Péntek este volt. Flo, vagyis Angie megint táncolt, majd a pulthoz ment. A szemével végig fürkészte a közönséget, de nem látta a srácokat. Türelmesen várt, ő ráért. Aztán hírtelen egy kéz érintette a csupasz vállát. Megfordult. Nelson volt, az Nico és Sebastian társaságában. Az utóbbi nagyon letörtnek tűnt.

-          Sziasztok srácok!- derült fel Angie.

Azzal megcsókolta Nelsont és egy- egy puszit adott a másik két srácnak.

-          Nagyon le vagytok törve. Azt hittem már nem is jöttök…- kezdte Angie.

-          Volt egy kis problémánk, de már megoldottuk, ugye Sebastian?- nézett a srácra kérdőn Nelson.

-          Hát persze, ha te mondod.- mormolta gyorsan a kérdezett.

Angie érezte, hogy nincs minden rendben és gyanította, hogy Sebastian neheztel Nelsonra. Csak remélte, hogy Sebastian nem szeretett bele Angie-be.

-          Ha gondoljátok srácok, beszélgethetünk.- ajánlotta Angie.

-          Hagyd, inkább érezzük jól magunkat!- ajánlotta Nico, és magával húzta a lányt táncolni.

Lassú számra táncoltak és Angie ezt ki is használta a beszélgetésre.

-          Mi a baj Nelson és Sebastian közt?- kérdezte halkan.

-          Hülyeség az egész, szerintem.- magyarázta Nico.

-          De mi az a hülyeség?- kérdezte türelmetlenül Angie.

-          Összevesztek rajtad.- mondta röviden Angie.

A lány hírtelen kiesett a ritmusból, mert erre nem számított.

- Rajtam?- kérdezte csodálkozva és hitetlenkedve Nicot.

- Bizony.

- De hisz én csak egy táncos vagyok…

- Ezt nekik mond!

- És te? Te ugye nem veszel „komolyan”?

- Ne érts félre, de én másfajta lányokat kedvelek, még akkor is, ha veled lehet beszélgetni is.

- Azért ez nem volt túl pozitív.

- Te mondtad, hogy csak egy táncos vagy…- ismételte a lányt.

- Ez igaz.

Közben véget ért a szám és Angie gyorsan kisietett a mosdóba. Nagyot sóhajtva dőlt a hideg csempének. Ettől félt, illetve remélte, hogy nem következik be… Sebastian olyan érzékeny volt, nem tudta könnyedén venni a dolgokat, mint Nelson. Talán a fiatalsága miatt volt ilyen. Becsukta a szemét, és mikor újra kinyitotta nem akart hinni a látványnak. Sebastian állt előtte kissé zavartan. Nem mutathatta a zavarát, így gyorsan mosolyt erőltetett az arcára és közelebb lépett a sráchoz. A srác hátrál egy lépést. Angie nem tudta mi van… mit csináljon és hogy viselkedjen a sráccal. Mintha előző este bűnt követett volna el, és Sebastian kérdőre akarná vonni őt is. Meg akarta előzni azt, hogy zavarba hozza a srác, így gyorsan neki szegezte a kérdést:

-          Mért néztél mindig a szemembe tánc közben?- kérdezte hírtelen.

A srácot láthatólag meglepte a kérdés.

- És te?- kérdezett vissza, de nem mert a lányra nézni.

- Szép kék szemed van!- mondta szelíden a lány.

- Neked is.- bátorodott fel a srác is.

Angie nem tudta elképzelni mi lesz ebből a beszélgetésből…

-          És még?- firtatta tovább Angie.

Nem kapott választ, mert egy ismerős szám kezdődött és a srác ölbe kapta és meg se állt vele, csak a táncparketten. Angie meglepetten nézett a srácra.

-          Ezt biztos rólad írták…Angie.

Anginek csak ekkor tűnt fel, hogy a Rolling Stones: Angie című száma megy.

