34. rész
2009.01.02. 18:36
Cristina azonban megoldotta Kimi problémáját, bár ezt a fiú még nem tudta. Kimi dühös volt, és csalódott. Dühös volt Cristinára, mert nem mondta el neki, milyen is volt régen. Dühös volt magára, mert hagyta magát elvakítani. Igen. Cristina elvakította. Nemcsak a szépségével, hanem az egyéniségével. De vajon ebben az egyéniségben mennyi volt maga Cristina és mennyi volt a máz, ami eltakarta a felszínt? Csalódott pedig azért volt, mert annyira szerette volna, ha most végre sikerülne ez a kapcsolat. És azért is csalódott volt, mert a lány miatt képes volt Markkal is összekapni. A fiú reggel felkelt és az első dolga az volt, hogy felhívta Markot.
- Szia. Csak szeretnék bocsánatot kérni, amiért tegnap csúnyán beszéltem veled – kért bocsánatot Kimi, és meglepődött, hogy Mark csak ennyit mondott rá:
- Rendben.
- Ennyi? Meg kéne beszélnünk, nem? Sok dologról kéne beszélnünk, Mark. Cristina miatt…
- Figyelj, most nem érek rá, majd hívlak, jó?
- Miért? Hol vagy? – kérdezte Kimi csodálkozva.
- A kórházban. Most le kell tennem. Szia.
- De ki… - Kimi már csak a néma telefonba beszélt. Ki van kórházban és miért? Ekkor megcsörrent a mobil. A fiú elmosolyodott, amikor meglátta, ki hívja.
- Szia, Gaby! Hogy vagyt…
- Mit csináltál vele? – kiabálta Gaby a telefonban. Kimi értetlenkedve kérdezett vissza:
- Tessék? Nem értem, miről beszélsz! Kivel mit csináltam?
- Ne legyél ilyen…hideg! És ne játszd az ártatlant? Mit műveltél a nővéremmel, hogy kórházba került? – a lány már szinte üvöltött Kimivel.
- Cristina kórházban van? – kérdezett vissza Kimi, mire Gaby dühösen válaszolt:
- Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, miről van szó!
- De én tényleg…
- Menj a közeléből! – sziszegte a telefonba a lány, de Kimi úgy érezte, mintha közvetlenül a fülébe beszélt volna. – Menj a közeléből és hagyd békén! Tudtam, hogy baj lesz. Napok óta éreztem és tessék! Te meg azt se tudod, hol van! Ez lenne a nagy szerelem? Hagyd békén a nővéremet! – és Gaby kinyomta a telefont. Kimi döbbenten állt és csak bámult. Szóval Cristina kórházban van, és Mark ott van vele. Ő vajon miért nem tud róla? És miért ugrott mindenki neki? Miért okolja mindenki őt érte? Nem csak ő a hibás azért, ami történt! Ez a lány két hónapja lépett az életébe, de máris összezavart mindent. Még jó, hogy legalább a szüleimnek nem mutattam be, mert őket is elbűvölte volna az első pillanattól fogva, aztán meg jött volna a csalódás, azt pedig Kimi nem akarta. Annak pedig kimondottan örült, hogy nem mesélt a lánynak Lucyről és főleg Kendráról. Kimi addig-addig gondolkozott ezeken a dolgokon, amíg felidegesítette magát és meggondolatlan lépésre szánta el magát. Villámgyorsan felöltözött, bevágódott az Alfába és a kórházba hajtott. Az információs pultnál megkérdezte, hogy Cristina melyik szobában fekszik. Felsietett az emeletre. Keresnie sem kellett a szobát, mert azonnal észrevette Markot, aki a folyosón állt és egy doktornővel beszélgetett.
Mark látta, hogy Kimi megjelent a folyosó végén. Látta az arcát is és automatikusan Cristina szobájának ajtajába állt. Meg kell védenie a lányt, még ha ettől csorbát is szenved a barátsága Kimivel.
- Szia, Kimi – köszönt a fiúnak és kitámasztotta a kezével az ajtót. – Mi újság?
- Beszélnem kell vele, Mark!
- Nincs jól – mondta Mark, de Kimi nem hagyta, hogy végigmondja:
- Nem érdekel! Mindent elrontott! Mindent elrontott a rohadt hazudozásával, Mark!
