„Március huszonegyedike van, a tavasz első napja. Ez a nap remélem örökre emlékezetes marad a számomra. A forma 1-es idény előtti utolsó szabad hétvégénk. És persze, ami a legfontosabb az ESKÜVŐNK napja.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgulok, de Kimi előtt próbálom ezt leplezni… nincs rossz érzésem, és nincsenek rémképeim a közös jövőnket illetően…csak szeretném, ha minden jól sikerülne. Szeretném, ha nem okoznék csalódást másoknak és magamnak se. Persze Kimi „könnyen” van. Ő már átélte ezeket a dolgokat. Biztos nehéz volt neki a rossz érzéseit félre tenni, és újra elhatároznia magát, hogy összeköti az életét velem.

Még midig mintha álmodnék…de remélem, ez az álom eltart életem végéig….

Sose gondolkodtam még így. Igazán nem is volt kiről így gondolkodnom. 20 éves leszek.  És nem sok kapcsolatom volt idáig. De már nem is hiányzik más. Kimi mellett megtaláltam, amire vágytam. Egyszerre a szerelmem és a társam is. Nekem ennél nem kell több. Tudom, hogy kölcsönösen számíthatunk egymásra.

Sajnálom, hogy a szüleim már nem élhették meg ezt. De helyettük kaptam egy új családot, ahol remélem, elfogadnak! Lorent sajnálom kicsit, mert magára hagyom, de ha jól láttam az apró jeleket nem közömbösek Sebastiannal egymásnak. De klassz is lenne! A kölyök is megérdemelné, hogy boldog legyen végre...”

-          Hát te? Neked nem kéne már készülődnöd?- hallotta meg az ismerős hangot a háta mögül a lány.

A laptop felett görnyedt törökülésben az ágyon. Mikor meghallotta vőlegénye hangját, gyorsan felkapta a fejét és értetlen képet vágott.

- Az esküvőnkre.- tette hozzá Kimi.

- Mindjárt Kimi…csak még ezt befejezem.- mutatott a laptopra a lány.

- Mit írsz?- kérdezte kíváncsian a srác.

- Á, nem fontos…- legyintett a lány.

- Nem úgy nézel ki.- állapította meg Kimi, majd közelebb lépett és rákukkantott a monitorra.

Kid gyorsan eltakarta a kezével.

-          Még ne!- kérte kedvesen.

-          Nem értelek.- mondta kissé csalódott hangon Kimi.

-          Még ne olvasd el!

-          Akkor mikor?- érdeklődött tovább a srác.

-          Majd…

-          Titkos?

-          Az.- mondta vigyorogva a lány.

-          Sejtem én mit írsz…- kezdte Kimi mosolyogva.- De ugye rólam csak jókat írsz benne?- érdeklődött.

-          Én csak az igazságot.- jelentette ki a lány.

-          És mi az igazság?- kérdezte csábos tekintettel a srác és felhúzta maga mellé a lányt az ágyról.

Szorosan ölelte át, úgy, hogy orruk és ajkaik érintették egymást. Kid lesütötte a szemét.

-          Szeretlek.- mondta halkan a lány.

-          És ezért nem mersz a szemembe nézni?- kérdezte kedvesen a srác.

-          Nem….csak te mindig zavarba tudsz hozni, ha ilyen közel vagy hozzám…- magyarázta a lány.

-          Én nem vettem észre idáig ezt.- mondta elgondolkodva Kimi.

-          Hát…talán azért mert idáig csak együtt jártunk…most pedig…- Kimi nem hagyta tovább mondani.

-          Nemsokára Mrs. Räikkönen leszel.- fejezte be a lány helyett.

Kid zavartan, de boldogan mosolygott a srácra.

-          De csak akkor, ha engedsz készülődni.- jegyezte meg a lány.

Kimi még kihasználta a lehetőséget és szenvedélyesen csókolta meg a lányt. Nehezükre esett eltávolodni egymástól, de muszáj volt, ha nem akartak elkésni.

Kid maga felé fordította a laptopot, és begépelt még egy mondatot:

„Most kezdődik életem legszebb része!”

Majd kikapcsolta a gépet. Ekkor lépett be Paula a szobába. Meglepetten nézett a még pizsamában lévő lányra, majd gyorsan karon ragadta és maga után húzta.

A család összetartó erejének, vagyis Paulának köszönhetően mindenki időre elkészült.

Kid elmerengve nézett képmására a tükörben. Paula és Loren még ott nyüzsgött körülötte, de az ő gondolatai messze jártak. Annyira elkalandozott, hogy arra eszmélt, egy könnycsepp gördül végéig az arcán. Gyorsan letörölte, majd szemügyre vette a végeredményt.

 Fehér, egyszerű, de elegáns ruhája volt, melynek dekoltázsa mélyen és V alakban kivágott volt. A ruha ujja lefelé szélesen bővülő volt, mely áttetsző selyemből készült és hímzés díszítette. Mivel nem modern helyszínt választottak, így Kid ruhája klasszikus középkori volt, egyszerű és elegáns kivitelezéssel. A finom dekorációs vonalak kelta csomókban végződnek, melyek kihangsúlyozták a ruha nőiességét.

A ruha tőrt bársonyból készült, könnyű selyem alátéttel. A felsőrészén testhez simuló volt, majd csípőtől lefelé fokozatosan bővült. A ruha hátán a V kivágás egész a derekáig tartott, melyet vékony selyem szalag fogott össze. A kivágás széleit pedig csipke díszítette. Kid egyből beleszeretett a ruhába, mikor meglátta. Kimi öltözetét nem látta, de biztos volt benne, hogy nagyon elegáns és vonzó lesz.

Paula állt meg mellette. Kezében tartotta a ruha kellékét a kabátot, mivel ilyenkor még Finnországban elég hideg volt. És a választott helyszínen se lesz túl melegük.

Kid talált rá a végleges helyszínre. Olavinlinna, ez a csöppet se egyszerű nevű vár, mely Savonlinna mellett állt, mely Helsinkitől kb. 250 kilométerre volt, északkeleti irányban. Szóval az időjárás itt cseppet se mondható tavasziasnak még ilyenkor. Persze nyáron sem nagyon melegszik Finnországban 15 fok fölé a levegő. Így elkélt a melegebb öltözet.

A városka egy kis szigeten volt, melynek kikötőjétől nem messze állt a vár, ahonnan csodálatos kilátás nyílt az öbölre és a kikötőre is. Az, hogy Finnországban lesz az esküvőjük, az természetes volt Kid számára is.

Paula mosolyogva terítette a lány vállára a kabátot, és bíztatóan nézett rá.

-          Mindent köszönök.- fordult az asszony felé Kid.

-          Ugyan lányom nincs mit!- legyintett az asszony.

-          Dehogynem…- kezdte volna Kid, de Paula leintette.

-          Csak legyetek nagyon boldogok!- kérte.

Kid megígérte, hogy mindent megtesz ezért.