- Az. – válaszolta Lucy és mindenki kapott popcornt meg üdítőt. Jókat nevettek, és srácok utána időben mentek aludni, mert tudták hogy másnap reggel már ott lesz a rengeteg ajándék a fa alatt. Chris egész nap kerülte Lucyt, még csak rá sem nézett, de Lucy most jobbnak is látta a dolgot, és egész jól volt Chester barátjával az ismeretlen ismerőssel Cristinaval, aki szintén értett a gyerekek nyelvén.

- Akkor ha már mindenki elment aludni akkor kipakoljuk a fa alá az ajándékokat. – mondta Lucy.

- Részemről rendben. – válaszolta a lány. Vicky egész nap illegette magát Chris körül, Lucy meg csak hergelte magát miatta. – Ne légy ideges nekem is volt szerencsém ilyen nőhöz. Arra megy ki a játék hogy felhúzd magad, és hogy jelenetet rendezz, de szerintem te őt jobban idegesíted, már csak azért is mert a gyerekei téged jobban szeretnek. Aztán Vicky is eltűnt, már csak Chester volt a nappaliban.

- Lányok, a mi ajándékaink a kocsiban vannak, behozzam őket?

- Nem kell, majd mi megoldjuk. Menj csak szépen lefeküdni. – válaszolta Cristina.

- Oké Drága, akkor majd holnap reggel, és ha találkoznátok a télapóval mondjátok meg neki, hogy köszönöm, hogy megismerhettelek benneteket. – mondta Chester és megölelte a két lányt.

- Chester igaz barát. – mondta Lucy, mikor már behordták a rengeteg ajándékot. Az volt a szerencse, hogy mind fel volt címkézve. De nem osztották szét, hanem össze vissza rakták a fa alá.

- Igen Chester igazi barát. – sóhajtott Cristina

- Tudod, én hiszem azt hogy létezik barátság egy nő és férfi közt, nekem is odahaza vannak igaz barátaim, bár olyanok mintha a tesójaim lennének. – mondta Lucy, de tudta hogy ez Cristinát nem vigasztalja

- Most megyek lefekszem aludni, te se maradj sokáig, a télapónak sok dolga van, és ilyen zord időben nem biztos hogy megáll nálunk. – mondta Cristina és eltűnt a lépcsőn. Lucy tudta, hogy hiába várja Christ, többé már nem tudnak beszélgetni. De még nem volt álmos, leült a kanapéra, és onnan nézte a kandallóban táncoló lángnyelveket. Hosszú pillanatokig nem történt semmi, aztán furcsa hangot hallott odakintről. Felállt, hogy megnézze mi történik kint. Az ablakból figyelte, hogy fény közelít a ház felé, tompa fény volt a sűrű hóesés miatt, de egyre közeledett, aztán befordult és megállt a ház előtt. Lucy idegességében elkapott a kandalló mellől az egyik piszkavasat és a bejárati ajtó felé indult, puffanást hallott, majd közeledő lépteke, és egy távolodó kocsi zaját. Az előszoba túlsó végén áll, a bejárati ajtóban teljes volt a sötétség, kinyílt az ajtó, majd valaki súlyos léptekkel lépett be rajta.

- Ki az? – kérdezte Lucy, és felkapcsolta a villanyt.

- Peter. – válaszolta a férfi és Lucynak kiesett a kezéből a piszkavas.

- Hogy kerülsz ide?

- Miattad jöttem. – mondta a férfi, és közben levetette a kabátját.

- Gyere be, meg vagy fagyva.

- Kicsit, elég érdekes utam volt.

- Konyhába, öntök neked valami folyékony melegítőt.

- Először had mondjam el azt amiért jöttem. – Lucy csak bólintott, a férfi meg közelebb lépett hozzá. – Amióta megismertelek csak rád gondolok, és azt szeretném ha hozzám jönnél feleségül. Nem tudok neked adni mást csak a szívemet, és a szeretetemet, meg az életem végéig kitartó boldogságot. – Lucy meglepődött Peter szavain, de miután felocsúdott az első kábulatból megcsókolta a férfit

- Ha akarnád most azonnal hozzád mennék.