Lucy kifejezetten rosszul volt ettől a néhány napnyi semmittevéstől, az idegeinek ment hogy az orvosok az ágyhoz kötötték, persze nem szó szerint, de addig nem hagyhatta el a kórházat míg meg nem indították az eljárást Jason ellen. Ramirez hadnagy nyomozott az ügyben és Lucyt minden nap meglátogatta a kórházban.

- Nagyon köszönjük a segítségét, mivel már régóta figyeltük az ürgét, csak annyira profin csinálta hogy nem tudtunk rábizonyítani semmit.

- Hát én csak próbáltam megvédeni magam.

- Nem kell magyarázkodni, tudom, hogy gond nélkül el tudtad volna intézni, de akkor te lennél a vádlott súlyos testi sértésért. De így a legjobb mindenkinek és hogy Mrs. Cornell is tanúskodik, a fehérgalléros drogdíllerből is eggyel kevesebb van.

- És Vickyvel mi lesz?

- Hát mivel jó az ügyvédje, és megegyeztek az államügyésszel, így elejtik az ellene felhozott vádakat.

- Értem. – válaszolta Lucy, cseppet sem feldobottan

- Valahogy nem tűnsz túl boldognak.

- Á csak fáradt vagyok. – mondta Lucy, és próbálta leplezni az undort a szívében, de ez még nem nagyon ment neki. megfogadta hogy meg kell tanulnia megjátszani magát, ha Timnél akar maradni, és ha látni akarja a kicsiket. Aztán eszébe jutott hogy még ott van az a dolog, az a tény hogy Vicky bántja a kicsiket, de mi van ha senki sem hisz neki, és miért is tenne valamit Chris gyűlöli, és nincs értelme a dolognak. Lassan vánszorogtak a napok előre, Lucy élte a saját kis életét Tim házában, legtöbbször maga volt otthon, mert Tim Chrissel, a gyerekekkel úton volt. Chester sem látogatta meg őt, mivel fellépései voltak, sok közös Chrissel, és néhány egyéni, a november eltel, és jött a december mindenki telve a karácsony hangulatával. Lucynak kis honvágya támadt, még mindig nem tudta megszokni ezt a helyet, főleg hogy mindjárt jön a mikulás, és nem hogy hó de még hideg sincs.

- Lucy baj lenne ha holnap átjönnének a kicsik? – kérdezte Tim. Kicsi Chris balesete óta nem jártak Timnél a gyerekek. Tim tudta hogy Lucynak nehéz lenne, de már neki is hiányoztak a gyerekek.

- Persze csak nyugodtan. – válaszolta a lány kis habozás után.

- Ha nem akarod, akkor, nem hozom el őket.

- Tim, ha tudnád hogy mennyire várom már hogy találkozhassam velük, nagyon hiányoznak. – Lucy szemei megteltek könnyekkel, és már nem tudta visszafojtani, elkezdett sírni.

- Ki vagy készülve Chris miatt. – mondta Tim és megölelte a lányt. – Van egy ötletem, mit szólnál ha az ünnepeket Aspenben töltenénk, te, én Chris a gyerekekkel, meg Chesterék. Mint egy nagy család, és karácsonykor még a csodák is előbb megtörténnek.

- Nálam a karácsony egy olyan ünnep, amit minél előbb túl akarok élni, de ha neked ez örömet okoz akkor tégy belátásod szerint, én nem vagyok semmi jónak az elrontója, csak készülj fel rá, hogy nem látod majd az arcomon a  lelkesedést. Mikorra jönnek a gyerekek?

- Úgy fél óra és itt lesz velük Chris.

- Akkor én most eltűnök. – mondta Lucy.

- Nem akarsz vele találkozni? – Tim néha kicsit tapló volt, mint most.

- Csak valami ajándékot akarok venni mikulásra a gyerekeknek, ti nem ünneplitek a mikulást?

- Nem, nálunk nem szokás.

- Akkor majd megmutatom, hogy nálunk mikor Finnországban szoktam telelni, hogy csináljuk. – válaszolta Lucy, megölelte a férfit majd elviharzott. Tim csak bámulta a lányt, ahogy megváltozott a hangulata., aztán csak azt hallotta ahogy az egyik kocsija megkapat a kavicson és a porfelhőt látta az ablakból. Nem sokkal Lucy távozása után megérkeztek a kicsik Chrissel. Mind két gyerek a Lucy felkiáltással rohant be a házba.

