Farkasszemet néztünk egymással. Nehezemre esett elmozdulni onnan úgy, hogy ne ordítsam le a fejét.

-Kimi! Mikor mégy?- kérdezte az ágyamon ülő férfit.

-Nem megy.- jelentettem ki.

-Hannah! Mennie kell! Te is tudod.- érintette meg a karom. Egyből arrébbmentem.

-Nem kell mennie. Csak te akarod, hogy menjen. Azt hiszed, megvédesz azzal, hogy bezársz? Tévedsz, Mark!- fordultam szembe vele. A szemeim izzottak a dühtől.

-Semmit nem tudsz a világról. Miért döntenél akkor te?- kérdezte gúnyosan.

-Nem tudok a világról, mert te bezárva tartasz, mint valami foglyot. De nem hinném, hogy sokáig maradok. Hazamegyek a családomhoz az unokabátyámmal holnap. És Kimi addig mindenféleképpen marad. Akár tetszik, akár nem.

Erről nem voltam hajlandó lemondani. Kimi meg csak ült és nézett. Nem tudta, hogy kinek adjon igazat. Megígérte a lánynak, hogy marad, amíg Heikki ide nem ér, másfelől tudta, hogy barátja azt akarja, hogy menjen. Tudta, hogy ha meg kell szólalnia, nem tud majd dönteni. És nem akar két szék közül a földre esni.

-Kimi, mit mondasz?- zökkentette ki Mark.

-Én…… nem tudom. Nem akarok veled összeveszni, de nem akarom megszegni a Hannah-nak tett ígéretemet sem. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek.- mondta halkan, de nem nézett fel. Megértettem, milyen nehéz lehet neki dönteni. Egyrészt ott a nevelőapám, aki a barátja, másrészt itt vagyok én, az idegen, akinek ígéretet tett.

-Nem kérheted, hogy menjen haza abba a házba, ahol a felesége megcsalta. Csak felszakítaná a sebeit.- néztem az ajtóban ácsorgó edzőre.

-Megcsalt? Jenni?- lepődött meg a férfi.

-Erre még nem volt időd? Azt hittem, kiderítetted, hogy miért van itt Kimi.- néztem rá rosszallóan.

-Mindent el kell mondanod.- ült le ő is a pilóta mellé.

-Hazamentem edzés után és az ágyban találtam Ryan-nel. Ennyi a sztori, nem több.- tört elő a Jégember keserűsége.

-Ez a Ryan az állatorvos lenne? Aki a múltkor megmentette Ajaxot?- érdeklődött Mark.

-Átjött megvizsgálni Ajaxot. Jó vicc, nem?- kacagott fel keserűen.- És közben a feleségemmel fetreng az ágyunkban.

-Ez egy gerinctelen seggfej.- tört elő belőlem. Meglepetten néztek rám.

-Egyetértek.- szólalt meg végül Kimi.

-Na, haver, akkor rendezkedj be a vendégszobában, ott jól megleszel egy darabig.- állt fel Mark.- A mai edzést meg kihagyhatjuk, volt már elég izgalom.- pillantott rám, majd távozott a szobából és ránk csukta az ajtót. Leültem Kimi mellé.

-Mostmár nyugodtan maradhatsz.- emeltem rá a tekintetem. Belenézett a szemembe. Egy pillanatig néztem a kék szemeit, majd ismét ezeket a szemeket láttam, csak egy havas helyen.

-Hannah! Mi lenne, ha nem lennél ennyire makacs és végre elindulnánk?- kérdezte Heikki.

-Jól van, de most először fogok snowboard-ozni úgy, hogy nincs itt a tanárom.- néztem le a hegyről.

-Menni fog, csak induljunk!- noszogatott és neki is indult a hegyoldalnak.

-Hééé! Várj már meg!- kiáltottam és utána siettem. Eszméletlenül jó érzés volt ennyire szabadnak lenni. Nevetve álltam meg mellette a völgyben.

-Ugye, hogy mennyire szuper?- kacagott.

-Isteni! Csak anyu meg ne tudja, mert szívbajt kap. Nem szereti, ha veszélyes dolgokat csinálok.- néztem rá jelentőségteljesen.

-Akkor nem tud a múlt heti gokartozásról sem?- kérdezte vigyorogva.

-Még csak az kéne! Egyből vihetnénk a kórházba.- ráztam a fejem. Ekkor ébredtem fel. Kimi aggódó arcát pillantottam meg magam felett.

-Jól vagy?- kérdezte egyből.

-Persze, csak láttam, amint 15 évesen a tilosban jártam Heikkivel.- feleltem és felültem. A gyakori látomások miatt egyre jobban vártam a másnap estét.