Barbi feldúltan érkezett a parlament elé. A biztonsági embereket figyelmen kívül hagyva futott az épület felé. A biztonsági emberek már ismerték, és a természetét is, na meg a viszonyát is az apjával, így inkább félreálltak a lány útjából.

Barbi már rutinosan igazodott el a folyósokon. Az apját az irodájában találta. Egyedül volt. Meglepetten nézett fel az iratokból, mert el nem tudta képzelni ki az, aki így rá mer törni.

-         Áh, lányom!- mondta nem épp kedvesen a férfi.

-         Beszélnünk kell!- szólította fel a lány.

-         Majd munka után… határidős dolgom van!- jelentette ki a férfi.

-         Nem érdekel!

-         Barbara!

-         Nem érdekel, míg az én életemről van szó!- a lány már kiabált.

-         Mi kell már megint?- kérdezte megadva magát a férfi.

-         Látom, nem ismersz eléggé. - kezdte a lány- nem kell tőled semmi, csak arra adj magyarázatot, hogy mért sétálhat még szabadlábon egy gyilkos!?

-         Milyen gyilkos?- kérdezte a férfi tettetett csodálkozással.

-         Tudod te azt nagyon jól! - a lány arcára gyűlölet ült ki. - Most jövök a rendőrségről…

-         De Barbi!

-         Mit gondoltál, meddig titkolhatod el a dolgokat előlem? Ugye nem gondoltad, hogy annyiban hagyom?

-         Kislányom, te ezt nem értheted! - magyarázta Máté.

-         Akkor magyarázd el! Elég felnőtt vagyok már hozzá! Mi dolgod volt neked Kocsis Krisztiánnal, és mit tettél ellene, hogy így akart bosszút állni?- szegezte a kérdéseket apjának Barbi.

-         Ezeket honnan veszed lányom?- kérdezte már Máté is kikelve magából.

-         A rendőrkapitány mindent elmondott. - vágta rá Barbi.

-         Mit is tudnak ők! Mindent összehordtak a kapitányságon!- mérgelődött Máté. - És te elhitted minden szavukat?!

-         Szóval akkor mégis csak köze volt a családunkhoz?- kérdezett rá Barbi.

-         Én ezt nem mondtam.

-         Akkor?- kérdezte türelmetlenül a lány.

-         Ez valami félreértés lesz!- erősködött a férfi.

-         Hát persze! Ezért intézted el, hogy ne emeljenek vádat ellene! Ezért figyelik őt és minket is!? - válaszolta gúnyosan a lány.

-         Én csak nyugalmat akartam neked!

-         Azzal, hogy figyeltetnek? Azzal, hogy szabadon mászkál egy gyilkos? Azzal, hogy eltitkolod az igazságot? Milyen nyugalom ez?

-         Kislányom, nekem a te biztonságod a legfontosabb…

-         Na, ezt kötve hiszem! Tereled itt a szót, és egy értelmes magyarázatot nem tudsz kinyögni! Mellébeszélsz, ahogy anya is! Én ezt nem hallgatom tovább! Végleg hagyj békén, felejtsd el, hogy létezem! Nekem ilyen apára nincs szükségem!- kiabált a lány, majd sarkon fordult és kirohant az épületből. A biztonsági őrök csak ledermedten követték tekintetükkel az épületből kirohanó lányt.

Kimi nem tudott még mindig kiigazodni magán. Teljesen ámulatba ejtett Roosa személyisége. Gondolatiba temetkezett. Lement a házában található medencéhez és edzést gyanánt leúszott két kilométert. Meg sem kottyant neki így bevette edzőtermét. Mivel ma Mark nem tudott vele tartani, így egyedül edzett, közben kedvenc zenéit hallgatta. Truck driver finn változatát Matti Esko előadásban, majd Kari Tapiotól a Pole position-t. Ezek a számok mindig megnyugtatták. Már vagy két órája edzett. Minden percben Barbi járt a fejében, hogy éppen most mit csinálhat? Kivel van? Lassan a féltékenysége Charlie iránt kezdett beteges lenni és ezt ő is tudta. Végzett mára az edzéssel, felment letusolni. Miután végzett látta, hogy legjobb barátja kereste és küldött neki egy sms-t is. „Moi! Haver hallom magad alatt vagy! Nah, akkor ma kirúgunk a hámból! Tudok egy jó kis karaoke bárt Helsinkiben! Ma felavatjuk! Fél kilencre ott vagyunk érted! Toni” Kimi nagyon megörült az sms-nek, mert egy részt régen volt bulizni és a haverjaival is régen találkozott. Fél hét volt, volt még ideje, így úgy döntött, hogy megalapozza az estéjét és megnézi a kedvenc filmjét. Al Pacinotól a Sebhelyes arcút, sokadszorra. Annyira belemerült a film nézésébe, hogy észre sem vette, hogy az óra már majdnem fél kilencet mutat. DVD gyorsan ki, irány a szoba öltözni. Egy koptatott kék farmert vett fel egy fehér inggel és egy fekete pulcsival. Felvette cipőjét és mire összeszedte a kulcsot és a tárcáját barátai már házon belül voltak.

