Mi ez a világosság? Ha megfordulok, talán nem lesz ilyen elviselhetetlen. De tévedtem. Akkor is az maradt.

-Álomszuszék, ébresztő!- hallottam egy lágy hangot.- 10 óra is elmúlt.

Szép lassan sikerült kinyitnom a szemem. A világosság még mindig zavart, így beletelt néhány pillanatba, amíg képbe kerültem. A szobámban voltam és 2 férfi ült mellettem.

-Elaludtam?- kérdeztem halkan.

-Nagyon úgy tűnik.- felelt Heikki.- De nincs semmi baj.

-Csak furcsa volt, hogy máskor már 8-kor ébren vagy.- szólalt meg a másik férfi is. Felé néztem és Kimi arca bontakozott ki. Hirtelen beugrott az éjszaka. Mikor bementem hozzá. Legalább fél óráig csókolóztunk. Végül én voltam, aki véget vetett az élvezeteknek. És a hosszú beszélgetés végén abban maradtunk, hogy csak barátok leszünk… egyenlőre.

-Rosszul aludtam.- ültem fel. Ekkor belépett Mark is.

-Látom, felkeltettek.- mosolygott és lerakott elém egy tálcát kávéval és pirítóssal.

-Köszönöm!- néztem rá és gyorsan el is fogyasztottam mindent. A kis vendégsereg kivonult, én pedig bementem a fürdőbe. Letusoltam, majd összeszedtem magam. Egy farmer és egy fekete póló mellett döntöttem, hogy erősítsem Heikki-t, mert Kimin és Markon ferraris csapatpóló volt, unokatesómon meg fekete mercis. Az enyém csak egy egyszerű fekete póló volt, de legalább nem piros. A nappaliban találtam rá a kis bandára. Alig értem le, Kimi összegyűrte az újságot és elhajította.

-Mi van veled?- nézett rá meglepve Mark.

-Így segítsen az ember a csapattársának. Én mindent megtettem, hogy ő bajnok lehessen, még el is engedtem, erre ő azt nyilatkozza, hogy nem érti, miért keresek háromszor annyit. Inkább mondott volna egy köszit és fortyogna magában.- pattant fel a pilóta. Közben én felvettem az újságot és beleolvastam. Felipe a gazdasági válság miatti költségcsökkentések kapcsán kérdőjelezte meg, hogy miért keres többet a világbajnok finn. Az említett közben kiviharzott a házból és kocsiba pattant.

-Mark, kérem a kulcsokat!- néztem a férfire és közben a cipőmet vettem.

-Biztos vagy benne, Hannah?- kérdezte riadtan Heikki.

-Meg tudom nyugtatni.- vettem el a slusszkulcsokat és a garázsban bepattantam a saját Ferrarimba. Egy F430-asba. Marktól kaptam nemrég, miután meglett a jogsim. Nem volt nehéz követnem a bajnokom. Ezek az autók kitűntek a többi közül. Legalább fél órája kergetőztünk, mikor hirtelen megállt. Én is besoroltam mögé és kiszálltam. Egy külvárosi bezárt üzlet parkolójában álltunk. Csak mi ketten, senki más.

-Miért jöttél utánam?- kérdezte nyersen.

-Én magam sem tudom.- pillantottam rá. Ideges volt.

-Nem akarok beszélni senkivel. Nyugalomra van szükségem.- mordult rám.

-Nem kértelek, hogy beszélj. Csak azt akarom, hogy megnyugodj.- támaszkodtam a kocsim oldalának és keresztbe fontam a karjaimat. Ő elindult az üzlet felé. Egyre távolodott, de nem mentem utána. Elég volt, hogy láttam és figyelhettem. Az idő még egészen jó volt ahhoz képest, hogy december van. Rajtam azért volt kabát, rajta viszont csak a ferraris egyenpulcsi. De nem fázott. „Miért is fázna?”- kérdeztem magamtól.- „Hiszen ő a Jégember.” És tényleg úgy viselkedett. Még csak meg sem rezdült az egyre erősödő szélben. Csak állt tőlem olyan 500 méterre és gondolkozott. Semmire nem reagált. Én pedig türelmesen vártam. Nem akartam nélküle hazamenni. Az idő pedig amilyen jó volt, úgy kezdett egyre romlani. Már egy órája lehettünk ott, mikor havazni kezdett és a szél is folyamatosan süvített. Ekkor indult felém. Úgy tűnt, sikerült megnyugodnia.

-Miért maradtál itt?- állt meg előttem.

-Ne kérdezz olyat, amire nem tudhatom a választ.- néztem a szemeibe.- Azt hiszem, nem akartam elfogadni, hogy nem tudok segíteni.

-Mindig lesznek helyzetek, amelyekben nem tudsz segíteni, bárhogyan is akarsz.- simította meg az arcom. Beleremegtem az érintésébe. Tudtam, bármit tesz, nem leszek képes barátként kezelni.