ott megfogadta hogy segít a lánynak megszabadulni a szenvedélyétől. Mindenben segíteni akart neki, ott abban a pillanatban tudta, hogy ez a neve sincs lány még fontos lesz neki. elhagyatott volt és szerencsétlen, és Chester azt is tudta hogy biztosan szörnyű dolgokon ment keresztül, hogy a heroinba menekült. Chester pontosan tudta mit kell ilyenkor tenni, és utána csak imádkozott hogy a lány végre felébredjen és beszélni tudjon vele. Bár azt is tudta, hogy az ébrenlét, még nem azt jelenti majd hogy a lány eszénél lesz, de akkor már kisebb a veszélye annak, hogy esetleg meghal, vagy kómába esik. Átkutatta a lány ruháit hátha talál benne valami iratot, de csak egy árva jogosítvány volt benne, és ez a név állt rajta Cristina Dawson.