- Nyugi gyerkőcök Lucy most nincs itthon, de hamarosan megjön.

- Tim bácsi nagyon hiányoztál ám nekünk. – mondta Toni és a pasi nyakába ugrott.

- Törpikék fogadjatok szót Tim bácsinak és Lucynak, én most megyek, majd értük jövök holnapután. – azzal a férfi elbúcsúzott Timtől. Lucy nincs itthon, mit vártál, talán hogy csak azt lesi hogy mikor jössz. Nem hülye és lehet hogy egyáltalán nem is szeret, szerencsétlen vagy hogy azt hitted most újra láthatod. Mondta egy hang a fejében, és akkor megállt Tim egyik kocsija az övé mellette. Lucy tudta hogy ki kell szállnia, bármennyire is nehezére esett látni a férfit mégis meg kell tennie, és erősnek kell lennie, keménynek és boldognak. A fejére kanyarította a mikulás sapit amit az előbb vásárolt. Majd kiszállt a kocsiból.

- Szia. – üdvözölte a férfit. – Már mész is? – kérdezte nyersen. – a hangjában benne volt a célzás hogy épp ideje hogy lelépjen mert senkinek nincs rá szüksége hogy itt legyen

- Igen, tudod a feleségem már vár. – válaszolt Chris mosolyogva, bár a szíve vérzett fájt neki a lány elutasítása, de hát mit lehet tenni. Azzal beült a kocsiba és csak porfelhő maradt utána. Lucy dermedten meredt utána a fején a mikulássapkában. Bement a házba ahol a két gyerek már a nyakába is ugrott. A karja nagyon fájt mert el volt törve, de leszedte róla a gipszet. Kínozta magát mert tudta hogy megérdemli. Viszont ha Timen múlt volna a dolog akkor nem ő azt szerette volna ha még a kórházban marad.

- Hát neked meg mi van a fejeden? – kérdezte Tim mikor meglátta a lányt az ajtóban.

- Gyerekek képzeljétek kivel találkoztam az előbb. – kezdett bele a mondókájába a lány.

-  Én tudom, apa most ment el.

- Igen, de én más valakivel beszéltem. Méghozzá a télapóval, és ő küldött nektek ajándékokat.

- De a télapó nem is létezik. – mondta Toni és a derekára vágta a kezeit.

- De igen, és be is bizonyítom nektek, csak egy pillanat. – Lucy el sem tudta képzelni, hogy lehet hogy ilyen kicsiny gyerekek és már nem hisznek a mesékben, meg a csodákban. Előkotorta a telefonját és tárcsázott egy számot, közben intette a fejével hogy a kicsik lépjenek mellé. Timet is érdekelte a dolog, és ő is odaállt Lucy mellé.

- Szia Lucy. Mi a helyzet? – szólt bele a telefonba a férfi.

- Kihangosítlak. – azzal Lucy megnyomott egy gombot és az arca felé emelte a telefont, mivel lehetett vele videofonálni, így elindította ezt a funkciót is. – Figyelj Kimi ők itt a gyerekek és nem hisznek abban hogy létezik a mikulás. – Lucy a gyerekek felé fordította a telefont. – Integessetek Kiminek. – mondta és a két gyerek így is tettek. – Na a szőke kisfiút Christophern3k, a kislány meg Antóniának hívják. És ugye most ott van veled a mikulás?

- Hát gyerekek nagy szerencsétek van, mert épp itt ül velem szemben. – mondta Kimi és közben visszaintegetett a kicsiknek, aztán a bizonyos mikulás felé fordította a telefont. Lucy tudta hogy Rami van beöltözve, de a gyerekeknek ez is megteszi.

- Hohohohóóóóó. – integetett Rami. – Úgy hallom, hogy nem hisztek bennem, hát akkor most láttok, és meséljétek el szépen sorban hogy ki mit kér karácsonyra. – a két gyerek meg egymást túlharsogva mondta hogy mit akar. – Na csak szépen lassan előbb a kisebb.

