Reggel arra ébredtem, hogy elnyomtam a nyakam. Gyorsan kikeltem az ágyból és elmentem tusolni. Sokáig folyattam magamra a vizet. Ezalatt elgondolkoztam az életen. Tudtam, hogy szerencsés vagyok, amiért nem haltam meg és kell lennie valaminek vagy valakinek, aki miatt maradtam. És ha személyről beszélünk, csak egy ötletem van… Miután kellőképpen kiáztam, elzártam a vizet és magam köré csavartam egy törcsit. Kimentem a szobámba és gyorsan felvettem egy fekete farmert és egy piros pólót, majd a konyha felé vettem az irányt. Heikki álmosan pislogott rám.

-Szia!- köszöntem vidáman és adtam az arcára egy puszit.

-Neked is jó reggelt!- köszönt ő is a szemét dörzsölve. Öntöttem magamnak kávét és leültem vele szemben. Magam elé húztam az újságot és gyorsan átlapoztam. Nem volt benne semmi érdekes. Ekkor megszólalt az unokatesóm mobilja. Alig pillantott rá, máris felém tolta. Én is ránéztem a kijelzőre és Mark nevét láttam kiírva.

-Szia!- köszöntem vidáman.

-Jó reggelt! Milyen ott, Finnországban?- kérdezte.

-Eddig jó. Alighogy megérkeztünk, összefutottunk a húgommal és Sebivel.- feleltem.

-Mit keres ott Sebastian Vettel?- döbbent meg.

-A húgom pasija és hozzá jött. De te miért kerestél?

-Csak szólni akartam, hogy a gépünk délután 2-kor száll le és van egy bőröndnyi holmid, amit viszünk neked. Közte vannak a rajzcuccaid is.

-Akkor kimegyünk elétek. Addigis szia!

-Szia!- köszönt el és bontotta a vonalat.

-Na? Mi a helyzet?- élénkült fel Heikki is. Elmondtam neki, hogy hogyan állnak a dolgok és megbeszéltük, hogy mikor megyünk. Utána felhívtam Leenát, aki azt mondta, hogy kijönnek ők is a fiúk elé, mert Sebastian beszélni akar Kimivel. Így fél 2-kor találkoztunk a reptéren. Üdvözöltük egymást, majd elmentünk a kilépő kapuhoz és beszélgettünk, amíg le nem szállt a gép. Nem sokkal utána meg is jelent Mark és Kimi. A tekintetem egyből elkaptam, mivel a kék szemek csak engem bámultak. Kissé zavarba is jöttem.

-Üdv mindenkinek!- lépett oda a nevelőapám és átölelt, majd kezet rázott a fiúkkal és összeismerkedett a húgommal. Kimi is gyorsan elintézte a dolgot 2 kézfogással, meg 1-1 puszival. Seb egyből félre is vonta, én pedig megkaptam a bőröndöt a holmimmal.

-Köszi, hogy elhoztad.- mosolyogtam a férfire.

-Ugyan, nem tartott semeddig. A Ferrari pedig…- magyarázott Mark, de a végét nem hallottam egy kiáltástól.

-Mi van itt, pilótatalálkozó?- kiabált valaki legalább 100 méterre tőlünk.

-Ki ez az idióta néger pasas?- néztem először unokatesómra, majd a másik kettőre. Midegyik teljesen le volt döbbenve, szólni sem tudtak.

-Ő Lewis Hamilton, a világbajnok.- súgta Leena egy grimasz kíséretében.

-Szeva, csapattárs!- lépett Heikkihez és hátba veregette.

-Te meg mit keresel itt?- bökte ki nagy nehezen Kimi.

-Nem mindegy, kedves bukott bajnok!- hahotázott. Nekem annyira nem jött be a vicce, de nagyon senkinek 100 kilométeres körzetben.- Amúgy a csajom bandája itt fog fellépni, hozzá jöttem.

-Inkább fulladtál volna meg valahol.- krákogott Sebi mögöttünk.

-Mondasz valamit, kisgyerek?- kapta oda a fejét.- És ki ez az édes cica?- mérte végig Leenát.

-A barátnőm, úgyhogy legeltesd máson a szemed!- csattant fel a „kisgyerek”.

-Akkor azt áruljátok el, hogy a vadmacskának mi a neve.- nézett rám. Majdnem csorgott a nyála.

-A nevemet nem mondom meg, de abban biztos vagyok, hogy jobban vezetek, mint te.- néztem rá gonoszul. Tudtam, hogy kihúztam a gyufát.

-Milyen nagy a szája valakinek! Ha ennyire fogadkozol, ki is állnál ellenem?- lépett elém.

-Hagyd már abba a gyerekeskedést, Hamilton!- jött oda hozzám Kimi.

-Indulhatunk most azonnal.- fordultam el és a bejárat felé vettem az irányt. A hozzám tartozók meglepve és kissé idegesen követtek. A legközelebbi gokart pályára hajtottunk.