Ahogy Lucy levette Chrisről a takarót, a férfi tudta hogy mi történt. A felesége megint produkálni akarta magát, megjátszani mindenki előtt az aggódó feleséget, de ezen az álcán már mindenki átlátott. Chris akkor úgy döntött, hogy békét köt Lucyval, mert nem élhet úgy hogy a lány azt hiszi gyűlöli, mert az nem igaz. Szereti és szüksége van a szeretetére, kerüljön is bármibe.

- Gyerekek én most lefekszem aludni, mert nagyon kifárasztott ez az ünnepi készülődés. – mondta Vicky és felment az emeletre.

- Bal oldalt az utolsó szoba a tiétek, és pihenj csak nyugodtan. – kiabált utána Tim. – akkor esetleg mi meg feldíszíthetnénk a fát. Én kimegyek a garázsba és megkeresem a talpat meg a fejszét, ti meg addig keressétek meg a díszeket. – Azzal el is tűnt, Lucy el sem tudta képzelni, hogy hova tűnhetett, vagy hogy hol lehetnek a díszek. Segélykérőn nézett Chrisre. Aki csak vállat vont és elkezdte nyitogatni a nappaliban lévő szekrényeket. Nem sokkal később megtalálta a rengeteg dobozt ami egy ilyen gyönyörű fa feldíszítésére szolgál. A kandallóban pattogott a tűz és Chris letelepedett a párnákra, Lucy pedig melléült.

- Ezek nagyon szépek. – mondta Lucy ahogy kinyitották a dobozt és abban két tucat üveggömb volt.

- Régen mikor még kicsik voltunk nekünk is voltak ilyenek. – mondta Chris és Lucy látta a  férfi szemében hogy előtörnek az emlékek.

- Én nem szerettem a karácsonyokat, mikor még a családommal karácsonyoztunk. Aztán minden megváltozott, a barátaimnál karácsonyoztam és azóta ez a legszebb ünnep az évben.

- Én mindig arra emlékszem, mikor még boldogok voltak a karácsonyok mikor még egy család voltunk, mikor még apa is velünk volt, aztán ő elment és minden megváltozott. Anya megtört és már sosem volt olyan mint rég, annyira sajnálom. – mondta Chris és megsimította a lány arcát. Lucy beleborzongott Chris érintésébe. – Sajnálom, minden az én hibám, mindig minden miattam romlik el.  Anya élete, apa miattam ment el, a lányok élete, a feleségem élete Lillian élete a kicsiké és a tiéd, a mi életünk, mert nekünk nem lehet közös jövőnk. Lucy szeretlek. – bökte ki végül Chris és gondolkodás nélkül megcsókolta a lányt. Lucy visszacsókolta, mert tudta hogy többször nem fog megtörténni, mert nincs rá esély, hogy ők ketten még valaha is boldogok lesznek – Mindig szeretni foglak. – mondta Chris mikor már nem csókolta a lányt

- Miért nem adunk magunknak még egy esélyt? – kérdezte a lány esdeklő hangon.

- Lucy nehéz ez, és kérlek ne tedd még nehezebbé.

- Bocs, csak azt szerettem volna hogy boldog légy, együtt legyünk boldogok, de az csak egy ábránd, mi sosem lehetünk boldogok. – mondta Lucy és felugrott Chris mellől.

- Kérlek, ne csináld ezt. – mondta és megfogta a kezét.

- Ne, ne érj hozzám. – mondta Lucy kicsit idegesen, kirántotta a karját Chrisséből.

- Sajnálom, de ez nem megy. – mondta Chris és még egyszer megölelte a lányt, és épp akkor nyílt ki az ajtó.

- Nézzétek kiket találtam a teraszon. – lépett be a kezében a karácsonyfa talppal, mögötte meg a vendégekkel. Lucy és Chris egyet léptek hátra és az ajtó felé lestek.  Tim mögött megjelent Chester, és utána az egész családja meg egy idegen lány.

- A legjobbkor érkeztetek, már megtaláltuk a díszeket és díszíthetjük a fát. – mondta Chris.

- Még bele kell faragni a talpba. – mondta Tim, és felemelte a fejszét.

- Lucy gyere ide egy kicsit, be kell mutatnom neked valakit. – mondta Chester Lucy látta a lányt aki velük érkezett és felismerte, de el sem tudta képzelni, hogy most mit keres itt. Neki most élete szerelmével kellene lennie. – Lucy ő Cristina Dawson, Cristina ő pedig Elizabeth Eavens

- Sokat hallottam már rólad. – mondta Lucy, és közben megölelte a kicsit megszeppent nőt aki hozzá volt szokva a csillogáshoz, meg hogy sok ember veszi körül, de első pillanatban megbízott a lányban és arra gondolt hogy talán ez a lány igaz barátja lehet.

