Cristina a tenger sós illatára ébredt, fél kinyitni a szemét mert nem tudta mi vár rá. A heroin hatása teljesen elmúlt, sőt már érezte is hogy új adagra van szüksége. Csak arra tudott gondolni, hogy otthon még maradt a kis tasakban, de tűt kell szereznie. Mocorogni kezdett, kinyitotta a szemét és már a nap besütött az ablakon. De vajon hol lehet, nem emlékezett semmire, csak hogy megszerezte az új cuccot és hogy már döfte is a tűt a felduzzadt karjába. Tudta akkor még tudta, hogy akár baja is lehet, de amint érezte az ereiben szétáradó heroint, és az eufóriát már semmi sem számított, csak hogy szabad és hogy nem kell menekülnie semmi elől. Vajon hol lehetek, kérdezte magától, ahogy felült a kanapén, akkor vette észre hogy a kanapé mellett ül valaki, egy srác, vajon ki lehet.

- Szia, örülök, hogy felébredtél, Chester vagyok, de a barátaim Chazzynek hívnak.

- Szia Cristina vagyok, hogy kerültem ide?

- A parton találtam rád, rosszul voltál, és én behoztalak a házba.

- És mondtam valamit, vagy csináltam valamit?

- Nem, elvesztetted az eszméletedet? Kérdezhetek valamit, mióta drogozol?

- Én nem. – válaszolta a lány kicsit riadtan

- Figyi velem nem tudod elhitetni, hogy nem drogozol, én is drogoztam, és keményen nyomattam, pontosan tudom milyen érzés mikor anyag kell. De le kell állnod mert megöl.

- Ugyan tudod is te miért drogozik az ember. – az a riad kislány egy pillanat alatt eltűnt, és Cristina hangja tele lett gyűlölettel

- Nyugi én csak segíteni akarok. – mondta Chester és leült a lány mellé, Cristina meg azon nyomban felpattant a helyéről.

- Nem kell a segítséged, senki segítsége nem kell. Nem akarok leállni, meg akarok halni, és a drog előbb vagy utóbb megteszi.

- Pedig én nem hagyom hogy ezt tedd magaddal, van az életnek napos oldala is, és én segítek neked megtalálni. Tudok egy helyet ahova olyan emberek mennek segítségért mint te. Én is voltam ott és utána jobb volt. Barátok kellenek akik melletted vannak.

- Nekem nincsenek barátaim, egyedül vagyok a díleremmel. – mondta a lány szomorúan

- Én segíteni akarok, csak hagyd. – mondta Chester és átkarolta a lány vállát. Cristina első pillanatban kicsit elhúzódott, de aztán átjárta a testét és a lelkét valami meghatározhatatlan érzés. Bizalma érzett a férfi iránt, olyat mint Mark iránt, hihetetlen volt, pedig nem is ismerte az idegent, mégis bízott abban hogy ő majd segít neki leállni. – - És mi lett a lánnyal? – kérdezte Lucy a homokban fekve.

- Még aznap elvittem abba a rehab központba a hol veled is voltam, sokáig tartott míg helyrejött. Metadont kapott ez enyhítette a kínjait, amik az elvonástól voltak. Sokáig kínlódott, de ott voltam mellette.

- És most hol van?

- Most, nem tudom, de eltűnt az életemből. Tudod beleszerettem, és neki ez sok volt megint menekült, de inkább messzire el innen mint vissza a drog szorításába.

- akarsz róla beszélni?

- Tudod minden tökéletes volt, el voltunk egymással, olyan hihetetlen volt, talán ő volt a legjobb barátom és nem is vettem hogy beleszerettem. Fokozatosan, csak úgy magától történt minden. Aztán azt vettem csak észre hogy mikor nincs mellettem levegőt sem tudok venni. És nem akarom hogy azt hidd bele akarok szólni, de ti is pont úgy viselkedtetek Chrissel. Mert neki te az első pillanattól kezdve nem vagy közömbös. Nem ismerem régről, de sok időt töltöttünk együtt és látom a szemében hogy hogyan érez, és terád egészen máshogy nézett mint Vickyre, pedig ő a felesége.

