Amint kisírtam magam Kimi vállán újra előkerült legjobb barátom, Johnnie Walker. Még Kimi sem tudta feldolgozni az eddigi életemet, ő is megismerte Johnnie-t. Ez az ismerkedés addig tartott, míg be nem pusziltuk legjobb haverunkat.

-        Naaaa, szépfiú! Gyere táncolniiii! – próbáltam volna elráncigálni a kanapéról, de nem akart jönni. Ekkor a színpadon elhúzódott a függöny és a zenekar helyén egy DJ pult ált. – Húúú!! Ez nagyon állat! – végre Kimiben is feltűnt az élet jele, így szinte futottunk ki a táncparkettre.

Mikor kiértünk szóltam Kiminek, hogy maradjon ott. Nem nagyon értette, hova akarok menni, de nem is mondtam meg, legyen, meglepi. Odamentem nagy nehezen a DJ-hez és kértem tőle egy számot: Jay Sean – Ride It. Nagyon nyomulós és simulós szám, ezért imádom annyira. Hoppá! Na, majdnem felbuktam, de megvagyok. Szép lassan – máshogy most nem is tudnék – odasétáltam Kimihez. Először csak jó szorosan előtte táncoltam, majd később mikor bemelegedett ő is, rátértem a lényegre. A táncomban már egy guggolós résznél jártam, ez pont kapóra jött. Rátettem a kezem a combjaira, és szépen lassan húztam fel magam rajta, miközben a fejemet hátravetettem és teljesen hozzá simultam. A kezeim még mindig a combjain voltak, de ahogy szembe találtam magam azokkal az észvesztően gyönyörű szemekkel, lassan felhúztam a kezeimet a mellkasán, s átöleltem a nyakát.

Á, iszonyatosan fáj a fejem! És olyan furcsa érzésem van, mintha valami fogva tartana és még meleg is van. Na, nyissuk ki a szemünket, hátha rájövök, hol vagyok!

Lassan kinyitottam a szemem, de az ablakon beszűrődő fény még nagyon zavart, szóval inkább maradtam az előbbi helyzetemben. Próbáltam jó párszor kinyitni a szemem, de nem ment, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy megmozdult az ágy alattam… vagy legalábbis amin fekszem. Hát, nézzük meg, pontosabban tapogassuk ki, mi a franc van alattam! Okké… ez a takaró volt, akkor nyúljunk alá… hm, ez itt meg mi?? Ez valamilyen ruha… és nem az enyém. Akkor kié? Most már muszáj lesz kinyitni a szemem.

Ne ne ne ne neeee! Ez nem lehet igaz! Én és… á, ez nagyon morbid! Hogy lehettünk ilyen hülyék?? De várjunk csak! Egyáltalán van rajtam… huh, rajtam van a ruha! De… wááá, rajta meg csak egy Calvin Klein van!!!!! Ne máááár, ez nem igaz!

Ha tudni akarjátok, hogy miért akadtam ki ennyire, akkor elmondom: Kimivel vagyok egy francia-ágyban, akin csak egy vékonyka kis boxer van, és per pillanat rajta fekszem. Király kis póz meg minden, csak egy kis bibi van… HOGY ÉN AZ ÉG VILÁGON NEM EMLÉKSZEK SEMMIRE!!!

-        Basszus! Kimi, kelj fel! – még nem volt erőm felülni, így jobb ötlet híján elkezdtem ütni a mellkasát.

-        Mi a baj? Még hajnal van!

-        De akkor is kelj fel és nézz ránk! – nagy nehezen kinyitotta a szemeit és rám nézett… azonnal felébredt, az tuti.

-        Te meg mit keresel rajtam??? – nem nagyon akar leesni neki…

-        Drága, neked mindig ilyen későn koppan minden reggelente?? – még mindig értetlenül néz rám. – Nézz már ránk! Rajtad csak egy boxer van, rajtam meg szét van szakítva a ruha!

-        Azt akarod mondani, hogy mi az este…

-        Nem tudom. Nem emlékszem. A francba! – és még a lábamat is beverem.

-         Jól vagy? – csak bólogatva bevonultam a fürdőbe. -  Az az igazság… hogy én sem emlékszem. Az utolsó emlékem tegnapról, hogy táncolunk… már ha azt táncnak lehet nevezni. –hallottam a hangján, hogy mosolyog. Épp próbáltam felvenni a farmert, mikor Kimi benézett. Na, mindjárt meg van… hoppááááááá! Majdnem megint elestem, csak Kimi fogott meg. – Őrület vagy, te nő! Mindig felbuksz valamiben? – nevetett.

-        Aha… - alig tudtam megszólalni, már megint elgyengít a közelsége. Lassan közeledtek az ajkaink. – Kimi… ezt nem… szabad! – de már vége. Először még ellenkeztem, de utána már nem tudtam. Szerencsére a megcsörrent a telefonom. Azonnal szétrebbentünk, ő kiment valószínűleg a konyhába, én meg felkaptam a telefont. – Haló, tessék!

-        Kat! Hol a francba vagy? Már itt várnak rád! Bejössz vagy rábízzam másra? – ez nem lehet igaz!! Nekem ma minden szarból kijut egy kevés?!

-        Nyugi, azonnal megyek, csak akadt tegnap este egy kis gond. – céloztam itt a kis malőrünkre, amire egyikőnk sem emlékszik. Lopva Kimire néztem, de úgy látszik meg sem hallotta.

-        Ajánlom is! – Chris, drága Chris! Egyem a szíved, miért vagy megint velem ilyen tuskó?!

Még körbe szaladgáltam a házat, mire megtaláltam a kocsi kulcsomat, gyorsan felkaptam, de mielőtt még elindultam volna a szalonba odaszóltam Szőkeségnek.

-        Figyelj, délután ráérsz? Muszáj lesz beszélnünk a tegnapról! – olyan nehezen tudtam kimondani, már előre félek ettől a beszélgetéstől.

-        Aha. – neki sem sok kedve van a dologhoz… megértem.

-        Jó, akkor 4 körül a lakásomon. Szia! – még egy halk „Helló”-t hallottam, de csak rohantam ki a kocsihoz.