A szabaedzések a két fiú-Sebastian és Kimi- szempontjából elég jól zárultak, de sajnos mindkét edzést a világbajnoki éllovas, Lewis Hamilton uralta. Úgy voltunk megegyezve Sebastiannal, h az edzések után a főbejáratnál várom meg., de már vagy 10 perce ott ácsorogtam és Sebi sehol, pedig nem az a fajta, aki annyit késne. Próbáltam hívni, de még ki volt kapcsolva. Egyszercsak a távolban egy alakot láttam közeledni, Kimi volt az.

-Ááá édesem! –puszilta meg az arcom, majd átkarolt.

-Kimi te, mondd! Mit csinálsz?-kérdeztem értetlenül, de ő, mintha meg sem hallotta volna, mondta a magáét.

-Sebastianéknak ma elhúzódik a munka, egész estig bent lesz, mondta, hogy vigyelek el vacsizni, és szerintem sem árt, ha végre kettesben lehetünk egy kicsikét.

-Héjjj álljunk csak meg! Sebi......., szóval akkor ő csak este jön?

-Ja.-adott rövid, de annál velősebb választ.

-Olyan este, h meg sem várhatjuk a vacsorával?

-Egész vacsora alatt, ilyen hülyeségeket fogsz kérdezgetni? Tiszta dilis vagy!

-Szóval dilis vagyok?-álltam meg csípőre tett kézzel.

-Az, meg félsz, h esetleg ha majd kettesben vacsorázunk, firtatni fogom a tegnap történteket, pedig nem. Egyszerűen tudom, h azt a csókot nem csak én akartam, és nem csak én élveztem, hanem TE is! És itt téma lezárva édesem, nem kell aggódnod.-vigyorgott önelégülten, örült, hogy zavarba tudott hozni.Nem hagyhattam magam, vissza kellett vágnom.

-De édesem, mért vagy ennyire biztos magadban?-láttam, h élvezi a játékot, közben elindította a kocsit és már úton voltunk a szálloda felé.

-Édesem, hidd el, nem lennék ennyire magabiztos, ha nem tudnám, h odáig vagy értem, és vágysz minden egyes érintésemre.-fogta meg a kezemet, én elrántottam és duzzogva ültem végig az utat. Mikor a szálloda előtt elváltunk még utánam szólt.

-Fél hétre a szobád előtt vagyok, nem szeretem, ha valaki pontatlan.-moslygott ezerrel.

-Ó megszólalt a pontosság földi helytartója.

-Jól van babám, erre nem érünk rá, máris kifutunk az időbő, lassan fél 5, és még el is kell készülnöm.

-Babám???

-Na szia!-és megint kaptam tőle egy puszit, asszem ezt sose fogom megszokni, mindenesetre jól esett. Felmentem a szobámba és vhogy automatikusan kinéztem az ablakon, h még lent van e, és ekkor vmi olyat láttam, hogy majdnem hátast dobtam, Sebastian szállt be Kimi mellé. Tehát ez egy szervezett akció, amiben Sebi is részt vesz....szegény, biztos így akarja jóvá tenni a tegnapot.Hát beletörődtem sorsomba, így teliengedtem a kádat vízzel, és vettem egy jó forró fürőt, vagy fél órát áztattam magam, mikoris végül már ráuntam. Aztán mikor megtörölköztem, leültem a TV elé, mondván, még van időm, de ott már kezdtem elbóbiskolni, így már fél 6 is elmúlt, mikor készülődni kezdtem. Gondoltam, meglepem Kimit és kicsit nőiesebbre fogom a dolgot. Mivel elég langyos idő volt, így egy térdig érő, piros, nyakbakötős ruhát választottam, a hajamat elegáns copfba kötöttem, lágyan kisminkeltem magam, de a vörös rúzzsal végül egész vadócra sikeredett. Már csak a parfüm hiányzott és készen is voltam. Pontban fél hétkor kopogtak. Kinyitottam az ajtót és majdnem elállt a lélegzetem. Kimi állt az ajtóba, egy csokor sárga tulipánnal, vajon honnan tudta, h ez a kedvencem. Nem csak a virágok, de ő is eszméletlenül jól nézett ki. Egy világos, koptatott farmerben volt, hozzá egy fehér felső, valamint egy fekete,hajszálcsikos zakó.

-Édesem, elképesztően gyönyörű vagy. –mosolygott átszellemült arccal- Ezt neked hoztam.-nyújtotta át a virágot, két puszi kíséretében. Én meg még mindig elkáprázva, nagy nehezen  betessékeltem.

