A férfi odarohant a kocsihoz és feltépte a vezetőülés felőli ajtót. Rémülten látta, hogy Cristina meg sem rezzent a hirtelen és hangos zajra.

-           Cristina! Cristina! – kezdte el szólongatni a lányt, de az nem mozdult. – Cristina, kérlek, ébredj fel! – rázta meg a lány vállát, de Cristina erre sem reagált.

Mark kétségbeesve kapta elő a telefonját és a mentőket tárcsázta. Amíg a rohamkocsi a helyszínre érkezett, a férfi csak simogatta Cristina hűvös homlokát és beszélt hozzá, próbálta visszahozni az ájulatból. Aztán megjöttek a mentősök, óvatosan betették a lányt a kocsiba és a kórházba hajtottak vele. Mark átnézte Cristina kocsiját, átpakolta a számítástechnikai cuccokat a saját autójába, az üres tequilásüveget pedig káromkodva elhajította. Lezárta Cristina kocsiját és a lány után ment a kórházba. Az ügyeletes orvos röviden tájékoztatta Cristina állapotáról. Idegkimerültség, valószínűleg enyhe depresszióval társulva. Az alkohol pedig nem megoldás – közölte a doktornő, szemrehányóan nézve Markra. A férfi nem foglalkozott a nővel, hanem besietett Cristinához. A lány aludt, de álmodott is közben, mert néha meg-megrándult a teste, csapkodta a fejét vagy sírt. Mark az ágy mellé húzott egy széket, megfogta Cristina kezét és vigyázott rá. Néhány perc múlva a mobilja rezegni kezdett. A kijelzőre nézett és elcsodálkozott. Honnan…

A világ egy másik pontján, Monte-Carlóban Gaby nyugtalanul járkált fel-le a házban. Atte hiába kérdezte, hogy mi a baja, a lány nem tudta megmondani. Hirtelen ötlettől vezérelve elővette a telefonját és Mark Arnallt tárcsázta.

-           Mark? Szia. Gaby vagyok.

-           Szia, Gaby – hallotta a telefonban Mark suttogó hangját.

-           Figyelj! Nagyon rossz érzésem van. Mi történt Cristinával?

A vonal másik végén Mark ismét elcsodálkozott, most azon, hogy mennyire szoros a kapcsolat a két lány között, még ha csak féltestvérek is. A férfi felsóhajtott.

-           Kórházban van…Itt vagyok vele…

-           Mii? Micsoda? Mi történt? Miért…

-           Nyugodj meg, Gaby. Jó kezekben van.

-           Értem, de miért van kórházban?

-           Kimerült. Tudod, az utóbbi néhány nap nem volt túl könnyű nekik…

-           Nekik? Mármint Kiminek és neki? Mi van velük?

-           Gaby, ezt most nem tudom elmondani, a lényeg az, hogy most kissé zűrös a kapcsolatuk…

-           Értem. Holnap beszélek vele. Hívhatom a mobilján szerinted?

-           Inkább engem hívj, jó? Ha itt vagyok, úgyis átadom neki a telefont.

-           Rendben. Köszönöm, Mark, hogy vigyázol rá. Ha esetleg beszélsz vele, mondd meg, hogy szeretem és vigyázzon magára.

-           Oké, átadom. Szia.

Mark letette a telefont. Megbeszélte az ápolóval, hogy ha bármi változás bekövetkezik Cristina állapotában, azonnal értesítik. A férfi még nyomott egy csókot Cristina homlokára, mire a lány motyogni kezdett álmában:

-                     Kimi…kérlek…kérlek…higgy nekem…én szeretlek…- aztán még egy mondat, amiből Mark tudta, hogy nagy baj van. – Chazy, kérlek, segíts…nem bírom ki…Chazy…

Mark felsóhajtott és szomorúan elhagyta a kórtermet. Sajnálta Cristinát, mert ismerte. Tudta, hogy kívülről nagyon kemény és igyekszik is kemény maradni, de könnyen össze tud zuhanni. Összezuhant 8 éve, akkor éppenhogy sikerült kirángatnia Chesternek a halál torkából. 5 éve aztán ismét padlóra került, Chester akkor is mellette volt. Mark érezte, hogy most is az ő segítségére lesz szükségük. Ha tudta volna a férfi elérhetőségét, azonnal hívta volna.