- Kérlek ne menjünk bele ebbe. Tudom hogy hiba volt, mert minden hiába. Hiába szeretem, hiába akarom megvédeni őt és a kicsiket, ha nem lát túl a mázon, hogy Vicky egy romlott nő és hogy a gyerekeit sem szereti, csak azért van neki, mert másoknak is, és ezzel bebiztosította magának a zöldkártyát meg a megélhetést.

- De miért nem harcolsz érte?

- Minek, nincs értelme, mi nem lehetünk együtt boldogok.

- Nem értem hogy miért mondod ezt. Te is szereted, ő is szeret.

- Sokra megyek vele, hiszen neki felesége van aki komoly segítségre szorul, és én életem végéig utálnám magam. Nem tudnák együtt élni a gondolattal, hogy Vicky esetleg miattam nem gyógyult meg. Meg így is épp elég nehéz, pont azt tettem amit velem tett a barátom. Ő is megcsalt egy lánnyal vagy többel és gyűlöltem érte, és most pont úgy gyűlölöm magam, mint őt. 

- Lucy ne mond ezt, nem te vagy a hibás, te csak a szívedre hallgattál. - Chester próbálta vigasztalni a lányt, de Lucynak erre is volt egy fájdalmas válasza.

- Te is beleszerettél abba a lányba és elvesztetted őt

- Az teljesen más volt.

- Nem igaz pont ugyan ilyen volt, és mellé Chris nem bízik bennem, azt hiszi, hogy lefeküdtem a bátyjával. És tudod mit teszek rá azt gondol amit akar, és összejövök Jasonnal, vagy akár Peterrel is.

- Lucy ne tedd tönkre magad - Chester tudta hogy minden hiába Lucy eldöntötte és így lesz.   Chester felállt a földről, lesöpörte magáról a homokot, a kezét nyújtotta Lucynak és segített neki felállni. – Okés lesz minden?

- Persze tudni fogok Chris mellett élni botrány nélkül. tudom hogy épp elég baja van nélkülem is. – azzal Visszamentek Timhez, aki nem volt egyedül

- Na végre, Lucy vendéged van. – mondta Tim és akkor a lány meglátta Jasont a nappaliban.

- Szia hát te mit keresel itt?

- Csak gondoltam megnézem mi van veled, aggódtam érted. – mondta a férfi és megölelte Lucyt, és egy lágy csókot nyomott az arcára. Lucynak fogalma sem volt arról hogy most mit kezdjen  a pasival, láthatóan nagyon nyomul és nem akar elmenni. Így hát Lucy megkérdezte.

- Tim nagy baj lenne, ha most elmennék kicsit? – Lucy játszotta az ártatlan kislányt

- Nem, menj csak nyugodtan. – Tim tudta hogy jobb lesz ha Lucy most nem marad a házban, mert Chris akármikor megjelenhet és annak csak veszekedés lenne a vége. Lucynak meg bevillant valami, egészen hihetetlen dolog volt, de mi van ha igaz ki kell deríteni a dolgot, és ha utána akar járni, akkor most Jasonnal kell tartania.

- Hova akarsz menni?

- Szerintem menjünk hozzád. – válaszolta Lucy, és saját magát is meglepte a határozottsága. Ki kell derítenie valamit, és meg kell szereznie a férfi telefonját bármi áron, bármibe is kerül, mondta egy hang a fejében. Azon agyalt hogy, hogyan szerzi meg a férfi telefonját, és arra jutott, hogy egyszerűen csak elkéri, mert szeretné megnézni.

- És merre laksz? – kérdezte Lucy útközben

- Bent a belvárosban az egyik felhőkarcoló tetején.

- Akkor biztos jó a kilátás.

- Hát látni az egész várost. Mondjuk nem a legolcsóbb hely, de megengedhetem magamnak. – mondta a férfi, és Lucynak futkározott a hideg a hátán, rosszul volt az ilyen nagyképű alakoktól. El sem tudta képzelni, hogy hogyan bírja ki a pasival egy helységben huzamosabb ideig, de muszáj lesz, mindenkinek ez az érdeke. Jason behajtott a kocsival egy mélygarázsba, majd onnan lifttel mentek fel Jason szintjére, ahol csak Jason lakása volt, kétszintes körpanorámával. Lucynak egy pillanatra még tetszett is a hely, de aztán rájött hogy miért van itt.

- Gyere körbe vezetlek. – mondta a férfi és a kezét nyújtotta. Azzal elindult a felfedezőtúra.

