Lucy még nem ébredt fel, Peter pedig élvezte az utolsó titkos pillanatot, mikor még a szerelmük csak a kettőjüké volt. Lucy az oldalán feküdt, Peter pedig átfonta a karjait a lány testén. Érezte a lány illatát, és újra boldog volt, újra hitte hogy van remény.

- Szeretlek kicsilány. – suttogta Lucy fülébe. Peter apró léptek zaját hallotta közeledni. Abban a pillanatban kivágódott az ajtó és belépett rajta a ház összes gyereke.

- Lucy, Lucy itt vannak az ajándékok. – kiabálták egyszerre. Erre persze már Lucy is felébredt. Most először volt hogy nyugodtan aludt. Felébredt és érezte hogy a tegnap éjjel történt nem álom volt és hogy Peter tényleg ott van mellette. Vele szemben meg a seregnyi gyerkőc akik megszeppenve látták, hogy Lucy nincs egyedül.

- Pete bácsi, te is itt vagy. – lépett közelebb Toni, és aztán gondolkodás nélkül felmászott az ágyra és ugrálni kezdett rajta, a többi gyerek is követte a példáját. Persze sem Peter sem Lucy nem tették szóvá, csak nevettek az egészen.

- Gyerekek hagyjátok Lucyt nyugodtan pihenni. – lépett be ezzel a felszólítással Chris.

- Szia öcsi, boldog karácsonyt. – mondta Peter. Chris akármennyire is próbálta nem tudta leplezni a meglepődöttségét.

- Hát te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte Chris.

- Gondoltam, ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy megkérjem Elizabeth kezét.

- Igen és erre ő?

- Úgy döntöttünk, hogy nem bízzuk a véletlenre és újév napján egybekelünk.

- Akkor had legyek az első aki gratulál nektek. – mondta Chris. Mert már mind a ketten kimásztak az ágyból, és érdekes módon már a gyerekek is eltűntek. Chris látta hogy Lucyn ugyan az a hálóing van, mint akkor mikor legutoljára Peterrel volt. – Legyetek nagyon boldogok. – mondta Chris és megölelte a testvérét, majd a lányt is. – Üdv a családomban. – mondta és közben mosolygott, nem akarta hogy Peter valamit is észre vegyen, majd beszél vele, ha eljön az ideje, akkor talán elmond neki mindent, de most had legyen boldog ezzel a lánnyal.

- Kösz tesó, és ugye leszel a tanúm?

- Ilyen kérést nem utasít vissza az ember. – mondta Chris majd távozott.

- Elizabeth, annyira örülök neked.

- Nem lehetne, hogy te is Lucynak szólíts mint a többiek?

- Nekem te különleges vagy, és én így szeretlek. – mondta majd szenvedélyesen megcsókolta.

- Ha nem gond akkor odalent én szeretném elmondani. – mondta Lucy miután mint a ketten felöltöztek és elindultak a földszintre.

- Kicsilány dehogy baj. – mondta majd megfogta a kezét, és úgy kéz a kézben mentek le a lépcsőn. Az egész bagázs a fa körül gyülekezett.

- Na végre álomszuszék, neked is hozott ám ajándékot a télapó. – mondta Chester mikor meglátta a lányt, de csak néhány pillanattal később vette csak észre hogy nincs egyedül.

- Igen nekem is hozott, egy vőlegényt, aki az új év napján a férjem lesz, és szeretném ha mindannyian itt lennétek akkor. – na mindenkinek elkerekedett a szeme mikor meglátták Petert.

- Ezt most úgy érted, hogy ti ketten összeházasodtok?

- Pontosan, úgy értem, és ez magával vonja azt is hogy felmondok és elköltözöm.

- Hát ez nagy baj, nekem, de amúgy legyetek boldogok. – mondta Tim utána meg mindenki sorban gratulált nekik.

- Na de mi lenne, ha kibontogatnánk az ajándékokat? – szólalt meg Lucy, majd letelepedett a fa mellé, és sorban adogatta a gyerekeknek a csomagokat. Persze mind nagy örömet okozott a srácoknak. Míg Lucy a gyerekekkel foglalkozott, Chris Peterrel beszélgetett.

- És hol fogtok lakni?

- Azt hiszem visszaköltözöm Seattlebe.

- És mi lesz a Black Markettel?

- Az a zenekar csak egy szerencsétlen próbálkozás volt.

