Lucy tudta hogy ennek nem lesz jó vége, azt várta, hogy Vicky kiborul és hogy ott mindenki előtt megveri a gyerekeket. Lucy ugrásra kész várt, hogy közbe tudjon lépni. De nem történt semmi, Vicky tisztában volt vele, hogy még egyszer nem húzhatja ki a gyufát Chrisnél, mert a férfi közölte vele, hogy csak azért nem válik el mert nem akarja hogy a gyerekek újra megjárják azt a poklot amit Lillian Jean mikor Susannal elváltak.

- Vicky a házamban maradhatsz, az ágyamban alhatsz, de nem történik köztünk több, a játékhoz úgy is értesz, mindenki azt hiszi majd hogy tökéletes az életünk, de nem. Már nem szeretlek, és ha nem akarod elveszteni a vagyont, ami bebiztosítja az életed akkor szépen hallgatsz. – Vicky tudta hogy minden elveszett és hogy ezt már az ő jól kifejlesztett női praktikái sem hozhatják helyre, már hiába vesz magára szexi hálóinget, hiába riszálja magát Chrisnek a férfiből teljesen kiveszett az iránta érzett szerelem. Vicky azzal is tisztában volt, hogy Chris hogyan is érez Lucy iránt. De megfogadta, hogy történjék is bármi, azt sosem hagyja hogy Lucy megszerezze magának Christ, valamit elkövet, hogy eltávolítsa a férje közeléből Lucyt, azt még nem tudta hogy hogyan, de biztos lesz rá megfelelő alkalom. Jön majd egy férfi akinek a karjaiba taszítsa majd, nem olyan töketlen mint Jason, hanem majd komolyabb kaliber, aki az ujja köré csavarja a lányt, és nem tud menekülni.

- Kösz. – mondta Chris Lucynak mikor lehaladtak mellette. Lucy nem válaszolt, tudta hogy az egész nem az ő hibája, vagyis csak részben, de még mindig mindenért Vickyt tartotta felelősnek. Lucy is elindult a többiek után a kocsik felé.

- Lucy, Lucy, ugye te is jössz velünk Aspenbe?

- Ki nem hagynám, remélem tudtok hóembert építeni? -  kérdezte Lucy és nem törődött sem Chris sem Vicky gyilkos pillantásával, csak felkapta a srácot és a karjában vitte az autóhoz. A bal keze még mindig sajgott, de nagyon szerette a két gyereket és szüksége volt a közelségükre.

- Én Tim bácsival és Lucyval akarok menni. – jelentette ki Toni. Persze kicsi Chris is rögtön rázendített.

- Ha apátok nem bánja miattam jöhettek, de mi már most indulunk.

- De jó, de jó. – hangzott a felkiáltás a két gyerektől, rendesen be voltak sózva

- De vigyázzatok rájuk. – mondta Chris Lucy meg meggondolatlanul válaszolt

- Én nem vagyok olyan felelőtlen, hogy bedrogozva vezessek. – Lucyt megint elöntötte az ideg. Tudta hogy gonosz megjegyzés volt, de már nem lehetett visszaszívni. A kicsik bemásztak az Escaladebe, majd integettek a szüleiknek.

- Bocs. – mondta Lucy halkan ahogy becsukta a kocsi ajtaját. 

- Tudom, hogy ideges vagy, és igazad is van, de kérlek csak valahogy éljük túl az ünnepeket aztán azt csinálsz amit akarsz. – válaszolta Tim, de egész úton nem szólt többet. A gyerekek is elaludtak a hátsó ülésen és már besötétedett mire odaértek, igaz az út utolsó harmadán már csak araszolva haladtak, mert annyi hó volt az autópályán hogy a karbantartók nem bírták eltakarítani. Aztán Tim megállt egy emeletes ház amit úgy nagyjából a múlt század elején építettek.

- Ez egyszerűen gyönyörű. – mondta Lucy mikor kiszállt a kocsiból.

- Tudtam hogy neked tetszeni fog, és képzeld az emeleti szobák mindegyikében van kandalló, mert rég úgy fűtöttek, már van központi fűtés, de nagyon szép szeretek itt lenni.

- Hát elhiszem ettől még egy olyan embernek is karácsonyi hangulata lesz mint én.

- Nézd a fát is meghozták már, csak fel kell díszíteni. Be kellene vinni a gyerekeket, de szerintem hozok ki pokrócot, mert nincsenek nagyon felöltözve.