- Kimi, higgadj le. Kórházban vagyunk, ezt ne felejtsd el, Cristina pedig nincs jól…
- Látod? Véded! Mindig véded. Most is, pedig ő tehet mindenről! Fenekestől felforgatta az életemet! És ebből…
Kinyílt a szobaajtó és megjelent egy sápadt arc. Cristina mindent hallott és úgy döntött, véget vet ennek az egész zavaros helyzetnek. A szíve majdnem megszakadt, amikor kimondta:
- Menj innen, Kimi. Kérlek. Ennek semmi értelme, hogy egymást hibáztatjuk azokért a dolgokért, amik történtek. Mindketten hibáztunk, bármilyen nehéz is beismerni. Ne okozzunk egymásnak még nagyobb fájdalmat és lelkiismeretfurdalást. Próbálj meg jó szívvel visszaemlékezni erre a néhány hétre, mert én azt teszem. Úgy látszik, nekünk ennyi adatott. Ne felejts el, de most menj. Amint kijutok innen, elköltözöm tőled. Az új edződ pedig már ma délután ott lesz nálad. Szia.
És becsukta az ajtót. Kimi köpni-nyelni nem tudott. Kipukkadt a mérge Cristina szavaitól. Értetlenül nézett Markra, aki mérgesen megszólalt:
- Tessék. Elintézte helyetted, nem is kellett semmit tenned, csak végighallgatnod. Annyit tegyél meg, hogy összepakolod a ruháit és mindent készíts az ajtóba. Délután elviszem tőled a bőröndöket. Szia, Kimi! Legyen szép napod!
Azzal Mark benyitott Cristina szobájába és Kimi orra előtt becsapta az ajtót. Cristina összekuporodva feküdt az ágyon és az ablakon bámult kifelé. Mark odalépett hozzá és megsimogatta az arcát, ami jéghideg volt. Olyan hideg, mint amilyennek a lány érezte a szívét.
- Cristina, jól vagy? – kérdezte a férfi, bár tudta, hogy hülyeség. Hogy is lenne jól? Hisz most szakított Kimivel, bármennyire is nehezére esett.
- Nem. Nem vagyok jól. Semmit nem érzek, Mark. Miért van ez? Kőből van a szívem? Vagy miért? Ő a Jégember és mégis én vagyok az, aki megfagyott? – fordult meg Cristina és Markra nézett.
- Hé – simogatta meg Mark a lány haját -, ne beszélj ilyeneket. Tudod…
Mark nem tudta befejezni a mondatot, mert megcsörrent Cristina mobilja.
- Felvennéd? Kérlek. Most nem tudok beszélni – kérte meg Cristina Markot, mire a férfi csak bólintott. Cristina ismét az ablak felé fordult.
- Cristina Dawson telefonja, tessék.
Aztán csend. Mark nem szólt egy szót sem, mire Cristina visszafordult az ágyban.
- Mi van? Ki az? – formálta némán a szavakat, de Mark csak megrázta a fejét.
- Adom. Szia – és átnyújtotta a telefont Cristinának, pedig a lány hevesen mutogatva tiltakozott ellene. Fintorogva átvette a mobilt és kedvetlenül beleszólt:
- Tessék – a lány elsápadt, amikor meghallotta a vonal végén a hangot, aztán kipirult az arca és visszatért a kedve. Mark megkönnyebbülten sóhajtott, mert nagyon bízott benne, hogy a lány így fog reagálni a hívó félre.
Kimi eközben már otthon ült az üres és néma házban. Hát ez gyorsan ment. Szépen kirakta a szűrömet, Mark pedig segített neki – gondolta keserűen. Felment a hálószobába és körülnézett. Minden Cristinára emlékeztette, amikor még rendben voltak a dolgok. Amikor még nem hazudtak egymás szemébe. Kimi tudta, hogy a lánynak igaza van abban, hogy mindketten hibásak. Azt azonban Kimi még mindig úgy gondolta, hogy a drogozás és egy elhallgatott barát nem esik egy súlycsoportba, már ami a titkokat illeti. És furcsállta, hogy nem érez semmit. Ennyire el tudtak tűnni az érzések? Ilyen gyorsan? Azok az érzések, amik még néhány napja boldoggá tették? Így meg tud változni az ember, ha csalódik? Ha rájön arra, hogy az élet mégsem olyan szép, mint amilyennek látni szeretné? Ha rájön arra, hogy az a nő, akivel le akarta élni az életét, hazudott neki? Kimi egyik pillanatról a másikra magába zuhant. Talán most fogta csak fel igazán, hogy mi is történt. Nincs tovább. Ennyi volt. Cristina Dawson és Kimi Räikkönen közös élete eddig tartott. A fiúra iszonyatos súllyal zuhant a felismerés: vége. Talán örökre vége.
|