Megvolt a szabadnap. Még boldog is lehetett volna, de nagy ára volt. Flo-nak kellett a szombat délutánra kimenőt kérő kollégáját helyettesítenie a toro rossonál. Na ez nem hiányzott neki, de muszáj volt kibírnia.

Idegesen indult a box felé, és amilyen szerencséje volt Sebastian volt az első, akivel összetalálkozott.

-          Szia.- köszönt neki gyorsan és rá se nézett.

-          Heló.- köszönt a srác is, és csodálkozva nézett végig a lányon.

Fekete szűk rövidnadrágot, fekete szűk rövid ujjú pólót és magas szárú, fekete bakancsot viselt. Az új kiegészítője egy fekete fejkendő volt. Hírtelen olyan érzése támadt, mintha látta volna már valahol ezt a lányt. Persze emlékeztette magát, már a múltkor is a kocsiját ellenőrizte, de most nem erre gondolt, hanem valahol máshol… Gyorsan visszatért a valóságba, és a lányhoz fordult:

-          Segíthetek?- kérdezte kissé lenézőn a srác.

-          Hagyd csak, megoldom…. Feltéve, ha nem akarsz megint a főnököm elé cipelni.- mondta morcosan a lány.

-          Mégis mit akarsz már megint itt?- kérdezte értetlenül a srác.

-          Én helyettesítem a kollégámat ma délután, mert dolga akadt.- magyarázta határozottan Flo.

-          Értem, de találhattak volna mást is.- jegyezte meg halkan a srác.

-          Hallottam.- válaszolta fenyegetőn a lány.

-          Akkor jó.- mondta, majd otthagyta a lányt.

Nem lett volna értelme reklamálnia, csak remélni tudta, hogy minél hamarabb eltelik ez a nap. Angire gondolt, miközben leült a home-ban. Egyre jobban vonzódott hozzá. Nem csak a külseje miatt, hanem volt valami kisugárzása, ami első pillanatban megfogta őt. Talán a stílusa, ahogy bánt az emberekkel, mindig kedvesen és mosolygósan. Nem értette, mért jött össze Nelsonnal. Valahogy nem illett a képbe. Mindig úgy képzelte, hogy Angie, nagyon tanult lány, és valami fontos beosztásban dolgozik és lehet, hogy titkos is a munkája. Mellette pedig a feszültségek levezetése miatt táncol…

Alig várta a másnapot, mivel elhatározta, hogy este nem megy megnézni a lányt, azért, hogy Ash gyanúja elmúljon. Hogy mért éppen Flo-ra gyanakszik Ash? Nem értette. Felidézte maga előtt a lány alakját. Fiatal volt és energikus, mint egy kamasz fiú. A rövid, fiús hajával, vékony és arányos alakjával és az öltözködésével. Mikor erre gondolt eszébe jutott Angie. Ő más volt. Érzéki, csábító, szexi és nőies. Ő is vékony volt, de az öltözködése és a stílusa igazi nővé változtatta. Muszáj volt járnia egyet, mert már nyomasztónak érezte a gondolatait.

˜

Flo éppen végzett a munkájával, mikor megpillantotta Sebastiant. A pálya mellett sétált elmélyülten. Egy időre belefeledkezett a látványba és kizárta a külvilágot.  Arra gondolt, hogy Angie-ként mennyivel könnyebb minden. Mégis ez a változás okozza a „vesztét”. Megpróbált nem gondolni a jövőre csak a jelenre. Ekkor valaki megérintette a vállát. Kicsit összerezzent. Felnézett és látta, hogy Kimi az.

-          Szia.- köszönt egy sóhaj kíséretében.

-          Szia, nem gondoltam, hogy pont itt talállak meg.- mondta elgondolkodva Kimi.

-          Volt némi változás a délutáni programomban.- magyarázta Flo.

-          Értem, vagyis nem értem. A lényeg, hogy itt vagy.- állapította meg Kimi.

-          Szóval engem kerestél?

-          Igen, mivel nem a szállodában laksz és senki nem tudta, hol így nekiindultam, hátha rád találok.- mesélte a srác.

-          Merész vállalkozás.

-          Az, de megérte.

-          Az jó.

-          Őt nézted?- kérdezte hírtelen témát váltva.

-          Igen, nincs mit tagadnom…

-          Milyen a viszony köztetek? Megenyhült már?

-          Nincs változás.- mondta szomorúan a lány.

-          Sajnálom, pedig rendes gyerek…

-          Tudom.

-          Honnan?

-          Hát csak úgy tudom.- mondta egy vállrándítás kíséretében.

-          És hogyan tovább?- feszegette a témát Kimi.

-          Nem tudom, és nem is akarok erre gondolni…

-          Akkor nem lenne kedved velem vacsorázni, csak haverként?

-          Ennyire ráérős?- kérdezett rögtön vissza Flo.

-          Inkább, csak nincs kedvem más társaságához.

-          Én se értelek téged.

-          Nem baj. Szóval?- nézett kérdőn a lányra.

Sebastian ekkor ért a közelükbe, és hallotta is az utolsó kérdést.

-          Rendben, veled vacsorázok. Mikor, hol?

Flo direkt úgy válaszolt, hogy azt a srác is hallja.

-          Ha nem árulod el, hol laksz, nem tudok érted menni.- jegyezte meg a srác.

-          Akkor nálad, 7-kor. Rendben?

-          Jó, 320-as a szobám. Várlak!

-          Oké, szia!

-          Szia!

Flo elégedett pillantást vetett a melléje érő Sebastianra, majd megfordult és köszönés nélkül távozott.

