-        Ezt nem mondhatod komolyan!! Ami, mondtam már, hogy imádlak?! – megint a nyakába ugrottam… de most nem csak én, hanem Charlie, Yoji, Chris… szóval mindenki.

-        Hé, emberek! Hagyjatok élni, vagy nem megyünk! – röhögött. Mindenki lekászálódott róla, és épp ekkor jött meg a következő vendégem.

-        Kat!!!!!

-        Pixie!!!!! – basszus, de rég láttam a csajt. – Úristen, de hiányoztál!!!

-        Hát, mit ne mondjak elég rég volt, mikor találkoztunk!

-        Khm… - köszörülte meg a torkát a kopasz pasi Pixie mellett. Valahonnan ő is ismerős…

-        Ja, igen! Kat, ő itt anyám unokatestvérének a… szóval egy távoli rokon, Mark. Mark, ő itt Kat, a világ legaranyosabb embere, legjobb tetkósa, és mellesleg az én legjobb barátnőm!

-        Köszi Drágám, de ez már egy kicsit túlzás! – Mark… valahol már láttam a fejét, az tuti.  Most pont ugyanúgy vagyok vele, mint Kimivel voltam. – Szia! – köszöntem Marknak.

-        Szia!

-        És mi járatban erre? Ritkán jössz South Beach-re.

-        Hát a munka Los Angeles-be köt, tudod. Viszont most jöttem meglátogatni Markot, míg nem utazik el, plusz még muszáj volt ide is beugranom! – és egy laza mozdulattal felpakol a pultra vagy 5 szatyor ruhát.

-        Azt ne mondd, hogy ezt onnan vetted?!! Ú, de jó cuccok!! Itt Miamiban semmi normális bolt nincs, mindenki fehérben van, meg rikító ruhákban. Azok nem én stílusom. – van egy kedvenc áruházunk Los Angeles-ben, mindent ott szoktunk megvenni… már ha néha napján hazakeveredek. De olyan jó ruhákat hozott, mind rock n’ roll-os. Nem hiába a barátnőm, már ismer, mint a tenyerét.

-        Tetszenek? – kérdezte félve.

-        Fú, nagyon! Köszi!! – kaptak egy-egy nagy ölelést. - És hova utaztok?

-        Csak én utazom Németországba, a csapattal. – mondta Mark. Elég furán néztem rá, asszem észre is vette. – Forma-1, Ferrari.

-        Tudtam, hogy már láttalak valahol! Akkor ugye te vagy Kimi erőnléti edzője?

-        Igen. És te pedig Kimi barátnője. – a mije?????

-        Dehogy vagyok én a barátnője! Honnan veszed ezt? – az nem lehet, hogy már megcikkezték volna a bulit! Vagy mégis??

-        Hát… khm… kicsit sem feltűnően csókolóztatok Kimi buliján és utána együtt mentetek fel a szobákhoz…

-        Jó ég! – csaptam a homlokomra. – Akkor mindenki látott bennünket? – Mark csak bólogatott. Ismételten jó ég! – Mi az esélye, hogy még nem jelent meg rólunk cikk? – kérdeztem reménykedve.

-        Semmi. – kutakodott valamit a táskájában, majd az asztalra tette a ma reggeli újságot.

Szuper, főoldalon vagyunk. Már csak ez kellett! Nem hogy nincs egy nyugodt éjszakám mostanában, még a nyakamra jönnek majd a riporterek a hülyébbnél hülyébb kérdéseikkel is. És nem beszélve Kimiről. Kezdett boldog lenni, világbajnok lett, erre megint jönnek a riporterek, és nem hagyják majd békén. Kellett nekem beleszeretni… MI???? Én nem szerethettem bele!! Az nem lehet, csak húztam az agyát, jól elvoltunk, aztán valahogy összegabalyodtunk… plusz még annyi, hogy folyton remegek, ha csak a közelembe kerül, és alig bírok megszólalni… Szent Isten!!! Én tényleg beleszerettem!!!