-          Nem hiszem, mert akkor még nem is éltem…

A srác gyengéden karolta át. Ez nem olyan volt, mint az előző napi táncuk. Tele volt érzelmekkel és gyengédséggel, Angie teljesen elfeledkezett a külvilágról és csak a srácot nézte, az igéző kék szemeit és az érzéki ajkait. A srác is megbabonázva nézte őt. Nem érdekelte, hogy átverés, amit tesz, hogy Angie nem is létezik, csak érezni akarta a srác közelségét, az érintését, az illatát és a csókját…

De még időben kapcsolt és kibontakozott a srác öleléséből. Sebastian kérdőn nézett rá.

-          Neked nem egy ilyen lányra van szükséged…- magyarázta Angie.

-          De nekem Rád van szükségem.- mondta a srác halkan.

-          Ez nem így van Sebastian.

-          Mért mondod ezt? Nem tetszem neked?

-          Nem erről van szó,…csak te olyan más vagy.

-          Más, mint Nelson?- kérdezte csalódottan a srác.

-          Más.

-          És akkor már nem is kellek?- kérdezte ingerülten a srác.

-          Én nem ezt mondtam, csak….

-          Értem én! Kinek kell egy 21 éves gyerek? Ugye te is ezt gondolod?

-          Nem, dehogy!

-          Dehogynem!

Ahogy ezt kimondta Sebastian sarkon fordult és otthagyta őt. Angienek tennie kellett valamit. Gyorsan a srác után futott. Kiérve a bárból még látta a srác távolodó alakját… futott, ahogy csak bírt. A cipőjét is levette, de így is soká tartott, míg utolérte. Közben pedig az eső is eleredt.

-          Sebastian, várj!- kiabált a srác után.

-          Sebastian!

Ekkor a srác megállt és megfordult, Angie odasietett hozzá.

-          Ne haragudj!- kérte.

-          Nincs miért, csak azt hittem más vagy…

-          Ha engednéd megmagyarázni.- próbálkozott Angie.

Ekkor már nagyon esett.

Sebastian tétován állt és hol az esőt, hol a lányt nézte.

-          A motel közelebb van, mint a bár.- jegyezte meg halkan Angie.

-          Nincs más választásom, ha nem akarok bőrig ázni, ugye?- kérdezte zavartan a srác.

-          Nincs.

Sebastian levette a felsőjét és kettőjük fölé emelte, majd futni kezdtek a motel felé. Pár perc alatt ott voltak. Kimerülten léptek be a lány szobájába. Angie gyorsan hozott két törölközőt a fürdőszobából és egyiket Sebastian felé nyújtotta.

-          Kösz.- mondta zavartan a srác.

-          Váltás ruhával nem szolgálhatok.- magyarázta Angie.

-          Nem baj, majd megszárad…

-          Biztos.- hagyta rá Angie.

Zavartan álltak a szobában és nem tudták mihez kezdjenek. Aztán Angie összeszedte magát.

-          Ülj le ahova gondolod, nem baj ha vizes lesz… addig főzök teát.- magyarázta és otthagyta a srácot.

Idegesen ügyködött a konyhában, és próbálta húzni az időt a teakészítéssel. Egyszer csak a srác jelent meg az ajtóban, Angie kezében megindultak a csészék.

-          Jesszus!- kiáltott fel, miközben a csészék után kapott. Sebastiannak is jó reflexei voltak, mert hamarabb ért a csészéhez, mintsem az földet ért volna. Így közösen sikerült megmenteni mindkettőt.

-          Ügyes.- jegyezte meg Angie.

-          Te is az voltál.- ismerte el a srác.

Mindketten a konyha padlóján ültek.

-          Ilyen ijesztő vagyok?- kérdezte a srác csodálkozva.

-          Nem, csak el voltam gondolkozva.- próbálta menteni magát a lány.

-          És min gondolkodtál.

-          Á, nem fontos…

-          Segítek. Biztos azon, hogy mikor fogok végre eltűnni innen…

-          Ne hülyéskedj!- kérte megsértődve a lány.

-          Mi okom volna mást gondolni?- nézett kérdőn a lányra Sebastian.

-          Mert, utánad mentem…

-          Oké, ez jól esett, de változtatott ez valamin?- kérdezte elmerengve a srác.

Angie nem tudott mit mondani. Viszont már nagyon kényelmetlennek érezte a vizes ruhában való üldögélést.

-          Átöltözök.- jelentette ki, és megint otthagyta a srácot.

