41. rész
2009.01.12. 22:09
Miután mindenki kellőképpen ledöbbent az események alakulásán, Lucy karon fogta Cristinát és Kimit, és Peterrel együtt felvonultak az emeletre, Lucy szobájába. A lány nem tudta, hogyan kezdjen bele a mondandójába, mert amiről beszélni akart, az mindannyiuk életére hatással van. Aztán belevágott.
Cristina néma csöndben hallgatta a fiatal lány történetét szeretetről, szerelemről, csalódásról, áldozatvállalásról. Amikor Lucy elmondta, hogy Kimi és Rami a fogadott testvére, Kendra pedig a kislánya, Cristina elszégyellte magát. Teljesen igazságtalanul vádolta Kimit azzal, hogy Lucy a szeretője. A fiúra nézett. Kimi annyi szerettel nézett vissza rá, hogy a lány torka összeszorult. Lehet, hogy van még esélyünk? – kérdezte magától reménykedve.
- … és hálával tartozom nekik, hogy meghozták értem ezt az áldozatot. 21 éves voltam, egyetemista és csalódott. Most is pont így cselekednék, mert vannak körülmények, amikor nem tehet mást az ember. Ezt sose felejtsétek el. A többit nektek kell megbeszélnetek, mi odalent leszünk.
Lucy kézen fogta Petert és kimentek a szobából. Cristina és Kimi egyedül maradt. Zavarban voltak mind a ketten, nem tudták, hogy mit mondhatnának és hogyan. Aztán egyszerre szólaltak meg:
- Cristina…
- Kimi…
Elnevették magukat. Ahogy egymásra néztek, minden más eltűnt. Nem voltak veszekedések, nem voltak titkok, nem volt bánat, nem volt szenvedés. Csak ők voltak és a szerelmük, ami mégis legyőzi az akadályokat.
- Cristina, sajnálom, hogy nem beszéltem neked Lucyről és Kendráról – kezdte el végül Kimi a beszélgetést, mire a lány megrázta a fejét.
- Azt hiszem, ezzel már elkéstünk. Ne arra gondoljunk, hogy mit kellett volna csinálnunk. Én szeretném, ha nem a múlton rágódnánk, hanem előre tudnánk nézni a közös jövőnk felé – mondta Cristina halkan és félve Kimire nézett. Kimondta. Kimondta, hogy mit szeretne. Hogy Kimivel szeretné leélni az életét. És nem is volt nehéz kimondani. Olyan természetes volt.
Kimi Cristina kezéért nyúlt és megcsókolta a lány tenyerét. Aztán feljebb csúsztatta az ujjait, mire a lány megrezzent. Kimi simogatni kezdte a könyökhajlatát, miközben halkan azt mondta:
- Sajnálom. Sajnálom, hogy nem hallgattalak meg, hogy nem értettelek meg. Szemét voltam és undorítóan viselkedtem. Meg tudsz nekem bocsátani?
- Kimi, én szeretlek téged, így, ahogy vagy. Tudom, hogy nekem is beszélnem kellett volna a drogról, de nem tudtam, hogyan kezdjem el. Viszont van még néhány dolog, amit muszáj tisztáznunk.
- Tudom.
- Várj egy kicsit, mindjárt visszajövök.
Cristina felállt és átment a szobájába. Benyúlt a párnája alá, majd visszasietett Kimihez, mintha attól félt volna, hogy a fiú már nem lesz ott. De ott volt és őt várta. Cristina leült az egyik fotelbe, de előtte odaadott Kiminek valamit.
- Ebben benne van az egész életem. Szeretném, ha megnéznéd, én közben mesélek. Rendben?
- Ideülnél mellém? Nem akarom, hogy olyan messze legyél tőlem. Kérlek.
Cristina átült Kimi mellé, a fiú pedig megnézte, hogy Cristina mit is adott a kezébe. Kinyitotta a kemény fedeles könyvet. Egy fényképalbum volt. Cristina pedig beszélni kezdett.
- A gyerekkoromról már beszéltem, úgyhogy arra ne is vesztegessük az időt. A kislánykori képeket a nevelőnőm készítette, ő kezdte el beragasztgatni ebbe az albumba. Szegény nem sejtette, hogy mennyi minden lesz majd benne. Szóval a szüleim meghaltak, én találkoztam Markkal és a feleségével és ők vigyáztak rám egy darabig. Aztán úgy gondolták, hogy már eléggé összeszedtem magam az önálló élethez, és elengedtek Los Angelesbe. Ne kérdezd, hogy miért oda akartam menni. Csak úgy jött az ötlet, magától. Mivel soha nem voltak barátaim, azt hittem, azzal szerezhetek, ha sok pénzem van. Mindig kértem Marktól, hol erre, hol arra. Állandóan buliztunk ezekkel a frissen vett barátokkal, és velük szoktam rá a drogra, ami majdnem kicsinált. Ha lapozol egy párat, megláthatod, milyen is voltam akkor.
Kimi megrémült, amikor meglátta a fényképeket. A lány szörnyen nézett ki. Látszott rajta, hogy óriási bajban van. Sovány volt, sápadt, csapzott és az összes képen látszott, hogy nem tiszta. Kimi végighúzta az ujját a képeken.
- Na. Szóval itt tartottam már. Fizikailag, erkölcsileg egy nulla voltam, állandóan az anyagot hajtottam, már nem érdekelt semmi más, csak hogy meglegyen a napi mennyiségem. Erről nem is akarok most többet beszélni – simított végig a karján fázósan a lány. – Majdnem kicsináltam magam, amikor megérkezett a segítség.
- Chester – mondta halkan Kimi, és Cristina bólintott.
- Ő talált rám, mielőtt végem lett volna. Bevitt abba az elvonóba, ahol ő is leállt a drogról. Rengeteget segített nekem. Végig velem volt. És utána is. Egymásba szerettünk. Tudtuk, hogy nem lenne szabad, de egyszerűen nem ment. Vele boldog voltam. Nézd meg, hogy mennyire.
Kimi megint lapozott. Rengeteg közös kép volt Chesterről és Cristináról, különböző helyszíneken, különböző helyzetekben. Mindegyiken az látszott, hogy tényleg szerelmesek a másikba. A fiú néhány héttel korábban féltékenységi rohamot kapott volna, ha ezeket a képeket látja. Most viszont már tudta, hogy mi van a képek mögött.
- Aztán mi történt?
- Chazy közölte velem, hogy el fog válni a feleségétől, mire én megfutamodtam és otthagytam, szó nélkül. Azt hittem, a szívem szakad meg, de akkor úgy éreztem, nem tehetek mást. Teljesen megértem Lucyt, hogy ő is miért tette azt, amit tett. Markhoz menekültem Svájcba, aki befogadott magához és megint vigyázott rám. Nézd meg, hogy néztem ki, amikor leléptem Chazytől, és nézd meg, hogy Mark mennyire rendbe hozott.
A fényképeken Kimi egy összezuhant, kétségbeesett lányt látott, iszonyatos bánattal a szemeiben. Aztán Cristina megint a régi volt. És megjelent a képeken egy idegen srác is.
|