- Rendben, itt megvárlak. – mondta Lucy és visszament a kocsihoz, míg Tim bement a házba. Hamarosan megjelent két vastag kötött pléddel, egyiket Lucynak adtam a másikba meg bebugyolálta Toni és kivette a kocsiból, Lucy is így tett kicsi Chrissel és bementek a házba. Tim a kandalló előtti díványra fektette Toni, majd visszament a kocsihoz a csomagokért. Lucy csak arra tudott gondolni, hogy talán megint boldog lesz a karácsonya ebben az elvarázsolt házban.

- Gyere megmutatom a szobádat.

- Oké, és ki jön még ide.

- Hát Chris meg Vicky, Chester az egész családdal, meg egy csajjal valami ismerőse, aztán meg Nicol Scherzinger a barátjával. – Lucyt elöntötte a forróság, ez nem lehet igaz, idejön úr isten most mit tegyen, hogyan meneküljön el innen.

- Baj van?

- Nem. – válaszolta a lány és tudta hogy nem volt valami meggyőző. – Gyerekeket nem kellene felhozni a szobába?

- Szerintem jó helyen lesznek odalent, míg Chrissék megjönnek

- Elég sokára érnek ide nem gondolod? – Lucy kicsit aggódott Chrisért, akármennyire is próbálta gyűlölni a férfit a szíve legmélyén még ott lapult a szerelem iránta. Tudta hogy ez az érzés sosem múlik el, és hogy akárhogy is küzd  majd ellene nem tehet semmit, szeretni fogja élete végéig.

- Hát ha azzal a  fehér Pontiac Firebirddel jönnek akkor szerintem hamarosan értük kell menned kihúzatni őket. – mondta Tim és abban a pillanatban megszólalt a telefonja. – Na mondta én. – nevette el magát, utána felvette a telefont. – Na hol akadtatok el? – kérdezte Tim, de Lucy a választ nem hallotta, tudta hogy úgy is előbb vagy utóbb megtudja mivel ő megy majd értük, mert Tim már ivott egy felest a megérkezésük örömére. – Akkor az van, hogy Chris és Vicky nagyjából 20 kilométerre az autópályán vesztegelnek, annyi hó van hogy se előre se hátra, persze nincs téligumi se hólánc szóval csak óvatosan. – mondta Tim. Lucy fogta a kabátját belebújt a cipőjébe és szó nélkül elindult.

- Lucy elkísérjelek?

- Dehogy, maradj inkább a gyerekekkel. Ha nem érünk ide egy órán belül akkor elkezdhetsz aggódni. – mondta Lucy, majd intett és beszállta a kocsiba. Dermesztő hideg volt odakint és az Escalade dízel kocsi révén kicsit nehezen indult, 10 percet járatta a motort míg elindult vele. Odafelé nem volt semmi gond, szakadt a hó és alig lehetett látni, Lucy nagy nehezen, de kiszúrta az út szélén veszteglőket. A kocsiban ültek és villogott a vészvillogó, és járt a motor. Az volt a szerencséjük hogy kicsit feljebb volt egy lehajtó a sztrádáról és Lucy 10 perc bolyongás után leparkolt az Escaladedel  Chrissék elé. Kiszállt a kocsiból és odament a Pontiachoz.

- Megjöttem. – mondta ahogy Chris letekerte az ablakot. – Vicky te nyugodtan ülj át hozzám, mert ebben nem maradhatsz, vagy esetleg itt is hagyhassuk és hívunk valakit aki elvontassa. 

- Azt már nem, ezt a kocsit rajtam kívül senki sem vezetheti. – tiltakozott Chris.

- De fogadjunk hogy nincs hóláncod.

- Minek lenne, közlöm veled hogy Los Angelesben nem esik a hó.

- Én meg közlöm, hogy most nem Los Angelesben vagyunk. – mondta Lucy és szikrákat szórt a szemével, közben felnyitotta a csomagtartó, és kivett belőle egy készlet hóláncot. – Nesze, azt legalább tudod hogy kell felrakni?

- Hülyének nézel?

- Erre inkább nem válaszolok. – mondta Lucy és abban a pillanatban ledöglött a motor és minden meghalt rajta. – Dízeles?

- Az.

