Míg én megpróbáltam megoldani Kimi és a saját problémámat, a világ egy másik pontján néhány ember egy kávézóban beszélgetett… inkább vitázott.

-Nem hagyom, hogy a Vuolera vagyont olyan dolgokra használják, aminek az apám nem örülne.- állt fel egy nálam fiatalabb lány az asztaltól. Hosszú, szőke haja a vállára omlott, a kék szemeiben égett a gyűlölet és az elutasítás.

-Kérem, Leena, gondolja meg, mit mond.- érintette meg a kezét egy kopaszodó, 50 körüli férfi. A nő egyből elrántotta a kezét az asztalról.

-Meghalt az apám és a nővérem is. Nem fogom engedni, hogy beszennyezzék a nevüket. Én kezelem a pénzt és én azt mondom, hogy ebbe az üzletbe nem vágok bele.- vette fel a táskáját és kisétált a kávézóból. Szabad levegőre volt szüksége és megértő emberekre. Az apját alig ismerte, de ragaszkodott hozzá, mígnem 8 évvel ezelőtt Svájcban életét nem vesztette. Tudta, hogy volt egy 2 évvel idősebb nővére, Hannah, de ő is meghalt a balesetben. Az apja és annak felesége, Lotta egy végrendeletet írtak, melyben mindenüket a lányra hagyták, de ha vele történne valami, akkor a pénzt neki, Leenának kell kezelnie, de azért jutott egy megfelelő összeg a nő fiának, Tobiasnak is. Ott állt Helsinki közepén 22 évesen egy hatalmas vagyon tulajdonosaként és csak annyit szeretett volna, hogy valaki szabadítsa fel a terhek alól. Nem is sejtette, hogy még aznap este az élete gyökeresen megváltozik. Ezalatt Svájcban is zajlott az élet. Visszamentünk a házba és elkezdtem pakolni, mivel az este 9-kor induló géppel hazautazom a hazámba. Némán pakoltam a ruháimat a legnagyobb bőröndbe és a következőbe is néhányat, meg a legfontosabb tárgyakat, amelyekhez kötődök. Délután 2-kor valaki kopogott az ajtón.

-Hannah, nem vagy éhes?- kérdezte Heikki.

-Nem.- feleltem fel sem nézve a csomagjaimból.

-Ha mégis megéheznél, van kaja a konyhában.- mondta, majd távozott. Az idegesség és az ismeretlen miatti félelem olyannyira eluralkodott rajtam, hogy képtelen voltam még csak gondolni is az evésre. Mikor úgy gondoltam, hogy minden megvan, ami jelenleg fontos, leültem az ágyamra és az arcomat a kezeim közé temettem. Az időeltolódással nem hinném, hogy sok gondom lesz, hiszen csak egy óra plusz az egész. De nem tudom, hogy milyen emberekkel fogok találkozni, ők hogyan fogadnak, milyen lesz a környezet és mit fogok csinálni. Egyre nagyobb lett bennem a kétely az utazással kapcsolatban. Ekkor nyitott be hangtalanul Kimi. Látta a szeretett lányt kétségek között gyötrődni. Hangtalanul becsukta maga mögött az ajtót és leguggolt a lány elé. Megérintette a karom, mire hirtelen rá néztem. Fel sem fogtam, hogy mi történik körülöttem, a nyakába vetettem magam és megcsókoltam. A lendületemtől elterültünk a földön, de egy pillanatra sem engedtük el a másikat. A keze lassan csúszott lejjebb a derekamra, majd a combomra. Az én kezeim a pólója alatt jártak, a hátát simogattam. Mindkettőnkben egyre inkább nőtt a vágy. De ő rá tudta venni magát, hogy megálljon.

-Nem szabad!- nyögte ki nagy nehezen és lemászott rólam. Mellém feküdt a földre.

-Miért?- kérdeztem halkan és a kezem az övét kereste. Az ujjaink szorosan egymásba fonódtak.

-Korai lenne. Nekem is és neked is. Nem tudhatod, hogy milyen vagyok, amíg nem ismersz meg más férfiakat.- pillantott rám.

-Nekem nem kell más! Ezt már mondtam az éjjel is.- engedtem el a kezét és felültem. Mélyen sértett, hogy azt gondolta, találnék helyette mást, akit szerethetek.

-Tudom. És nem akarlak megsérteni, de azt el kell ismerned, hogy fejlődnöd kell a pasik terén. Adj magadnak egy kis időt, legyél egy kicsit szabad, pasizz! Utána pedig visszatérhetünk oda, ahol most abbahagytuk.- érintette meg a vállam. Lesöpörtem a kezét.

-Úgy kérhetsz, ahogy akarsz, nem fogok pasizni. Nem érdekel, mit mondasz, várok, ameddig úgy gondolod, hogy elég jó vagyok neked.- keltem fel és otthagytam a szobámban. Átmentem Markhoz, akinél ott volt Heikki is.

-Minden rendben van, Hannah?- kérdezte a nevelőapám.

-Persze. Csak lenne néhány kérésem az itt maradó holmikkal kapcsolatban.- ültem le az ágyra. Elmondtam, hogy mit hogyan kellene elpakolnia és csomagolnia, hogy ne sérüljenek, mikor utánam küldi őket. Majd lementünk a konyhába, ettem néhány falatot az unszolásukra. Végül eljött a búcsúzás ideje. Kimitől hidegen, egy gyors öleléssel búcsúztam. Mark kivitt minket a reptérre, ott könnyes búcsút vettem tőle, majd felszálltam a Helsinkibe tartó gépre. Az életem új szakasza ekkor kezdődött.