- De hisz nagyon jól ment.

- ez igaz, de azt hiszem, hogy odahaza nyitok egy stúdiót és új tehetségek után fogok kutatni. – mondta Peter.

- Akkor ezt már eldöntötted.

- Igen, és mondhatsz bármit szeretem Elizabethet.

- Tudnod kell valamit, én és ő egyszer lefeküdtünk egymással.

- Figyi tesókám, öreg vagyok, de nem hülye. – mondta mosolyogva. – azt hiszed hogy nem látszott rajtatok.  De engem nem érdekel, nekem is el kell mondanom valamit. De ígérd meg hogy nem mondod el senkinek. – aztán Peter is elmesélte a titkát e testvérének, és Chris mindent megértett, főleg hogy Peter miért cselekedik így, és megígérte, hogy sosem fog a boldogsága útjába állni.

- Srácok bocsi, de telefonálnom kell. – pattant fel Lucy a gyerekek mellől, de még mielőtt tárcsázott volna Timhez lépett.

- Tim, szeretném megkérdezni, hogy idehívhatok a tesómat. Nincs senkim csak ő és szeretném ha itt lenne az esküvőmön.

- Lucy ugyan ez nem is kérdés. Persze hogy, ha téged ez tesz boldoggá. – mondta Tim és közben megölelte a lányt. Aztán Lucy tárcsázott, és a telefonja kicsüng, majd beleszól egy álmos hang.

- Halló, Kimi vagyok és álmos remélem jó okod van hogy hívsz.

- Kimi férjhez megyek. – mondta a lány boldogan, ettől persze Kimi is rögtön felébredt.

- Huhh, és mikor, és kihez?

- Január elsején Peterhez, nemrég ismertem meg, de ez most nem számít szeretném ha eljönnél Kendrával. Csak ti vagytok nekem a régi életemből, és azt akarom hogy te légy a tanúm.

- Lucy biztos vagy benne?

- Még ennyire nem voltam biztos semmiben.

- rendben akkor mond meg hova kell menni, és amint tudunk indulunk. – Lucy megadta a címet, és boldogan búcsúzott el Kimitől. Kimi csak arra tudott gondolni, hogy milyen jó lesz újra látni Lucyt, és hogy végre valakinek kiöntheti a szívét és mesélhet a lányról aki más volt mint a többi és ő mégis eltolta. Bekapcsolta a gépét és foglalt is rögtön két jegyet Amerikába. Az meg sem fordult a fejében, hogy mi van ha Ramiék nem engedik el Kendrát. Nem azt nem tehetik meg, gondolta magában Kimi. Lucy boldogságtól sugárzó arccal ült bele Peter ölébe, még az sem zavarta, hogy Chris is ott van, most semmi sem tudta elrontani a kedvét.

- Jön a tesóm, csak nem tudom mikorra ér ide.

- De jó legalább meg ismerem az embereket akik mellett felnőttél.

- Ő nem a vér szerinti testvérem, de jobban szeretem mént az igazi rokonaimat.

- Á értem. – Peter megcsókolta Lucyt, és minden egyes percet kihasználtak, hogy együtt lehessenek, mikor Lucy főzött Peter segített neki, mikor a többiek síeltek ő Lucyval maradt és a gyerekekre vigyázott. Chesterrel és Talindával is egész jól kijött, nem beszélve Cristináról. Amúgy eseménytelenül teltek a napok, még Vicky sem kavarta a szart. Aztán hirtelen december 31.-e lett. Lucy kicsit elszomorodott hogy Kimi nem ért ide, és még csak a telefont sem veszi, unalmában már nem tudta mit tegyen. Mivel az esküvőn nem volt mit szervezni, Tim azt mondta mindent elintéz.

- Peter mit szólnál ha megnéznénk Chris kocsiját, valami baja van.

- Benne vagyok. – azzal kabátot vettek, és kimentek az udvarra. A kocsi meg sem mozdult, ezért betolták a garázsba, ahol elindították a fűtést, majd maguk is levetkőztek.

- Vajon mi lehet a baja? – kérdezte Lucy, mert volt egy elképzelése, de az ennyire nem tehette tönkre a kocsit.

- Szerintem ez az istenverte hideg, ez a baja. – jött a válasz, de nem Peter szólt, hanem egy harmadik személy az ajtóban. Lucy alig hitt a fülének, és a szemének.