- Akkor én szeretnék egy hintalovat, meg kisautót, meg – és csak sorolta, meg sorolta, míg el nem fogyott belőle a levegő. Aztán folytatta Toni.

- Én azt szeretném ha apa újra boldog lenne, és hogy Lucy legyen az anyukám, de ha ez túl nagy kérés akkor nekem is elég lesz egy póniló, vagy egy teknősbéka, mert a kutyust amit a születésnapomra kaptam arra anya vigyáz és nem engedi hogy simogassam.

- Na gyerekeke akkor csak azt tudom mondani, hogy legyetek jók, és fogadjatok szót a szüleiteknek, mert Lucy tudja a telefonszámomat és felhív ha rosszak vagytok.

- Szia mikulás. – mondta a két gyereke és még intett a mikulásnak. Lucy maga felé fordította a telefont, és még mindig Rami beöltözött fejét látta.

- És te nagykislány mit kérsz a mikulástól?

- Tudod te azt nagyon jól, világbékét. Üdvözlöm a gyerekeket.

- akarsz velük beszélni?

- Nem, és most megyek, mert a két kisördög meg van veszve. Sziasztok, puszi mindenkinek, és Kiminek külön, meg Kendrának is nagyon hiányzik.

- Légy jó és tudod akármikor hazajöhetsz. – azzal megszakadt a kapcsolat és eltűnt a kép.

- Nem is tudtam hogy ismered a mikulást, a húsvéti nyuszival is így vagy? – kérdezte Tim mosolyogva

- Nem őt nem, de a mikulás mellett nőttem fel. Remélem megjegyezted hogy mi mindent akarnak a srácok, legalább Chrisnek könnyebb dolga lesz. – A gyerekek nagyon élvezték a Timnél töltött két napot és mosolyogva ültek az apjuk autójába mikor értük jött. Lucynak megint halaszthatatlan dolga akadt és mire Chris megjelent ő eltűnt és egészen estig meg sem jelent.

- Holnap megyünk a Groveba. – jelentette ki Tim.

- Hogy hova?

- A Groveba, Los Angeles legnagyobb karácsonyi látványossága, Chris és a család holnap végigsétál az üzletek között pózolnak párat, válaszolnak néhány kérésre.

- És én minek kellek?

- Mondtam, hogy néha kell majd kíséret. – Lucynak nem volt kedve hozzá de hát ez van, és Tim rendes fickó és valahogy majd csak kibírja Chris közelében, úgy is fel kell készülnie mivel ott vannak az ünnepek amiket Aspenben töltenek.

Chris a kicsi Chrissel a karján és a szépséges feleségével a jobbján meg a még szebb kislányával útra készen álltak a Grove bejáratánál. Mintha arra vártak volna hogy észre vegyék őket. Persze nem tartott sokáig, mert Toni elég nagy zajt csapott. És le is csapott rájuk az első kamerás.

- Sziasztok, karácsonyi bevásárlásra indultatok?

- Igen. – válaszolta röviden Chris.

- Nem, azért vagyunk itt hogy mutogassuk magunkat, én beszéltem a mikulással, és megígérte hogy hoz nekem egy hintalovat.

- Igazán? – guggolt le a riporter kicsi Chrissel szembe és már őt vette az operatőr.

- És hol beszéltél a mikulással?

- Tim bácsinál Lucy felhívta telefonon. És képzeld tényleg létezik és hosszú fehér szakálla van és Finnországban lakik, és Lucy azt mondta hogy ő mellette nőtt fel. – magyarázott kicsi Chris és közben a nyalókáját rágta.

- És Te mit kértél a mikulástól?

- Én azt hogy apa boldog legyen, meg hogy Lucy legyen az anyukám. – mondta Toni. Vickyben megfagyott a vér és elment a színe, Chris is zavarba jött, nem tudta hova nézzen. – De kértem még egy teknősbékát is. – Tim kicsit messzebbről figyelte az eseményeket és tudta hogy jobb lesz ha közbelép. Ezért felhívta Chris telefonon, és így sikerült leráznia a riportert. A gyerekek is elköszöntek  kicsi Chris csak annyit mondott- Béke. – és felmutatta a két ujját. Toni meg csak integetett a kamerába.