Mikor végeztem a fürdőben, kimentem Kimihez., aki az ágyon volt elterülve és bámulta a tévét, de mikor észrevett, rámnézett. A pillantásástól zavarba jöttem.

-Szóval......- kérdőn néztem rá.

-Szóval mi????-kérdeztem megilletődve.

-Nincs semmi kérdésed a tegnap estével kapcsolatban?-kérdezte egy angyali vigyorral az arcán, ami nekem mégsem tűnt annyira angyalinak.

-Lenne! De mégis kitől kérdezzem? Tőled? Úgyis kitérő választ adnál mindenre, akkor meg?! Majd megpróbálok magamtól rájönni a dolgokra, és ha nem sikerül, akkor meg tudom, h nem történt semmi jelentős.-majd fogtam a kabátom és az ajtó felé vettem az irányt.

-Nem történt semmi......-hátra fordultam, és ő a szemembe nézett-.......mármint köztünk.-hajtotta le a fejét. Én visszamentem az ágyhoz, leültem és érdeklődve néztem rá a további részletekért.

-Szóval, mikor lementem a bárba, megláttalak, ott ültél már „elég“ ittas állapotban, szóval nem akartam engedni, hogy úgy az utcára menj, vagy bárhová.-gyengéden megfogta a kezem-Féltettelek!-kezdte el simogatni a kezemet.Ekkor gyorsan felugrottam, nehogy elgyengüljek talán.

-Őőő....nekem most mennem kell.-indultam kifelé.

-És hová? Tudtommal tegnap Fernando miatt ütötted ki magadat, összevesztetek, legalábbis nekem ezt mondtad.

-Igen, ez így is van, és éppen azért megyek hozzá, h megbeszéljük a dolgokat.-kiléptem, de az ajtója előtt még tétován álltam. Vajon mit is tehetnék? Hisz Fernando csinált nekem rosszat, most még én kérjek tőle bocsánatot? Neki kéne megkeresnie engem! Na de hogyan, ha azt se tudja hol vagyok. De hülye vagyok, hisz van telefonom, biztos már hívott is. Elővettem a telefonom, 16 nem fogadott hívás. 13 Fernitől, 3 pedig Stfanotól. Gyorsan visszahívtam Stefanot, vajon mit akarhat. Azt mondta, szeretne velem találkozni, délutánra beszéltünk meg egy időpontot. Épp vissza akartam hívni Fernit is, mikoris ő megelőzött.

-Hallo.-vettem fel vidáman a telefont, örültem, h végre hiányzom már neki, de mikor meghallottam a hangját rögtön elszállt az örömöm.

-Mégis hol a francban töltötted az éjszakát miii? Azonnal gyere a szállodába, a hallban várlak!-mondta majd lecsapta a telefont. Nem értettem miért haragszik, hiszen ő bánt velem, úgy ahogy. Azért a szállodába siettem, nehogy megint az én hibám legyen, hogy esetleg kések pár percet. A hallban nem volt senki, így bátorkodtam felmenni a szobába. Amint beléptem a nappaliba rögtön karon ragadott, amilyen erősen csak tudott és berángatott a hálószobájába, ott pedig az ágyra lökött.

-Aúúú! Te megőrültél, ez fájt.-simogattam a csuklómat.

-Megérdemelted. És ez még semmi, ahhoz képest, amit te tettél velem. Az egész világ azon fog csámcsogni, hogy miközben az én barátnőm vagy, addig Kimivel bújsz ágyba.

-Tessék? Azt mondtad ezentúl nem rágalmazol ilyenekkel, hogy bízni fogsz bennem.

-Ne szakíts félbe. Bíztam is, de a biztonság kedvéért rádállítottam egy magánnyomozót, aki minden lépésedet követte, és mint az tegnap bebizonyosodott nem ok nélkül bizalmatlankodtam. Engem elaltattál, aztán fogtad magad és lementél egy bárba, ahol összefutottál Kimivel és aztán együtt távoztatok Kimi lakására, ahol ott töltötted az éjszakát. Így igaz nem? Vagy még van vmi hozzáfűznivalód?

-Na én ezt nem hallgatom tovább!

-Mápedig igen-lökött újra az ágyra.

-Te vadállat, engem nem fogsz csak úgy lökdösni, alaptalanul vádaskodsz-ugrottam fel, válaszként egy hatalmas pofont kaptam, a földre estem. A fájdalomtól és a megaláztatástól akarva akaratlanul is eleredtek a könnyeim.

-Gondolom ezekután már mondanom sem kell, h köztünk vége mindennek.-gyorsan felszedelőzködtem a földről, majd a szemébe mondtam.