- Én is hallottam már rólad. – mondta Cristina.

- Gyertek megmutatom a szobáitokat, le tudtok pakolni, és utána lehet a fiúk már végre nekiállnak a fa felállításának. – mondta Lucy. Talinda és Cristina pedig követték Lucyt az emeletre.

- Valamit megzavartunk? Bocsi hogy csak így rákérdek, de Tim valahogy nem akarta hogy bemenjünk – Kezdett bele a mondókájába Talinda.

- ti jártok?

- Ők nem, Chrisnek felesége van. Tényleg hol van a mi kedvenc Vickynk?

- Elment lefeküdni, mert kifárasztotta a karácsonyi készülődés.

- Láttam a riportot a Groveból, cukik voltak a gyerekek.

- Aranyosak, és csak ők isszák meg az egésznek a levét.

- Hát a válás nem a legjobb megoldás.

- hát Chris is ezt gondolja. – válaszolta Lucy. – Na akkor ez lesz a ti szobátok Chesterrel, ez a tiéd, és az ott meg a srácoké. – azzal Lucy kitárta Talindáék szobájának ajtaját.

- Anyám ez csodaszép. Az enyém is ilyen? – Cristina elcsodálkozott a látványtól.

- Nagyjából igen, csak színben más, de elég fényűző.

- Jha élni tudni kell. – mondta Talinda.

- Na hagylak pakolászni. – mondta Lucy azzal kiment a szobából.

- Az ráér most menjünk vissza és nézzük meg hogy mi a helyzet a fával.

- Ahogy én elnéztem a fiúkat nekünk kell kezünkbe venni az ügyet. – mondta Critisan. – Mert egyik sem egy technikai zseni.

- Na az tuti, nálunk minden éven feldől a fa, Chester valahogy nemtom, hogy de úgy csinálja hogy ez az élmény ne maradjon ki az életünkből. Ha az idén nem így történik, utolsó nap azé direkt feldöntöm.

- Na lányok ezt megdumáltuk. – mondta Lucy. Lementek a földszintre, Chris gyerekei is fent voltak, és már eszeveszettül rohangáltak a nappaliban. Persze előkerültek a játékok, és azzal játszottak. A nagyfiúk is játszottak, egy üveggel

- Na látom beindultatok. – mondta Talinda.   

- Akkor majd én megoldom. – mondta Lucy és a fogta a baltát és nekiállt elfaragta a fenyő tövét. Kicsit érdekes volt ahogy egyedül emelte meg az a bazi nagy fát.

- Esetleg segítsünk? – kérdezte Tim

- Á dehogy, elég nehéz lehet nektek a feles pohár. – mondta Lucy és a talpa rakta a fát. – na kész is, akkor dobáljuk rá a díszeket. De mivel Toni az egyetlen kislány így ő rakja fel a csúcsdíszt.

- De jó, de jó, fogjuk díszíteni a fáááát. – üvöltötték egyszerre a gyerekek a csajok meg a rakat gyerek eldíszítgették a fát a fiúk meg elég rendesen bepiálltak, persze végigjárták a részegség minden fokát, de mire a lányok végeztek addigra nagyon kiütötték magukat. Vicky egész idő alatt a szobában volt, még csak a gyerekeit sem nézte meg. Chris elnyúlta a kanapén és az istenért nem lehetett felkelteni. Chestert Talnida Timet meg Lucy és Cristina közös erővel.. Lucy volt az első ébredő, Christ még mindig a nappali kanapéján találta. A jobb keze a földig lógott, a bal keze pedig a derekán, Lucy nem ébresztette fel, csak betakarta. És egy utolsó csókot nyomott az arcára.

- Szeretlek. – mondta majd felállt, és belevetette magát a főzésbe. Aztán szállingóztak a többiek is szépen sorban, persze elsők közt a gyerekek. Lucy előkészített mindent és utána kiment velük a ház elé játszani. Az éjszaka vagy fél méternyi friss hó hullott. A gyerekek nagyon élvezték a kint létet. Aztán megebédeltek, és a nagyok meg elmentek síelni. Lucy Cristaval meg a gyerekekkel otthon maradt.

- Mit szólnátok, ha néznénk egy mesét? – kérdezte Lucy.

- Nem gondolod, hogy néhányan már túl nagyok vagyunk a mesékhez? – kérdezte Cristina.

- Mesékhez senki sem túl nagy. – válaszolta Lucy és elindított egy DVD-ét

- Á ez jó lesz. Adam Sandler már megint nagyot alakít benne.

- Igen ez az esti mesék, ugye? – kérdezte Toni.