˜

Már fél 7 volt, de Flo még nem tudta mit vegyen fel. Persze Angie-nek sokkal könnyebb dolga volt. Flo-nak tartania kellett magát az elhatározásához, hogy csak feketében és fiúsan jelenik meg. Végül kompromisszumot kötött magával és fekete bokáig érő kötött ruhát választott. Nem emelte ki nagyon az alakját, szóval pont ideálisnak találta ezt.

A haját összekötötte és feltűzte, majd egy kalapot húzott a fejére, mely alól nem látszódott ki a haja. Így biztosította, hogy Kimi ne kérdezősködjön a hajszíne változásáról. A munka során pedig a fejkendő vált be.

Végül negyed órával a megbeszélt idő előtt taxiba szállt, és a szállodához vitette magát. Kicsit idegesen lépett ki a liftből és indult Kimi szobája felé. Kopogott és várta a reakciót. Kimi „teljes harci díszben” állt előtte. Fehér zakót és világoskék farmert viselt, a zakó alatt fehér, vékony csíkos inget viselt. Flo-t lenyűgözte az összhatás. Szinte megbabonázva nézte a srácot.

-          Szia, pontos vagy!- köszöntötte Kimi.

Flo-t a srác hangja „rángatta” vissza a gondolataiból.

-          Szia, és kösz.- válaszolta kicsit zavartan a lány.

-          Ugye azért bejössz?- kérdezte udvariasan a srác.

-          Inkább nem…bocsi.

-          Oké, akkor hozom a kulcsokat…és indulhatunk.

-          Jó, itt várok.

A röpke idő, míg Kimi „távol” volt elég volt ahhoz, hogy „persona non gratis” és barátja Sebastian felbukkanjon. Kicsit feszült volt a levegő köztük. Sebastian nagyon sietősre fogta, Ash alig bírt lépést tartani vele. Épp olyasmit magyarázott, hogy Sebastian ne értse félre a helyzetet, azt a srácot csak véletlenül öntötte le vörösborral és nem azért tapizta, hogy kikezdjen vele....

Flo-nak tetszett a jelenet. Felderült arccal nézett Kimire mikor visszatért. A kis párocska épp akkor tűnt el a srác szobájában.

-          Jól áll ez a kalap.- dicsérte Kimi.

-          Köszi, azt hittem nevetségesnek tartod majd.

-          Inkább nőiesnek.

-          Ne mondj ilyet, mert inkább leveszem.- háborodott fel a lány.

-          Te tudod.

-          A kalap marad. Mehetünk? Farkas éhes vagyok már!

˜

Jól érezték mindketten magukat, sokat nevettek és Flo egy időre teljesen el is felejtette a dilemmáját. Egyszerűen csak jó volt Kimi társasága, felvidította, és nem gondolta, hogy a srác tud ilyen felszabadult is lenni. Már arra gondolt, hogy lehet, hogy van valakije, és azért ilyen jókedvű. De mivel a srác nem említette ő nem akart rákérdezni. Úgy volt vele, ha akarja, úgyis elmondja. Annyira belemerültek a hülyéskedésbe, hogy Flo el is felejtkezett a fellépéséről. Csak a telefon csörgése emlékeztette, mikor meglátta a kijelzőn a főnöke nevét. Riadtan kapta fel a telefont és rögtön mentegetőzni kezdett.  Majd végighallgatta a leszidást és fenyegetőzést is. Mikor letette a telefont sietve állt fel egy „bocsi” kíséretében. Kimi kérdőn nézett rá.

-          Mindent a maga idejében. Jól éreztem magam, remélem még lesz ilyen jó esténk haverként, de muszáj mennem, mert leszedik a fejem.- magyarázta a lány.

-          Mégis kik?

-          Kimi!- szólt rá a lány.

-          Nyugodtabb lennék, ha elmondanád.- jegyezte meg a srác.

-          Nem lehet.

-          Titokzatos vagy.

-          Bocs, de nincs időm ezt megvitatni. Köszi mindent.- mondta, azzal otthagyta a csodálkozó srácot és fogott egy taxit.

Rohamtempóban öltözött át a motelban és csak pár perc késéssel érkezett. Rendesen kifulladt mire odaért. A színpadon addig egy jazz gitáros uralta, hogy ne unatkozzon a közönség, de az emberek meglehetősen türelmetlenek voltak. A főnök mérges és csalódott tekintetével találta szembe magát. Nem mondott semmit. Annyi könnyítést kapott, hogy egy lassú részekkel „tarkított” számot kapott. A „Jane’s got a gun”-t az Aerosmith-től.

Nagy átéléssel táncolt, főleg, hogy az egyik kedvenc száma volt. Tele volt szenvedéllyel, vadsággal, de egyben elkeseredettséggel is. Szóval beleadott mindent, mert tudta, hogy itt véget ér Angie sztriptíz táncos szerepe. Kicsit sajnálta, mert itt kiadhatta magából az érzéseket úgy, hogy senkit nem bántott vele. 

Mikor vége lett a számnak, csak akkor merte fürkészni a közönséget. De nem látta Sebastiant és a többieket sem. Holnap futam, gondolta azért nincsenek itt. Sebastian meg betartotta az ígéretét, és Ash-sel maradt. De utált erre gondolni.

Mikor leért a színpadról a főnökkel találta szembe magát.

-          Ugye tudod, hogy a táncolásnak itt vége?- kérdezte gúnyosan.

-          Ezzel nem lepett meg.- mondta Angie egykedvűen.

-          Jó, akkor összepakolhatsz, a fizetésért holnap bejöhetsz.

-          Oké, ha így gondolja.

-          Igen, így gondolom. De azért jó voltál.- tette még hozzá egy fél mosoly kíséretében, majd Angie egyedül maradt.