- Hallod Jason ez egy akkora lakás, hogy két ember simán elveszik benne. Nem érzed magad egyedül?

- Most nem mert itt vagy mellette. – mondta a férfi és megcsókolta a lányt Lucyt megint elkapta az undor, de csak mosolygott és megjátszotta a szende ártatlan lánykát. – Meg amúgy is keveset vagyok itt, tudod csak akkor ha itthon játszik a csapat, amúgy rengeteget utazom.

- Én is úgy voltam vele mikor még versenyeztem. Ó mindkét Bush elnökkel le vagy fényképezve.

- Hát igen, sok politikus ismerősöm van. – azzal közelebb léptek a kandallóhoz, ami úgy nézett ki mint egy dicsőségfal. Egy csomó kép híresebbnél híresebb emberről.

- És most kinek szurkolsz a választásokon?

- hát egyértelműen McCanenek, nem akarnám hogy nigger elnökünk legyen.

- Rasszista vagy?

- Nem csak sok-sok generációs amerikai, az őseim az elsők közt érkeztek ide. És te honnan származol?

- Angliában nőttem fel. – válaszolta a lány.

- És mióta vagy Amerikában?

- Szeptember elejétől.

- Mondjuk a beszédeden hallani lehet egy enyhe akcentust, de nem vészes. Kérsz valamit inni?

- Valami hideg üdítő jól esne. Megnézhetem addig a telefonodat, mert az enyém nekem valahogy nem jön be és szeretném lecserélni.

- Persze csak nyugodtan. – azzal a pasi kiment a szobából. Lucy azonnal felkapta a telefont és a bejövő hívások menübe lépett. Elég sok név volt benne, de egy adott időpontot keresett, és igen most már teljesen biztos volt abban amit eddig csak feltételezett. És most mi tévő legyen, hogyan tovább. Ha most nekitámad a pasinak akkor abból nagy galiba lesz, talán ha lelép és ad egy fülest a zsaruknak, hogy ezen a címen csináljanak házkutatást. De mi van ha nem tart itthon anyagot. Akkor viszont nem marad más lehetőség mint az hogy kiüti a pasit és hívja a zsarukat, hogy meg akarta erőszakolni. Átgondolatlan és hirtelen jött terv volt, de nem jutott jobb az eszébe. Tudta hogy akár ő is húzhatja a rövidebbet, de meg kell próbálnia, és fel kell készülnie minden eshetőségre.

- Nos hogy tetszik? – kérdezte Jason ahogy visszament a szobába, Lucy kicsit megrezzent a pasi hangjától. – Á csaknem megijedtél?

- Kicsit. – mondta a lány és nem habozott tovább megcsókolta a férfit. A kanapéra dőltek, Lucy volt alul, és pont megfelelő pillanat arra hogy cselekedjen. Egy jól irányzott mozdulattal kiiktatta a férfit, épp csak annyi ideje volt hogy felhívja a rendőröket, mert Jason már magához is tért és lecsapott a lányra, nem kímélte. Először Lucy védekezett, de utána arra gondolt, hogy talán így hitelesebb lesz, ha hagyja magát megverni. Gond nélkül meg tudta volna védeni magát, két ütéssel elintézhette volna Jasont, de nem, mert tudta, ha a rendőrök megjönnek és meglátják hogy Jason ki van terítve a földön, vele is másképp bánnak, mint így összeverve áldozatként. Mikor a zsaruk megjöttek Lucy már a földön hevert, vérzett az orra, és felhasadt az ajka, és azt is tudta hogy a bal karja is eltörött. A rendőrök rájuk törték az ajtót, és Jasont bilincsben vitték el. Lucy pedig a mentőben elvesztette az eszméletét. Megjárta rendesen, de legalább a bűnös a helyén van. Mert Jason adta Vickynek a drogot meg a tablettákat. Lucy néhány napot eltöltött a kórházban addig Jason ellen vádat emeltek súlyos testi sértésért, és drog terjesztésért. Vicky is tanúskodott ellene, ezért Vicky ellen elejtették a vádakat, mindenki élhetett volna boldogan míg meg nem hal, de itt még rengeteg titok lappangott.

- Lucy ígérd meg nekem hogy nem keveredsz többet bajba.

- Tudod Tim nekem a Veszély a középső nevem. – mondta a lány mosolyogva.