Ok�. Sz�val az esk�v�m el�tti napot nem �gy k�pzeltem el. Miut�n a l�nyok kij�zanodtak, Tatja seg�ts�g�vel taxiba tett�k �ket. Aulia makacsul lehorgonyzott az ajt�ban.

-         Menj haza… - sziszegtem.

-         Pilar! Au… iz�… sz�val Aula vagy Aug�nia vagy… mindegy sz�val menj el L�gyszives! – pr�b�lkozott Tatja. F�l�r�nyi k�ny�rg�s ut�n hazament.

A kuty�m �bresztett. Feh�r t�llszokny�ban.

- Pfuj, ezt ki adta r�d? – r�ncig�ltam le r�la azt a borzalmat. Ak�rki is volt, valaki sz�lhatott volna neki, hogy Domin nem l�ny. Mikor kisz�lltam az �gyb�l egy pralin�t pillantottam meg a haj�padl�n. El�bb a reggeli… - indultam el a m�sik ir�nyba. Miut�n ettem, visszafordultam �s kibontottam a pralin�t. Azt�n megl�ttam egy m�sikat. Bet�mtem. Azt�n a harmadikat. A negyediket Domin sz�j�ba nyomtam. Eg�sz helyes kis �t volt a pralin�kb�l. Mikor megl�ttam, hogy a pralin�-�t az udvaron k�v�lre vezet, fel�lt�ztem �s kimentem. A kocsimig szedtem �ssze pralin�kat. A m�szerfalon egy d�szes dobozt pillantottam meg. Egy vastag, gy�m�nt nyakl�nc volt benne.

- Wow… - �multam el hangosan, majd megn�ztem a pap�rt is. Egy c�m volt rajta. Haboz�s n�lk�l beind�tottam a SuperAmerica Ferrarimat.

   Mikor kisz�lltam nem hittem a szememnek. �gy n�ztem ki a fejemb�l, mint a n�gy�vesek mikor csokit kapnak. Ez vicc? Ha igen, akkor �gyes. �gy �lltam ott, mint akit odavertek.

-         ezt hov� tegyem, Miss Vanderfsott? – k�rdezte egy k�k overallos f�rfi, akinek a kez�ben egy hatalmas torta volt.

-         Fogalmam sincs. – suttogtam, majd ut�naszaladtam – Bocs�nat. Ez kinek a h�za? – mutattam a hatalmas kast�lyra.

-         Hogyhogy kinek? – vigyorodott el. – H�t a mag�� meg a iz�… Schweini�. Neki drukkolok �m. – gy�jtott r�

-         Hol van? – h�ltem el.

-         H�t az�r’ ezt maga tudhatn�. A Bayern M�nchenben. Tudja… az iz�… van Bommel a kapit�ny vagy mi a sz�sz.

-         �gy �rtem: most hol van?

-         Ja, iz�, h�’ bent.

-         K�sz�n�m. – hagytam ott.

-         �, szia. Hogy vagy? – k�rdezte Bastian f�lig �r� sz�jjal.

-         Hogy vagyok?! M�gis… ez ugye csak ki van b�relve?

-         H�t ja.

-         Akkor j�…

-         �gy… �r�kre van kib�relve.

-         Bastian! Te egyszer�en meg vagy �r�lve! Mennyibe ker�lt az a nyakl�nc?

-         Nem mondom meg, de sok benne a nulla. Gyere, v�gigvezetlek a kast�lyodban.

-         �risten! – ki�ltottam.

-         Na. Ne hisztizz, tudom, hogy a pralin�t marcip�nosba jobban szereted, de csak nug�tosb�l volt ennyi.

-         Bastian! Nem tudtad volna… esetleg… m�sra k�lteni ezt a rengeteg p�nzt?

-         A leg�rt�kesebb dologra kell k�lteni.

-         �pp ez az! – dohogtam.

-         De az te vagy. – mosolyodott el. Nevetni kezdtem.

-         Olyan h�lye vagy n�ha. – �leltem meg.

-         Ezt dics�retnek veszem, Miss Vanderfsott.

-         Bastian…

-         Tudom, de �lvezd ki, mert m�r csak – az �r�j�ra n�zett (hah, Tagheuer) – hat �rahossz�ig ez a neved.

-         Bizony, onnant�l kezdve borzaszt�an hossz� nevem lesz.

-         M�g egy ok, hogy ne gyere hozz�m. – n�zett k�r�l sz�npadiasan.

-         Schweini vagyhogy iz�…. Mr iz�…. Mr Schweinsteiger, ez hov� megy? – k�rdezte meg a pasas �jra a tort�t.