Utolj�ra belen�ztem a hatalmas �ll� t�k�rbe. Csod�latos ez a ruha. A derek�n�l nagyon sz�k, de nem k�nyelmetlen, p�ntja nincsen, az alj�n�l k�t feh�rarany sz�l fut v�gig. A hajam kicsit hull�mos, de m�r kezdem megszokni, hogy a stylistok nem �r�lnek a sz�g egyenes hajamnak. Mindenf�le ellenkez�sem ellen�re Jacqui m�k�rm�ket tettetett fel szerencs�tlen kezemre. Az anonymus m�k�rm�s-csaj h�rom �rahossz�ig festette. Most k�t feh�r cs�k k�z�tt van egy ez�st, al� pedig egy �jjeli lepk�t festett.

-         Pilar! – sz�lt ut�nam Clara fojtott hangon.

-         Igen?

-         A f�lbeval�d!

-         �, t�nyleg. De… ehhez a nyakl�nchoz nem volt…

-         Dehogynem, tess�k! – nyomta a kezembe a gy�m�nt f�lbeval�kat. – Eddigi �letem legszebb menyasszonya meg�rdemli.

-         Nem… �n nem fog…

-         Siess! – l�k�tt meg. May, Tatja, Katie �s Elza ugyanolyan koszor�sl�ny-ruh�ban �lldog�ltak. Halv�nylila volt, �s selyem. Ugyanolyan csokor vir�g volt a kez�kbe.

-         Ez a ti�d! – nyomtak a kezembe egy t�m�tt csokor r�zs�t. – El�remegy�nk, azt�n j�ssz te, de lassan, mert… -kezdte Elza, de Tatja mag�val h�zta. – Gyere m�r, az isten �ldjon meg… - majd kinyitott�k ajt�t…

Nem szeretem t�l nagydobra verni ezt az esk�v�t, b�r k�s� b�nat… egyszer� formas�g. „�leted legszebb napja” na persze. Az m�r �r�kre a vil�gbajnoks�g megnyer�se lesz. Nem mintha jobban szeretn�m a Ferrarit, mint Bastiant, elv�gre aznap kezdtem j�rni vele, de sz�momra szebb a kupa, mint egy csics�s-csipk�s, habos-babos esk�v�. Tal�n m�s ez, mert a saj�t esk�v�m, �n m�gsem �reztem semmi var�zslatosat abban, hogy bementem egy templomba. Komolyan, m�gis mi ezen az extra? Nem t�vedtem el a h�sz m�tereses egyenes etapon? Etapon… sz�val, hogy szakaszon. Nem �jult el a n�szn�p b�mulatos „j��-���” ki�lt�sokkal, nem kapott sz�vsz�l�t�st a (m�g) v�leg�nyem, mondv�n: gy�ny�r� vagy, nem k�ldtem sug�rz� mosolyokat a koszor�s-l�nyokra… csak sim�n bementem. A pap r�kezdett arra a sz�vegre, amit �letembe sohasem siker�lt megjegyeznem, se nem filmekb�l, se nem k�nyvekb�l, megk�rdezte, hogy: Bastian Schweinsteiger…bla-bla… j�ban, rosszban? �s a v�leg�nyem igent mondott…�s �n sem rohantam el… sz�val, mondjuk, hogy �tlagos esk�v� volt. (ann�l is ink�bb, mert a v�g�n m�r nagyon unatkoztam)

Bastian megfogta a kezemet �s elmosolyodott, mikor l�tta, hogy egyszerre �gy k�tsz�zan pr�b�lnak k�zelebb j�nni �s gratul�lni. Egym�sra n�zt�nk. S�hajtottam…

M�r este hat. Cs�cs ez az esk�v�. A n�met v�logatott teljes eg�sz�ben itt van, valamint egy csom� h�res focista, mint p�ld�ul Fernando Torres, Wayne Rooney, Sergio Ramos vagy Didier Drogba. Nem semmi. Lukas akkor �lt le az asztalhoz �s j�l h�tba v�gta Christian Lellt.

-         Idi�ta. – k�h�g�tt az.

-         J�l van na. Nem l�ttad Michaelt? – n�zett r�m Lukas.

-         Schumacher vagy Ballack?

-         Rensing. – r�h�g�tt.

-         Ja. H�t nem. Keresd meg! – mutattam nevetve k�rbe. Elvigyorodott.

-         Na, Christian, h�t te �lsz m�g? – vette �szre a csapatt�rs�t Bastian. �gy l�tom, im�dj�k sz�vatni. Lukas oldalba b�kte Lellt, Bastian a m�sik oldalon piszk�lta. Elvan a gyerek, ha j�tszik.

- Ut�lok t�ncolni. – adtam meg a v�laszt sz�zadj�ra is a „szabad egy t�ncra?” t�pus� k�rd�sre. Viszont legutolj�ra, azaz most, Bastian ny�jtotta a kez�t.

- Te is tudod, hogy j�l tudsz t�ncolni. N�gy �vig t�ncolt�l.

- csak h�rom, de mindig is ut�ltam.

- Akkor mi�rt j�rt�l?

- Any�nak r�geszm�je volt, hogy t�ncosn� leszek, de csak �gy tudott r�venni, hogy minden egyes t�nc�ra ut�n elvitt gokartozni.

- Akkor nincs t�bb k�rd�sem. – vigyorodott el. K�vette a pillant�somat. A tengert n�ztem. A p�zsit �l�nkz�ld, mellette a homok, a tenger… sz�p ez a kast�ly. F�j a l�bam ebben a magassark�ban. H�t centis t�sarkak… m�r �rtem, hogy mi�rt deform�l�dott el Elza l�ba. Szeg�nyk�m, el�g alacsony �s ezt pr�b�lja kompenz�lni. Lehajoltam �s kik�t�ttem a v�kony feh�r selyemkapcsot. Levettem. M�ris sokkal jobb. A tenger olyan cs�b�t�an h�s… - �sszegezve �gy t�rt�nt, hogy k�t perc m�lva a n�gymill�s ruh�mban j�rk�ltam a s�rban. Bastian egy ideig v�rt, de azt�n ut�nam j�tt. A ruha alja m�r tiszta v�z volt. A tenger meg kellemesen meleg. A n�met Ok! magazin fot�sa vid�man f�nyk�pezett. �s el�g akt�van, az �n ujjaim m�r biztos lezsibbadtak volna…

- Ja, igen. Nem olyan r�gen beledobt�l a v�zbe. – mosolyodtam el. Majd a f�rjemet belel�ktem a v�zbe. M�r a t�rdemig �rt a v�z, Bastian dr�ga Hugo Boss �lt�ny�b�l csepegett a v�z.

- ne vigyorogj olyan nagyon! – t�r�lte meg az arc�t, majd laz�n felkapott.

- Ok�, feladom, ilyen izmokkal k�nny� dolgozni! – kapaszkodtam a nyak�ba.

- K�s� feladni. – engedett el. Tiszta v�z lettem. Fel�lltam. Egym�sra n�zt�nk. Nevetni kezdt�nk…

-         �hm… gratul�lok. – n�zett v�gig furcs�n Stef.

-         K�sz�n�m.

-         Kis f�rd�z�s?

-         H�t, mondhatjuk �gy is. – n�ztem b�nb�n�an Bastianra.

-         Kimi keresett. Megtal�lt?

-         Ekkora t�megben? K�szi, felh�vom. – ny�lta