Sebastian csak a fejét rázta. Úgy érezte ez a csaj csak játszik vele, vagy ennyire bizonytalan. De mi bizonytalanította el? Annyira magabiztos volt a színpadon, és velük is egészen addig, míg össze nem jött Nelsonnal. Akkor valami megváltozott benne. Sebastian attól tartott, hogy nem is tetszik a lánynak, és le akarja rázni, de akkor mért nem küldi el? És utána ment, ez se lehet véletlen. A srác teljesen összezavarodott.

Angie visszatért. A stílusa nem változott. Hosszú, szűk bőrnadrágot, magas sarkú szandált és vékonypántos topot viselt, ami mind fekete volt.

-          Ugye ez nem az otthoni ruhád?- kérdezte kíváncsian a srác.

-          Nem, persze hogy nem.

-          Akkor vissza akarsz menni még?- kérdezte értetlenül a srác.

-          Gondoltam rá.- válaszolta Angie.

-          Nem értelek.

-          Mit nem értesz?- kérdezett vissza a lány.

-          Talán sose leszel hozzám őszinte, pedig én csak tudni szeretném, hogy lehet-e nálad esélyem?

Angie meglepődött ezen a konkrét kérdésen. Zavartan fordította el a fejét.

-          Angie, kérlek!

Azzal a srác is felkelt a földről és a lány mellé lépett. Gyengéden megfogta a kezét. Angie lopva nézett a srácra. Annyira kék szemei voltak, hogy Angie elgyengült a látványtól. Sebastian érezte, hogy most talán folytathatják, amit a tánc közben abbahagytak. Közelebb húzta a lányt és már mindketten egymást nézték, lassan közelítettek ajkaikkal egymáshoz… de Sebastian telefonja megzavarta őket.

Nico kereste, mert nem találták őket és nem is szóltak, hogy lelépnek. Sebastian megnyugtatta, hogy nincs gond, csak meg kell száradniuk, mielőtt visszamennek. A srác megígérte, hogy majd jelentkezik, ha indulnak vissza a bárba.

-          Akkor csak meg kell szabadulom a ruháimtól.- magyarázta a srác.

Angie ijedten nézett rá.

-          Nyugi, csak azért, hogy meg tudjon száradni… és már nincs is melegem bennük.

-          Jól van. Hozok még törölközőt, és a fürdőben levetkőzhetsz.- egyezett bele a lány.

-          Hálás vagyok.- mondta gúnyosan a srác.

Angie meg se hallotta ezt a kijelentést.

Szóval Sebastian megszabadult a ruháitól és egyszál törölközővel a derekán tért vissza. Angie az egyik fotelban ült és kissé ideges volt. Ezt csak tetézte az, mikor meglátta a hiányos öltözetű srácot. Sebastian is észrevette az idegességét.

-          Furcsa lány vagy te Angie! Sztriptíz táncos vagy, százak néznek szinte meztelenül, te pedig zavarba jössz egy félmeztelen sráctól.- mondta értetlenül Sebastian.

-          Ülj le az ágyra! Ja és takarózz be!- kérte Angie.

Sebastian már csak nevetni tudott a lány szinte gyerekes viselkedésén. De azért engedelmeskedett.

-          Nos, akkor meddig maradok így? Tudod, délelőtt szabadedzés, odaérek azért?- kérdezte kötözködve a srác.

-          Bekapcsolom a hősugárzót.- volt a kitérő válasza a lánynak. Angie próbált nem gondolni az elmúlt percek látványára, de annyira kívánatos volt a srác… nem gondolta, hogy idáig jutnak, ő csak szórakozni akart, de nem gondolta, hogy így fog reagálni a srác közeledésére, pedig ez volt a célja, hogy észre vegye. De mégse tudta magához közel engedni, nem úgy, mint Nelsont. Megértette, hogy a szíve nem engedi feledni a szerelmét iránta, és ez nem engedte Angie-ként se közelebb a sráchoz. Árulásnak gondolta, ha így történik köztük valami. Lassan visszament a szobába. Sebastian még mindig a takaró alatt „gubbasztott”. Angie ezt megnyugvással vette tudomásul. Visszaült a fotelba és kikapcsolta az agyát.