-          Hát anya az úgy van….- kezdte zavartan,- hogy megkértem Kid kezét, és ő igent mondott, és ezt komolyan gondolom, és ő is, és, és….- hadarta gyorsan a srác.

-          Nyugi fiam, lassíts egy kicsit!- szólt rá az apja bíztató tekintet kíséretében.- Nem harapjuk le a fejed…- tette még hozzá.

Kimi megkönnyebbülten nézett apjára, majd fürkésző tekintettel az anyjára.

-          Felnőtt férfi vagy.- jelentette ki az anyja.- Neked kell döntened….és én azt hiszem, hogy most jól döntöttél.- folytatta az anyja szelíden.- Az elején persze voltak kétejeim- mondta, miközben a lányra nézett,- és nem gondoltam, hogy ez a lány képes kitartani melletted.- mikor befejezte a mondatot Kid felé fordult.- Tőled pedig Kidia szeretnék elnézést kérni, hogy kételkedtem benned…

Kid csak elkerekedett szemekkel nézett Paulára, de aztán összeszedte magát és egy szégyenlős köszönömöt rebegett. Az asszony megszorította a lány kezét. Kidnek ez erőt adott, és úgy érezte, hogy megtalálta a helyét az életben. A szeretett férfi mellett és a mindig támogató családban, ami Kimi és most már mögötte is állt. Aztán kínos csönd állt be. Végül Kimi törte meg a hallgatást.

-          Tényleg Rami-ék mikor jönnek már?- kérdezte türelmetlenül.

-          Már itt kéne lenniük…- kezdte az anyja, mikor kopogást és gyerek hangokat hallottak az ajtó felől.

A nap további része nagy nyüzsgéssel telt, Kid nem győzte kapkodni a fejét a fáradhatatlan gyerekek láttán. Sokat nevettek Kimivel is, és este már csak fáradtan dőltek be az ágyba, majd pillanatok alatt elnyomta őket az álom.

Másnap aztán nem úszhatták meg Ramiék kérdés özönét az esküvővel kapcsolatban. Persze Paula is ott settenkedett körülöttük, hogy le ne maradjon az információkról.

Kimi és Kid úgy gondolták, hogy majd tavasszal, de még az idény kezdete előtt „túl akarnak esni” rajta, míg nem lesznek olyan elfoglaltak.  Abban is egyet értettek, hogy csak a szűk családot hívják meg az esküvőre és a lakodalomra is. Paula persze máris intézkedni szeretett volna, és rengeteg ötlete volt a helyszínnel, díszítéssel és egyebekkel kapcsolatban, de Kimi arra kérte, hogy engedje kettőjüket érvényesülni. Végül Paula a férje közbenjárásának köszönhetően megbékélt a fia kérésével.

-          Még most se akarom elhinni…- állt az ablak előtt elmerengve Kid.

-          Mit?- kérdezte Kimi csodálkozva és gyengéden átkarolta a lány derekát.

-          Hát ezt az egészet…te meg én, és én mint menyasszony….á, olyan, mintha álmodnék….- magyarázta Kid, miközben végigsimította a srác karját.

Kimi még szorosabban húzta a lányt magához.

-          Pedig ez nem álom….de ha álmodni szeretnél, én azon leszek, hogy egész életedben álmodj.- válaszolta halkan a srác.

-          Én csak azt szeretném, hogy ez az összhang sose múljon el köztünk!

Kimi válaszként gyengéden megcsókolta a lányt. Hosszú és édes csók volt, és minden válasz benne volt a csókjában.