-         Hogy ti milyen pontosak vagytok! – állapította meg Kimi és már Toni autójába is vágták magukat.

-         Haver, de rossz színed van! –mondta Toni, majd a gázra lépett. Aston Martin V8 Vantage-gal vágtak neki az éjszakának.

-         Hova is megyünk? –érdeklődött Kimi haverjainál.

-         Majd meglátod! Egy jó kis karaoke bárba. Jól fogjuk magunkat érezni! –mondta Toni egy sejtelmes mosoly kíséretében.

-         Rendben, nem erőszakoskodom! – mondta Kimi, majd be is gördültek az említett hely zárt parkolójába. Kiszálltak, majd elindultak a lift felé, ami a szórakozóhelyre viszi fel őket.

-         Haver ez a hely új számomra! –mondta Kimi.

-         Jó hogy új, mert ez a nyitó buli. –mondta nevetve Atte. Még baromkodtak egy sort, majd a foglalt asztalhoz mentek.

-         Jó estét Uraim! Üdvözlöm az Önöket a Tampare bárban! Mit hozhatok? – kérdezte egy igen csinos hölgy. A fiúk csak ámultak, majd Toni törte meg az „idilli” pillanatot.

-         Három vodkát kérünk simán!

-         Rendben! Máris hozom!- mondta a pincérnő, majd elbilleget.

-         Gyerekek ez a csaj… hm, azok a mellek és combok… - kezdte Toni a szokás elemzését egy csajról. A fiúk csak jót nevettek haverjukon. 

-         Szép jó estét Hölgyeim és Uraim! Üdvözlök Mindenkit a Tampare karaoke bárban! Remélem, hogy tetszeni fog Mindenkinek a bár és legfőképpen a ma esti nyitó buli! Érezze magát Mindenki jól! Köszönöm!- mondta a tulajdonos, majd a Dj pult mögé állt egy fiatal srác és nyomatni kezdte a zenét, az emberek pedig énekelni és táncolni kezdtek.

-         Nem egy szokványos karaoke bár azt meg kell hagyni!- jegyezte meg Kimi, majd ő is hasonló kép tett. Odalépett a Dj-hez és kérte a kedvenc számát, Matti Esko-Rekkamies-t. A zene elindult, Kimi a kezébe vette a mikrofont és énekelni kezdett.

Barbi sírva rohant ki a Parlament épületéből. Bevágta magát a kocsijába, majd hazahajtott. Dühős, sértett, csalódott volt. Dühős volt a szüleire, csalódott az anyjában. Fájt neki, hogy így bántak vele. Mérhetetlen gyűlölettett érzett apja iránt. Megfogadta soha az életbe nem szól hozzá többet. Miután végigszáguldott a városon, kivágta a kocsiajtaját és már rohant is fel a lakásába. Azonnal telefonált, hogy a legközelebbi repülővel Helsinkibe tudjon menni. Szerencséjére egy óra múlva megy egy gép. Foglalt helyett. Összepakolta dolgait, hagyott pár sort Charlienak, hívott taxit és már ott sem volt. Kisírt szemekkel lépett be a repülőtéri váróba.  Nem lehetett túl szép látvány így, de ez most nem érdekelte. Kimi mellett akart végre lenni. Az egyetlen ember mellett, akire most számíthatott, és akinek a társaságát most el tudta viselni. Felrakta a csomagjait a szalagra, majd elindult a terminálhoz. Szerencsére gyorsan végzett az ellenőrzésnél, így hamar elfoglalhatta a helyét a repülőn.