56. rész - Ünnepi hangulatban
2009.01.10. 18:30
Kimi és Kid kézen fogva sétáltak az espooi forgatagban. Kid elmerengve nézte a tömeget. Arra gondolt, hogy az elmúlt hónapok olyanok voltak a számára, mintha álmodna. Persze voltak benne rémálmok is, de úgy tűnt végre ezektől megszabadulhatnak. Félve merte csak kijelenteni, hogy végre boldog volt. Boldog azzal az emberrel, aki a legtöbbet jelentette a számára.
- Gyere!- kérte Kimi miközben maga után húzta a lányt.
Kid meglepett arcot vágott, de rábízta magát Kimire. A folyóparton álltak csak meg. Már alkonyodott. És elég hideg volt ahhoz, hogy a folyó befagyjon.
- De nincs is korink.- állapította meg Kid, mikor megálltak végre.
- Nem baj.
- Végül is…- mondta belegondolva a lány.
- Na mehetünk?- kérdezte türelmetlenül a srác.
- Csak utánad.
Kimi azért óvatosan lépett a jégre, mert nem akart váratlan meglepetést. Mikor megbizonyosodott róla, hogy biztonságos, kezét a lány felé nyújtotta, aki követte őt.
Egyre jobban belemelegedtek a csúszkálásba, majd felszabadultan fogócskáztak a jégen. Néha pedig jó nagyokat estek.
Egy idő után kimerülten és nevetve dőltek le a parton.
- Szóval ilyen az igazi Kimi?- kérdezte nevetve a lány.
- Mért, nem nézted ki belőlem?- kérdezte kicsit durcásan Kimi.
- De… belőled mindent kinéztem.- kötözködött Kid.
- Ezt még visszakapod!- mondta kicsit sértődötten a srác.
- De nem most! Hulla fáradt vagyok.- magyarázta a lány.
- Pedig még most jön a java.- jelentette ki a srác.
- Milyen java?- kérdezte ijedten a lány.
- Majd meglátod.- mondta sejtelmesen mosolyogva a srác, azzal ölbe kapta a lányt és a kocsiig meg se állt vele.
A haza utat is végig nevették, viccelődték, és kötözködtek egymással. Nevetve siettek fel az emeleti szobájukba. Gyorsan megszabadultak a nedves ruháiktól és beálltak a tus alá mindketten.
- Ugye mondtam, hogy velem fogsz tusolni….- jegyezte meg Kimi.
- Ez csak véletlen…
- Látom.- válaszolta Kimi miközben lefröcskölte a lányt vízzel. Kid se tétlenkedett ő is visszafröcskölt….aztán felváltva fröcskölték egymást a vízzel, majd kimerülten borultak egymás nyakába. Vágyakozó tekintetük találkozott, megszűnt létezni a külvilág számukra, csak ők ketten voltak, szenvedélyesen csókolták egymást… egyre hevesebb, és követelőzőbb csókokkal borítottál el egymás minden porcikáját…. Hagyták, hogy a vágyaik vezéreljék a tetteiket, majd teljesen átadták magukat a jól ismert és semmi máshoz nem hasonlítható érzésnek….
- Gyerekek!- hallották az ismerős hangot a folyosóról.
Kimi felült az ágyon és bíztatóan szorította meg a lánykezét. Felkelt és az ajtóhoz ment. Az anyukája volt az. A srác csak résnyire nyitotta az ajtót, beszéltek néhány szót, majd Kimi becsukta az ajtót.
- Anyáék már hiányolnak minket.- mondta miközben visszabújt a lány mellé az ágyba.
- Akkor fel kéne kelnünk.- mondta a lány miközben Kimire nézett.
- Fel kéne.- ismételte meg Kimi is.
- Akkor,- kérdezte csábosan mosolyogva Kid.
- Ha így nézel nem lesz belőle semmi.- válaszolta Kimi miközben közelebb húzta magához a lányt.
- Hát úgy látom, te se nagyon igyekszel a felkeléssel…
- Tudod, milyen hideg van kint?- kérdezte komolyan Kimi.
- Nem, nem tudom.- válaszolta a lány is komolyan.
- Megmutassam?- kérdezte vigyorogva Kimi, miközben kezébe vette a takaró szélét.
- Neeee!- kérte a lány.
- De, de.- ellenkezett Kimi.
Ezen még elvitatkoztak egy ideig, majd Kimi is belátta, nem kéne az anyukáját magára haragítani.
Karácsonyeste volt. És Kid boldogan mosolygott az ünnepi vacsoránál a mellette ülő srácra. Boldog és végre nyugodt volt. Nem is akart a múltra gondolni. Úgy érezte végre révbe ért, és ezért az érzésért érdemes volt végig kitartania. Kimi megszorította a lány kezét, és találkozott a tekintetük. Kizárták a külvilágot, és csak kettőjük létezett…
Kimi anyukájának a hangja térítette vissza őket a valóságba.
- Fiam, nem felejtettél el valamit közölni a szüleiddel?- kérdezte érdeklődő tekintettel az asszony és a Kid kezén csillogó fehérarany karikagyűrűre mutatott.
Kimi először zavartan pislogott hol az anyjára, hol pedig Kidre. Sejtette, hogy fel fog tűnni az anyjának, de ő ragaszkodott végül is hozzá, hogy a lány viselje a gyűrűt. El akarta ő mondani, csak egy kis erőt akart gyűjteni hozzá….nehogy sokkolja a szülőket, mert végül is még most vált el.
|