-           Ő…

-           Patricknak hívták. Azt hittem, hogy a barátom. De csak kihasznált. Testileg is és anyagilag is, bár ezt akkor én még nem láttam. Mark figyelmeztetett, de nem hallgattam rá. Chazy után annyira akartam valakihez tartozni, hogy nem figyeltem. Nem figyeltem a jeleket. Pedig tudnom kellett volna, hogy mire kell Patricknak a sok pénz.

-           Csak nem…

Cristina bólintott.

-                     Drogra kellett neki, de ő nem lőtte magát, hanem másképp oldotta meg.

Kimi megint lapozott egyet és nem hitt a szemének. Cristinára nézett, mire a lány szomorúan elmosolyodott.

-                     Igen. Jól látod. Terhes voltam.

-                     És mi történt?

Cristina behunyta a szemét. Mintha tegnap történt volna. Halkan, monoton hangon beszélni kezdett.

-           Úgy döntöttünk, megpróbáljuk együtt és megtartjuk a babát. Kezdtünk egyenesbe jönni. Vettünk egy kis házat, és készültünk a baba fogadására. Egyik délután elmentünk a bababoltba, hogy megvegyük a kiságyat. Hazafelé összekaptunk Patrickkal. Chazy és Mark miatt. Féltékeny volt Chazyre, Markot meg utálta. Szóval kiabáltunk, sértegettük egymást. Szakadt az eső, iszonyatos ítéletidő volt. Én vezettem. Későn vettem észre az előttünk lassító teherautót. Patrick félrerántotta a kormányt, én pedig teljes gázzal belementem a pótkocsiba.

Kimi látta, hogy Cristina megremeg és hallotta, hogy sírni kezd. Óvatosan maga felé fordította a lányt és a szemébe nézett. Nem szólt egy szót sem, de azt sugallta Cristinának, hogy mondja el, ő megérti. Annyi kedvesség volt a tekintetében, hogy a lány szíve belesajdult.

-                     Patrick azonnal meghalt. A tűzoltók szerint engem másfél óra alatt tudtak kivágni a roncsból.

-                     És…

-                     A kisbabámat már nem tudták megmenteni. Kivették a hasamból, ott a helyszínen újra tudták éleszteni, de a kórházban meghalt. Kislány volt.

A kezébe temette az arcát. Magában újra és újra átélni a történteket más volt, mint valakinek hangosan elmondani. Ömlöttek a könnyei.

Kimi nem szólt egy szót sem. Ha lehet, még szorosabban ölelte Cristinát, és lassan ringatta a lányt. Képtelen volt bármit is mondani. Tudta, hogy millió vigasztaló szó sem elég, hogy enyhítse Cristina fájdalmát.

-           Olyan gyönyörű kislány volt! Lilynek neveztem el. Ahogy megkeresztelték, el is temettem a gyerekemet. Aki miattam halt meg – mondta Cristina fásultan. - Azóta hordozom magamban ezt a terhet. Nem akartam senkinek elmondani. Neked sem.

Cristina elhallgatott. Muszáj megnyugodnom – gondolta magában. Érezte Kimi szeretetét az ölelésében. Együtt lapoztak a fényképalbumban és a következő képeken Kimi először nem igazodott el. Valami maszatok voltak, meg számok és adatok. És meglátta a nevet: Lily. Istenem – gondolta magában Kimi. A baba ultrahangképei. Az egyiken például szabályszerűen látni lehetett, hogy a kislány mosolyog. Lapozott egyet és elállt a lélegzete. A kép egy totálkárosra tört autót ábrázolt. És a tűzoltókat, ahogy szétvágják a roncsot. Rengeteg vér. Fekete hullazsák. Rendőrségi és tűzoltósági felvételek a mentésről. Orvosi leletek. Halotti bizonyítvány, Lily nevére kiállítva. Ebben a fényképalbumban benne volt Cristina egész eddigi élete. A fiú alig tudott megszólalni:

-                     Ezek után hogy volt erőd talpra állni? Istenem, Cristina…

-                     Nem volt könnyű. Megint az a két férfi segített, akik előtte is. Mark szólt Chazynek és együtt kapartak össze a depresszióból, amikor már az öngyilkosság határán voltam. Akkor találkoztam veled először és akkor változott meg az életem – nézett Cristina Kimire.

-                     Akkor voltál ott a motorhome-ban Markkal. Szóval akkor nem a barátaid haltak meg, hanem…

-                     Igen. Nézd tovább a képeket.

Ő volt. Az összes többi képen ő volt, hol egyedül, hol Cristinával, hol Markkal, vagy éppen a Ferrariban ülve. Vagy éjjel az ágyban fekve. Vagy evés közben. Cristina végigsimított az utolsó fényképen, ami akkor készült, amikor Kínában még rendben volt minden közöttük. Kimi a fényképezőgépbe mosolygott és olyan szerelmesen nézett a lányra, hogy Cristina szíve megtelt melegséggel. Kimire nézett és ugyanezt a szerelmet látta a fiú tekintetében.

- Lassan betelik ez az album. Nyitni kell egy újat. Üres, tiszta lapokkal. A közös életünknek – szólalt meg Kimi és megcsókolta először Cristina kezét, aztán az arcát, végül a száját. Ebben a csókban benne volt a megbocsátás, a megbánás, a múlt, a jelen és a jövő.