-         Egy Manhattant. – mondtam a pultosnak.

-         Rendben, egy pillanat, a raktárban van a vermut.

-         Oké. – könyököltem a pultra. Rose azt mondta, pontosan nyolcra itt lesz. Ehelyett fél kilenc, Rose sehol. Mellém viszont leültek vagy öten, lévén srácok, nagyokat röhögtek és pillanatok alatt eltűntették azokat az italokat, amiket eléjük raktak. Az egyikük leült mellém.

-         Hello. – csuklott.

-         Ismerjük egymást? – fordultam hozzá. A többiek röhögtek.

-         Podolski. Így csak ismersz. – vigyorgott, kezében egy sörösüveggel.

-         Én csak egy Podolskit ismerek. A nagyképű, sznob focistát, ugye rémlik? – dőltem hátra. A többiekből újfent kitört a röhögés.

-         Oké. Ezt megkaptam. Mi a neved?

-         Blair.

-         Blair…? Úgy nézel ki, mint a modell. Waldorf, azt hiszem…

-         Ez talán azért van, mert én vagyok Blair Waldorf.

-         Hát akkor ezért voltál ilyen ismerős. – vigyorgott zavartan.

-         Hagyjad már szegényt… - vetette közbe egy másik srác röhögve. Hoppá. Christian Lell. A másik oldalamra ült. – Szóval, kedves Blair… hogy vagy ma este?

-         A Manhattan, hölgyem. – tette le a pultra az italt a mixer.

-         Én fizetek. – tette elé a bankkártyáját Christian. Felsóhajtottam.

-         Muszáj ezt? – néztem először a jobb, aztán a baloldalamra.

-         Aki ilyen csinos, annak szinte kötelező.

-         Aha. – helyeselt Lukas.

-         Igaza van. – mondta egy harmadik srác. Bastian Schweinsteiger.

-         Látod, még ő is egyetért. – vigyorgott Lukas.

-         A csajnak van igaza. – helyesbített Bastian.

-         Köszönöm. – álltam fel. Észrevettem Rose-t, felém sétált.

-         Szia…sztok… - nézett zavartan a többi srácra. Akik újfent röhögni kezdtek.

-         Egyetértek. Sziasztok. – húztam magam után Rosiet.

-         Mi bajod? – kérdezte, mikor kiértünk. – Überhelyesek voltak.

-         Lehet, de most nincs kedvem végighallgatni őket.

-         És mind focista!

-         Kösz, rájöttem.

- Öcsém, ha nem szólsz bele… - rázta a fejét Christian.

- Akkor mi van? Fogadjunk, hogy van egy tíz évvel idősebb férje. – vont vállat Bastian.

- férje? Viccelsz? Húsznál nem több!

- Na és?

- Na és? Haver, ugyanarról beszélünk?

- Ha arról a bunkó lányról beszélsz, aki ott játszotta az agyát, akkor igen.

- Azt mondtad, hogy igaza van.

- Mert igaza is volt.

- Az egy dolog.

- Amúgy is van barátnőm.

- Na és? Ki kérdezte? Nem is neked néztem ki. – mondta Lukas, mire Bastian unott képet vágott…