-Nem, nem kell mondanod, most már mindent megbántam, az eddigi időt is, amit veled töltöttem-majd fogtam magam és távoztam. Hallottam, h még mérgében az ajtóhoz vágott valamit. Az ajtó előtt aztán már elengedtem magam és csak sírtam. Nem tudtam most mitévő lehetnék, az össszes cuccom nála maradt. Még jó hogy az iratam és a telefonom a táskámban voltak. Nem tudtam most hova mehetnék, ekkor a leglogikusabb megoldásként Sebastian jutott az eszembe. De vajon ő hol szállhatott meg? Sőt egyátalán még a városban van? Fogtam a telefonomat és felhívtam.

-Hello Szöszi!-vette fel vidáman a telefont.

-Szia Sebi.

-Úristen, mi a baj?-úgy akartam, h nem vegyen észre semmit, de úgy látszik, a hangomon lehett hallani.

-Szükségem van rád!

-Oké!

-Még a városban vagy?

-Igen, csak este indul a gépem. Mondd hol vagy, és rögtön ott vagyok érted!-elmondtam neki melyik hotelben vagyok, megígérte, h pár percen belül itt van. Addig én kimentem a mosdóba és igyekeztem eltüntetni a piros foltot az arcomról. Pár perc múlva tényleg megérkezett. A kocsiban egy szót sem szólltunk, de láttam, h néha rám – rám pillant. Mikor felértünk a szobájába, rögtön zokogva a nyakába borultam, ő csak türelmesen várt és simogatta a hátamat.

-Nem akarod elmesélni.-kérdezte mikor már könnyem se volt.

-De mindjárt.-szipogtam.

-Tudod, hogy rám mindenben számíthatsz-emelte fel az állam, h a szemembe tudjon nézni, de ekkor észrevette a duzzanatot az arcomon.-Ki tette ezt? Mi történt?

-Senki. Nem fontos Sebi, most már minden rendben, most már jól érzem magam itt veled.- Simítottam meg az arcát.

-De mondd meg ki az, hadd intézzem el!-ezen akarva akaratlanul is elmosolyodtam.-Ugye nem Kimi volt az?

-Nem dehogy!Köszönöm, h aggódsz értem! És nem kell senkit sem elintézned, aki ezt tette, az majd úgyis megbánja, mikor rájön, h mindent alaptalanul művelt. És a lelki sebeim úgyis fájdalmasabbak ennél a kis foltocskánál, ez begyógyul könnyen, de ami a szívemet nyomja, na az nem fog egyhamar.

-Jajjjj szegénykém. Na most már jó lenne, ha elmesélnéd mi történt, hadd segítsek, mármint ha lehet ezen segíteni.-mindent elmondtam neki, szóról szóra, ahogy történtek a dolgok, Sebastian pedig csak megilletődve bámult rám, hogy hogy lehetett ilyen Fernando.

-Hogy tehetett ilyet az a vadbarom?-simogatta meg gyengéden a kezem- Hogy tudott ártani egy ilyen ártatlan és gyönyörű lánynak.-ezen mindketten elpirultunk.-Szóval én megesküszöm, h többé nem fogom engedni, h bántson téged az az idióta.

-Sebi te ebbe ne keveredj bele, elég nekem a magam gondja, nem akarom, h miattam még te is belekeveredj, tudod megszakadna a szívem, ha miattam még neked is bajod esne, soha nem bocsátanám meg magamnak.-ekkor olyan szorosan ölelt át ahogy csak bírt.

-Aúúú Sebastian, az arcom!

-Jajjjj bocsánat, nem akartam, de milyen hülye vagyok.-puszilgatta az arcomat, amivel nagyon zavarba hozott, szerintem ezt ő is észrevette, így elterelte a témát.-Hozok egy kis jeget.-amíg kiment a konyhába, addig én gyorsan írtam egy smst Stefanonak, hogy neharagudjon, de nem tudok elmenni a találkozóra. Mikor Sebastian visszatért, gyöngéden az arcomhoz érintette a jeget. Nagyon más volt mint Fernando, nem volt benne semmi durvaság, kisfiús mosolya volt, örült, h ő ápolhat.

-Szóval, mégsem ma este repülök, hanem holnap délutára foglaltam jegyet-itt hatásszünetet tartott -neked is, ugyanis velem jössz.

-Sebastian én nem akarok a terhedre lenni.

-Sebastian én nem akarok a terhedre lenni, ne gyere nekem ezzel a dumával.....ha így lenne, nem hívtalak volna el magamhoz. A következő futamig nálam fogsz lakni.

-De én nem megyek a következő futamra.

-De jössz, meg kell neki mutatnod, h mennyire kemény csajszi vagy.-mosolygott.-Na a téma lezárva, holnap indulunk. Most pedig rendelek neked vmi kaját, biztosan megéheztél.-nem ellenkeztem, mivel tényleg farkaséhes voltam, kimentünk a konyhába és rendeltünk kaját.