Az év hátralévő napjai gyorsan elteltek, és Kiminek egyáltalán nem hiányzott a szilveszteri felhajtás és a társaság sem. Azokkal az emberekkel volt, akik fontosak voltak a számára és bármikor számíthatott rájuk.  Ebben a pár hónapban volt ideje átértékelni a dolgokat, és míg a lányért „küzdött” ráébredt, hogy az addigi élete nem is volt boldog.

Január első napja volt. Kid ébredezett a közös ágyban. Álmos tekintettel nézett a mellette még békésen alvó srácra. Azért a biztonság kedvéért még megcsípte magát, hogy hátha csak egy tünékeny álomképet lát. A kép nem tűnt el, így Kid gyengéden megpuszilta a srác arcát, majd boldog újévet kívánt neki.

Felkelt és a lesétált a konyhába. Persze Paula már ébren volt.

-          Jó reggelt, és boldog újévet!- köszöntötte Kid, mikor meglátta.- Még most is ilyen korán kelsz?- kérdezte csodálkozva a lány.

Igen már tegeződtek, ami nagyon sokat jelentett a lánynak.

-          Neked is lányom… hát tudod egy anyának nincsenek szabad vagy ünnepnapjai.- mondta kissé elmosolyodva.

-          Azt látom, és minden elismerésem a tiéd… tudod nekem ez szokatlan, mert évek óta már csak a barátnőm anyáskodik felettem néha…- mesélte kicsit szomorúan a lány, és leült az egyik székre.

Paula gőzölgő csésze kávét rakott eléje.

-          Köszönöm.- mondta hálásan Kid.

-          Tényleg lányom, őt mért nem hívtad meg? Elfértünk volna…

-          Hát, szerettem volna, ha itt lehet, de sajnos dolgoznia kell még ilyenkor is.- válaszolta csüggedten a lány.

Paula bíztatóan simította meg a lány hátát. A csengő hangjára mindketten összerezzentek. Majd Paula fürgén indult ajtót nyitni. Kid fülelt, de nem hallott beszélgetést. Majd az asszony őt hívta. Kid unottan kelt fel a székről és indult meg az előszoba felé, de mikor meglátta a rég nem látott személyt az ajtóban már fülig érő szájjal mosolygott és szinte a nyakába ugrott rég nem látott barátnőjének.

- Loreeeeen! Istenem, de hiányoztál!

A lány csak mosolygott barátnője lelkesedésén, persze ő is boldog volt, csak visszafogottabb. Kidet mikor végre elengedte a lányt, akkor érte a következő ámulat. Loren nem volt egyedül, egy mosolygós arc bukkant elő Loren mögül.

Kid szégyenlősen mosolygott vissza a srácra, és hírtelen nem is tudta, hogy reagáljon, végül a srác ölelte magához a lányt.

-          Ezt már biztos, hogy csak álmodom….- mondta a fejét rázva Kid, miközben kibontakozott az ölelésből, majd hírtelen ötlettől vezérelve futni kezdett a lépcső, majd a Kimivel közös szobájuk felé, és közben kiabált.

-          Kimi, Kimi, Kiiiimi, Kiiimiiii….!

A srác álmosan és értetlenül nézett a szobába berontó lányra. Kid kissé zavartan nézett a felébresztett szerelmére, majd egy bocsánatkérő puszit nyomott a homlokára, majd újra vigyorra húzódott a szája és lelkesen kezdett bele:

- Itt van Loren, és Sebastian!

Kimi először csak egy okéval nyugtázta a dolgot, majd mikor végre felfogta, hogy mit is mondott a lány elképedve nézett rá.

-          Hogy itt? Mármint a házban? De hogyan? És mióta?- zúdította a lányra a kérdést Kimi, miközben felült az ágyban és megdörzsölte a szemét.

-          Most jöttek….de én se értem, ha nem te szervezted, akkor....? Anyukád?- kérdezte félig kijelentve ezt a tényt.

-          Minden bizonnyal….- gondolkodott el Kimi ezen.

-          Ezt a gondoskodást!- álmélkodott Kid.- Na én megyek vissza hozzájuk-, folytatta tovább lelkesedve, miközben egy szabadidő ruhára váltotta a pizsamáját .- Majd gyors csókot adott Kiminek és kiviharzott a szobából.

Mire visszaért Paula már betessékelte a meglepetéseket a nappaliba. Kidnek megint mosolyoghatnékja támadt, és még mindig nem akarta elhinni ezt az egészet. Aztán az asszonyhoz fordult.

-          Ugye te intézted el?- kérdezte félénken a lány.

Paula csak bólintott. Kid megölelte és megköszönte neki, hogy ekkora örömet okozott, amire nem is számított.

-          Na én magatokra hagylak, ha kértek enni vagy inni szóljatok nyugodtan!- kérte az asszony.

Hármasban maradtak a nappaliban.

-          És Kimi?- szegezte rögtön neki a kérdést Sebastian.- Biztos jól lefárasztottad szegényt…- vélekedett.

-          Tudod haver, hogy későn kelő vagyok.- válaszolta az emlegetett srác, miközben belépett a nappaliba.

Sebastian csak elvigyorodott, majd kezet fogtak és Kimi Lorent is üdvözölte.

-          Olyan rég nem hallottam felőletek! Na meséljetek! Mi van veletek?- kérdezte a lány miközben lehuppant kettőjük közé a kanapéra, Kimi pedig velük szemben foglalt helyet az egyik fotelban.

Olyan sok mondanivalójuk volt, hogy már délfelé járt, mikor Paula megérdeklődte, hogy nem akarnának e végre enni valamit. megtudták Sebastiantól, hogy Jenni azért hagyta békén őket, mert a jelenlegi pasija örökölt egy kisebb vagyont. Ezen érdekes mód egyikük sem lepődött meg.

A két barát még pár napig maradt náluk. A srácok beiktattak néhány téli sportot is. A lányok addig inkább beszélgetéssel, majd a srácok hógolyózásával ütötték el az időt. Mindenki jól szórakozott, és Kidnek feltűnt, hogy Loren és Sebastian milyen jól megértik egymást.

Végül elérkezett a búcsú ideje. Loren és Sebastian már becsomagoltak, majd leültek még egy kis beszélgetésre. Kimi komolyan fordult feléjük.

-Srácok! Volna Kidnek egy kérése, de nem mert vele előhozakodni…- kezdte Kimi.

Kid egy kicsit rosszallón nézett párjára, mert ő akarta elmondani, csak még nem szedte össze a bátorságot hozzá. Kimi pedig bocsánatkérőn nézett vissza és egy engesztelő puszit adott neki. Kid nagyot sóhajtott.

-          Szóval-, kezdte Kimi- Kid szeretne megkérni titeket, hogy legyetek az esküvőnkön a tanúi .- jelentette ki a srác.

A két fiatal először meglepett képet vágott, majd boldogan elfogadták a felkérést.

-          Köszönöm nektek!- válaszolta megkönnyebbülten Kid.

-          Ne hülyéskedj Kid, ez csak természetes, hogy elvállaljuk, igaz Loren?