- Akkor ezzel most egy ideig nem mész sehova, megfagyott benne a fuel, és mivel gondolom az elektronikát is felújítattad benne, így minden meghalt. Max csak a vészvillogók mennek majd. Rárakjuk a hóláncot és utána húzató kötéllel elhúzatlak. – Lucy kivette Chris kezéből a hóláncot kicsomagolta és az első két kerék elé fektette. – Azért próbáld meg hátha beindul és akkor járass rá a láncokra, ha nem akkor csak rátoljuk, és már mehetünk is. – Chris nem válaszolt csak megpróbálta beindítani az autót, de az jelét sem mutatta annak, hogy akár egy centit is akarna haladni előre. Lucy egyre idegesebb lett, miért kell neki Chrissel tökölni, és már fázik. Rosszul van a gondolattól hogy Vickyvel kell egy kocsiban utaznia.

- Hát úgy nézem, hogy ez nem megy sehova.

- Szerintem sem, vedd ki a sebességet, és rakjuk rá a láncot azt  menjünk, mert Tim már biztos ideges, és a gyerekek is felébredtek már.

- Elaludtak, drágák. – mondta a férfi és ellágyult a hangja

- Nagyon édesek voltak egész úton. – mondta Lucy miközben megtolták a kocsit. Megfeledkeztek arról hogy most épp gyűlölik egymást, aztán Vicky kinyitotta az Escalade ajtaját, és odakiáltott.

- Na mi lesz már, teljesen szétfagyok. – Chris tekintete abban a pillanatban megkeményedett, és megint gonoszul nézett Lucyra, a lány szíve összeszorult, ha arra gondolt, hogy a férfi mennyire gyűlöli. Többet nem szólt a férfihoz, csak tette a dolgát, felcsatolta a kötelet és beült az Escaladebe. Vickyhez sem szólt.

- Átlátok ám rajtad, tudom hogy a férjemet akarod, meg a gyerekeket, sosem kaparintod meg őket. – Lucy vett egy mély levegőt, tudta hogy nehéz lesz Vickyvel, de hogy ennyire idegesítse azt nem hitte volna. Egyesbe tette az autót, és lassan, nagyon lassan indult el vele. Böhöm gép volt, de azért megérezte mikor megmozdította a hozzá erősített Pontiacot. Lassan haladtak, mert az út csúszott és mellette Lucy azt tanulta a fiúktól odahaza, hogy a motor teljesítményét ilyenkor teljesen ki kell használni. Több mint 40 percig tartott az út, de szerencsésen megérkeztek. Vicky sebtében kiugrott a kocsiból, és még csak meg sem várta hogy Chris és Lucy kiszálljanak már rohant is be a házba. Lucy nem tudta mi vár rá ha kiszáll az autóból, hogy Chris megint mit vég a fejéhez. A férfi is lassan szállt ki, vacogott, a csontjáig hatolt a hideg, Lucy legszívesebben odarohant volna hogy szorosan magához ölelhesse, és hogy felmelegíthesse a férfit, de csak egy óvatos lépést tett felé.

- Kösz, hogy érünk jöttél. – mondta Chris.

- Ugyan semmiség, mindenkivel előfordul aki nincs hozzászokva az ilyen hideghez. – mondta a lány mosolyogva. Chris érezte hogy ez a mosoly hiányzott neki, és hogy odakint lehet akármilyen hideg, ettől a mosolytól a szívében és a lelkében mindig nyár lesz.

- Szerinted teljesen meghalt? – kérdezte Chris ahogy a lány felé indult.

- Nem tudom, meleg helyre kellene vinni, és utána kicserélni benne az üzemanyagot, szerintem vizes volt és kicsapódott benne azé döglött be, majd megnézzük.

- Oké, és köszi. – mondta Chris és már vészesen elfogyott kettőjük közt a távolság. Chris már meg akarta csókolni Lucyt mikor kivágódott a bejárati ajtó és Vicky jelent meg.

- Az ég szerelmére gyertek már be mert istenverte hideg van, és Chrisnek semmi szükség most még egy hangszálgyulladásra. – mondta mű aggódással, amin az odakint állok átláttak kezében egy pokróccal Chrishez lépett és a vállára kanyarította. Lucy felismerte a takarót, ebben vitte be Kicsi Christ a házba, ezek szerint a gyerkőcök is fent vannak. Odabent már elég kellemes idő volt. Tim fűtött rendesen, de az apróságok még mindig nem voltak fent. Lucy megint csak ideges lett, hogy Vicky csak úgy gondolkodás nélkül lekapta Kicsi Chrisről a takarót.

- Ha megbocsátasz. – mondta a lány és elvette a férfitől a plédet és a kanapéhoz lépett. Chris és Vicky is furán néztek rá, a nő mérgesen a férfi meg ahogy felfogta, hogy Lucy mit csinál, elképzelni sem tudta, hogy miért gyűlölte Lucyt ennyire.