-Köszönöm, és ami a külsődet illeti te sem panaszkodhatsz.

-Végülis....ez az első hivatalos randink.-ekkor beállt az a bizonyos kínos csend. Valamit ki kellett találnom.

-Honnan tudtad, h a sárga tulipán a kedvencem?

-Látom nagyonis alábecsültél engem, hogy még annyit se néztél ki belőlem, h tudom mi a kedvenc virágod.

-Lehet, h pár dolgot illetően tényleg tévedtem veled kapcsolatban, mindenesetre ez kellemes meglepetés volt..

-Tudok én aranyos is lenni, ha akarok.

-Na édesem, azért ne nagyon szállj el magadtól.....

-Jól van, jól van, de én már farkas éhes vagyok, meg az asztal is fél 7re volt foglalva, siessünk, még mielőtt más kapja meg helyettünk.

-Rendben menjünk.-egy hangulatos kis étterembe vitt, természetesen kínait ettünk, ha már úgyis itt voltunk, meg amúgy is ez a kedvencem. A vacsora alatt nagyon jól elbeszélgettünk, meg elnevetgéltünk, élveztük egymás társaságát. Nagyon jól éreztem magam vele. Miután befejeztük a kajalást, még egyikünknek sem akarózott hazamenni, a jókedvünk mondjuk betudható volt az üveg pezsgőnek is, amit elfogyasztottunk. Így tehát még sétáltunk egy picit a városban. Miután már mindketten kellőképp elfáradtunk, visszakísért a szállodába, de a szálloda előtt még megálltunk.

-Szóval, tudom, h ezzel méginkább fokozni fogom a magabiztosságodat, amiből már így sincs hiányod, de nagyon jól éreztem magam, rég nevettem már ennyit.

-Csak hogy tudd, bár tényleg jót tesz az egómnak, nem fogom kimutatni... és ami azt illeti, nekem is nagyon jó volt.

-Rendben, akkor holnap találkozunk?-kérdeztem tőle, h észre vegye, h már nagyon fáradt vagyok.

-Élveztem a társaságod, meg minden, de most már tűnés? Ezt szűretem le az előbbi kérdésedből.

-Jajjj nehogy férre értsd, tényleg nagyon jó volt, de nagyon fáradt vagyok és kicsit már fázom is.

-Fáradt vagy?-vonta fel a szemöldökét, majd a választ meg se várva az ölébe kapott és úgy vitt fel a szobába.-A kulcsokat édesem!

-Aha, vagyis így akarsz bejutni a szobába, de ki kell, hogy ábrándítsalak édesem, szerintem Sebi már bent alszik, így most nem fogunk bent zajongani, sajnos ma nem jöhetsz be.-mosolyogtam rá sejtetően.

-Hát ez nagy kár, pedig már azt hittem.....

-Hinni istenben kell, na de most menjél szépen aludni.

-Jól van, de jó éjt puszi nélkül nem hiszem, h menni fog...-próbálkozott

-Hát ha neked jó éjt puszi kell-láttam az arcán hogy megörül, de rögtön lefagyott az arcáról a mosoly, mikor homlokon pusziltam....-akkor tessék, megkaptad a jó éjt puszidat.

-Hát.....-fintorgott

-Mi a baj?

-Én nem ilyenre gondoltam édeseeeemmm L

-Na azt sejtettem rögtön.

-De akkor adhatok én is neked kárpótlásul?-kérdezte szomorúságot tettetve.

-Persze.-mutattam az arcomra, görbített egyet a szájával, de megkaptam a puszimat.-Na most már mindent megkaptál amit szerettél volna, már tényleg ideje menned!

-Hogy mindent amit szerettem volna, az enyhe túlzás, de fogjuk rá......-fintorgott még mindig.

-Na jól van most már jó éjt.-nyitottam a szobaajtót.

-Neked is édesem.-még utoljára megsimította a kezem, libabőrzött az egész testem az érintésétől. Mikor beléptem a szobába, láttam h Sebi már alszik, így inkább nem kapcsoltam lámpát. Nagyon boldog voltam a ma este után, így amilyen hangtalanul csak lehetett elkezdtem ugrálni. Sebi a takaró alul, örömmel figyelte, h milyen boldog a lány. De pici bánat is vegyült a jó érzésbe, mert tudta, h ha ők ketten összejönnek, neki már végleg elszálltak az esélyei.

Gyorsan még lezuhanyoztam, majd ágyba bújtam, de az álom nem nagyon akart jönni a szememre.