Eközben a modern technológiának köszönhetően egy kaliforniai kisvárosban a Sparkart nevű honlapüzemeltető cég szerkesztői megkapták Cristina üzenetét, ám nem értették a tartalmát. Megegyeztek a megbízójukkal, hogy olyan esetekben, amikor valami nem tiszta, értesítik Mike Shinodát és majd ő dönt. Most tehát megcsörgették Mike-ot, aki nem messze lakott L.A-től és éppen az otthoni stúdiójában dolgozott.

-                     Szevasz, Mike – köszönt a szerkesztő.

-                     Csáó, haver! Mi újság? Megy a Linkin Park honlap? Rendben tartjátok?

-                     Épp emiatt hívlak. Kaptunk egy üzenetet, amit nem igazán értünk, és nem tudjuk, mit csináljunk.

-                     Küldd át a címemre és elintézem. Oké?

-                     Naná. Már megy is. Viszlát!

Néhány perccel később Mike csak bámulta a számítógép monitorját és harmadszorra olvasta el az üzenetet. Hirtelenjében nem tudta, mit csináljon. Cristinával kapcsolatos érzései kétoldalúak voltak. Egyrészt gyűlölte a lányt akkor, amikor otthagyta a barátját. Másfelől viszont hálás volt, hogy Chester legalább addig boldog volt, amíg együtt voltak. Mike visszaemlékezett az első találkozásukra Cristinával. Teljesen véletlenül történt. Átugrott Chesterhez valami cuccért és látta, hogy a barátja a parti homokban ücsörög egy lánnyal, aki nem a felesége. Mike tudta, hogy Chester és Samantha között nem mennek rendben a dolgok. Épp oda akart kiáltani Chesternek valamit, de aztán jobbnak látta, ha nem szólal meg. Az idegen lány ugyanis felpattant a földről, kiabálni kezdett Chazzel és a kinyújtott karjait mutogatta neki. Szóval ő az – gondolta akkor Mike. Chester ugyanis mesélt egy lányról, akit a parton szedett össze és bevitt a rehab központba. Mike azonban azt nem gondolta volna, hogy a barátja és e között a lány között bármi is lehetne. Nem olyannak ismerte meg Chestert, mint aki elcsábul egy szép szempártól. Ám amikor Chester bemutatta nekik Cristinát, Mike rájött, hogy miért is szeretett bele. És amikor Cristina lelépett, gyűlölte a lányt, amiért akkora fájdalmat okozott a barátjának. Chester nagyon nehezen heverte ki a csalódást, zeneileg viszont – bár ez sovány vigasz volt akkor – óriási dolgokat alkotott. Aztán rá 3 évre megint előkerült a lány és Chaz akkor is segített neki. És most megint itt van…Mit tegyek? – töprengett Mike magában. Szóljak Chesternek vagy ne szóljak? Ha szólok, felszakadnak a sebei. Ha meg nem szólok és valami baj lesz…Mike lenyomta a Továbbítás gombot a gépen és Cristina üzenete Chester Bennington felé tartott.

Ez idő alatt Milánóban Kimi már józanon feküdt az ágyában. Hallotta, amikor Cristina elment, és az is feltűnt neki, hogy órák múlva sincs még sehol a lány. A kezébe vette a mobilját. Csak nézte Cristina nevét a kijelzőn, de nem nyomta le a hívásindítás gombját. Nem tudta, mit mondhatna a lánynak. Homályosan bár, de emlékezett a mondatokra, amiket Cristina fejéhez vágott. És arra is emlékezett, hogy a lány sírva fakadt. Mennyire más most, mint amikor megismerkedtünk – gondolta a fiú. Nem olyan kemény, mint amilyennek mutatja magát. És nem olyan tiszta sem, mint amilyennek én gondoltam. Ez a drog…És ez a Chazy…És vajon mi van még a lány tarsolyában? Ó, és ráadásul Cristina miatt összekapott Markkal is, ez pedig nagyon bántotta Kimit. Holnap mindenképpen át kell mennem Markhoz és meg kell vele beszélnem mindent – döntötte el magában a fiú. És keresnem kell másik edzőt. Képtelen vagyok együtt dolgozni Cristinával. Bár már csak egy futam van hátra…Nekem tétje úgysincs, maximum annyi,hogy a legtöbb pontot hozzam a csapatnak és Felipét támogassam. Ennyit még kibírok…valahogy…