-          Szia keresztanyu!- örvendezett meg Vénusznak is, és őt is megölelte.

-          Szia kincsem! Hogy vagy? Bár ezt kérdeznem se kell, szemmel látható hogy jól.

-          Persze, mert már nagyon aggódtam Sebastian miatt, és én rögtön repülőre ültem volna, csak apa nem engedte.- mutatott a mögötte álló fiatalos 40 körüli férfira.. A kisfiús, kölyök mosolya még mindig megvolt, ezért is imádta Vénusz, mert mindig a fiatalságára emlékeztette.

-          Ááá, értem.- mondta sejtelmesen Vénusz és a férfira mosolygott.

-          Szia!- köszöntötte kedvesen.

-          Szia, Seb! Hát Danicát hol hagytátok?- kérdezte rögtön Vénusz.

-          Dolga van, de később benéz ő is.- magyarázta a férfi és megölelte Vénuszt.

Kedélyesen elbeszélgettek, majd az említett Danica is megérkezett, aki Sebastian felesége volt.

Épp akkor házasodtak össze, mikor Vénusz válása elkezdődött. Egyre többször gondolt erre mostanában, vagyis a volt férjére, aki élete nagy szerelme volt. Nem tudta mi romlott el köztük. Talán a férfi nem tudta feldolgozni, hogy Vénusznak mástól van gyereke, de sose mondta és Vénusz azt se tudta, hogy a srác akart-e volna közös gyereket. Vajon mi lehet most vele?- ábrándozott még elalvás előtt is.