A nagy óra a nappaliban kongással jelezte, hogy 6 óra van. Ekkor lépett elém Kimi.

-Most indulok, Heikki gépe hamarosan leszáll.- mondta. Felálltam és kikísértem.

-Siessetek.- néztem rá. Egyre izgatottabb voltam, de a lelkem mélyén féltem is a találkozástól.

-Van még valami, amit tudnom kell.- nézett mélyen a szemeimbe.- Elmondjam neki, miért hívtam?

-Jobb lenne, ha tudná. De csak akkor tedd meg, ha úgy érzed, elbírod ezt a terhet.- léptem hozzá közelebb. Az arcunk alig volt néhány centire egymástól.

-Mennem kell.- mondta halkan.

-Tudom.- feleltem, de nem mozdultam. Egy apró puszit nyomott az ajkaimra és elindult a kocsija felé.- Vigyázz magadra!- kiáltottam utána. Még visszafordult, küldött egy puszit és végül csak elindult. Megvártam, amíg eltűnik az utcából és visszamentem a házba. Idegesen járkáltam fel-alá, mígnem Mark megállított. A szobája előtt mentem el legalább ötödjére.

-Nyugodj meg egy kicsit. Nem lesz semmi baj.- ölelt át. Talán még soha nem volt olyan szeretetteljes és apai az ölelése, mint most. Lehet, hogy csak azért éreztem így, mert szükségem volt a támaszra, de jól esett. Bementem hozzá és beszélgettünk, amíg nem jöttek. Eközben Kimi lassan kiért a reptérre. Leparkolt, majd elindult a megkeresni, hogy hová érkezik barátja. Nem kellett sokáig kutakodnia, ki volt írva, hogy hol kell keresgélnie. A gép késett néhány percet. Idegesen téblábolt, nem tudta, mit is mondhatna barátjának. Azt pedig végképp nem tudta, hogy mit is érez a lány iránt. Alig tud róla valamit, de máris a bűvöletében él. Tudta, hogy ezt tisztáznia kell magában ahhoz, hogy a lelke megnyugodjon. Eddig lehajtotta a fejét, nehogy rajongók lepjék el. Most nézett fel először és meglátta, ahogy barátja egy sereg lánnyal az oldalán, nevetve jön kifelé. Mosolyt csalt az arcára, hogy kollégája így magába tudja bolondítani a nőket. És akkor meghallotta a hangot is.

-Sajnálom, hölgyeim, de most mennem kell. A haverom valami fontos és halaszthatatlan dolog miatt hívott, úgyhogy nem akarom megváratni. És ne feledjék, amit mondtam. Magukra még vár a nagy szerelem!- bolondozott a férfi és barátja felé vette az irányt.

-Nem is mondtad, hogy ennyire oda vannak érted a nők.- nevetett a Jégember és barátilag átölelték egymást.

-Nem csak neked van vonzerőd!- nevetett Heikki is. Elmentek az autóhoz, bepakolták a táskát a csomagtartóba és elindultak.- Igazán érdekelne, hogy mi olyan halaszthatatlan, hogy ide kellett jönnöm.- szólalt meg néhány pillanat után unokabátyám.

-Én is csak tegnap szereztem tudomást a dologról, mert Mark nem árulta el korábban. Egy lánnyal találkoztam nála, azt mondta, a nevelt lánya, aki egy balesetben elvesztette a szüleit és nem emlékszik semmire. Ahogy vitáztunk, amiért nem mondott nekem semmit róla, hirtelen megjelent, közbeszólt, majd elájult. Míg eszméletlen volt, visszatért néhány emléke. Ez az elmúlt napokban többször megtörtént vele.- mondta Kimi nyugtalanul. Nem tudta, barátja hogyan fogadja majd a tényeket.

-Eddig értem, de mi közöm van nekem ehhez?- sürgette Heikki honfitársát.

-Az egyik ilyen alkalommal megnyert egy nemzetközi versenyt egy képével és az unokabátyjának mesélte el, majd ismét máskor az unokabátyjával snowboardoztak. A lányt Hannah-nak hívják.- fejezte be a mesélést. Néma csend telepedett az autóra. Csak a motor édes duruzsolását hallották.

-Akkor, 8 éve mindenki azt mondta, hogy az egész család meghalt. Niklas is, Lotta is és Hannah is. Hogy lehet akkor, hogy…?- kérdezte a férfi hirtelen.

-Hannah kirepült a szélvédőn, mert nem volt rendesen bekapcsolva a biztonsági öve. Mark vitte kórházba, és mivel semmit nem tudtak róla, felnevelte, mint a saját lányát. Csak annyi a bökkenő, hogy senkinek nem beszélt róla és ő sem mozdult ki a házból.- fordultak be az utcánkba.

-Ezzel azt akarod mondani, hogy az unokahúgom él.- nézett Heikki Kimire. Megálltak a ház előtt és a két férfi farkasszemet nézett egymással. Ekkor léptem ki az ajtón. Ijedten és izgalomtól remegve indultam az autó felé.