Éjjel 1 óra volt. Leena a repülőtéren ült. Délután felhívta a férfit, csak hogy a hangját hallja. De elárulta, hogy szenved és ezért iderepül hozzá, pedig milliószor kérte, ne tegye. Hiszen csak most lett vége a szezonnak. Alig volt a családjával. Érezte, hogy fontos a srácnak. És ekkor megjelent. Sietve húzta maga után a bőröndjét. Leena felállt, hogy üdvözölhesse. Szorosan ölelték egymást, majd rövid csókot adtak a másiknak.

-Sebastian! Mondtam, hogy ne gyere.- ült le a lány.

-Én meg megmondtam, hogy melletted a helyem.- foglalt helyet és megfogta a lány kezét. Mélyen egymás szemébe néztek, és várták, hogy ki szólal meg előbb. De egy nem várt hang mindkettejüket visszahúzta a mindennapokba.

-Sebastian! Mit keresel te Finnországban?- kérdezte Heikki. Most szállt le a gépünk. Fáradtan követtem unokabátyámat. Az utunk sima volt, lelkileg sokkal jobban megviselt. Azt hittem, már mindent tudok a családomról és a múltamról. De Heikki közölte, hogy van valami, amit még nem közölt velem. Már említette korábban, hogy mikor egy éves voltam, a szüleim szétmentek egy kis időre. Most elmesélte azt is, hogy ebben a kis időben apám egy régi barátnőjénél volt, akitől született egy lánya. Elfogadta és nevelte a húgom, anya is tudott róla, de nekem nem mondták meg. A miértet ő sem tudta, ezek mind a tények voltak. Azt mondta, hogy majd megkeresi és akkor megismerhetem. Míg én gondolkoztam, addig megálltunk.

-A barátnőmhöz jöttem. Kissé nehéz időt él mostanában.- állt fel a srác és kezet fogtak. Unokatesóm szeme a lányra siklott.

-Leena?- kérdezte kissé meglepve.

-Szia, Heikki!- állt fel a lány és adott neki 2 puszit.- Merre jártál?

-Svájcban voltam, mert Kimi hívott.- nyögte ki nagy nehezen. Eközben én álltam és néztem az ismeretleneket.

-És ki az a lány ott mögötted?- kérdezte Seb.

-Ehhez le kellene ülnötök. Főleg neked.- nézett a fiatal nőre. Ő úgy is tett.- Azért voltam Svájcban, mert kiderült, hogy Kimi edzője, Mark Arnall nevel egy lányt. Egy lányt, aki remekül rajzol, aki 8 éve érkezett az országba és aki túlélt egy autóbalesetet, bár mindenki úgy tudta, meghalt.- vázolta fel a helyzetet Heikki.

-Azt akarod mondani, hogy megtaláltad a nővérem?- pattant fel Leena. Arrébb lökte az előtte álló pilótát és megállt közvetlenül előttem. Csak nézett, nem mondott semmit. Én is megnéztem a szép, de elgyötört és fáradt arcát, fiatalos, sportos és nőies ruháit. Hirtelen ő szólalt meg.- Anyának igaza volt.- jelentette ki és hátrált egy lépést.

-Mire célzol?- kérdezte egyszerre a 2 férfi.

-Mikor 10 éves voltam, azt mondta, hogy ha egyszer összefutok az utcán a nővéremmel, tudni fogom, hogy ő az, mert pont olyan, mint apa.- nézett rám.- A szemei mandulavágásúak, kékek, mint a tenger és az arcának minden porcikája Vuolera.

-Heikki! Megmondanád, hogy ki ez a lány és a srác?- szólaltam meg.

-A srác Sebastian Vettel, a jövő szezontól a Red Bull Racing pilótája. A lány pedig……- állt meg a bemutatásban. Ő maga sem volt erre felkészülve.

-Leena Vuolera vagyok…

-A húgom.- vágtam a szavába és megöleltem. Jó volt érezni, hogy van valaki, akivel összetartozom. Együtt mentünk el a reptérről. A kocsit, amellyel a húgom jött, Sebastian vezette. Éreztem a stílusán, hogy ez nem csak a szakmája, hanem a szenvedélye is. Ha nem sokat, de azt megtanultam Mark mellett, hogy milyen, mikor valaki csak annak él, hogy ő legyen a legjobb abban, ami a munkája és a hobbija is egyben. Egy hatalmas ház előtt álltunk meg.- Mikor látlak újra?- kérdezte Leena.

-Majd holnap felhívlak, jó?- néztem a lányra. Szinte semmit nem tudtunk egymásról, de máris olyan közel éreztem magamhoz, mint az unokatesómat.

-Heikki tudja a számom.

-Rendben.- bólintottam és kiszálltam az autóból. Megvártuk, míg elhajtanak, majd bementünk a házba. Szétnézni sem volt erőm, annyira elfáradtam. Amint megkaptam a szobámat, bezuhantam az ágyba és elaludtam.