-         Semmit nem változott! De végre kiengedi a fáradt gőz!- jegyezte meg Atte. Kimi a külvilágot kikapcsolva énekelte a számot. Mikor kinyitotta a szemét a délután megismert lányt látta maga előtt. Kibillent a zene ritmusából egy másodpercre, de időben kapcsolt. Megrázta magát, azt hitte képzelődik, de nem! A lány ott állt előtte teljes életnagyságban. Rövid, piros lakk szoknya volt rajt egy ugyanolyan színű fűzős felsővel és egy ehhez illő csizmával. Teljesen más volt, mint a parkban. Véget ért a szám. Kimit megtapsolták, többen kértek tőle autogramot, majd lejött a színpadról. Látta, hogy Roosa közeledik felé, de neki most nem volt kedve a lányhoz.

-         Szia Kimi! Örülők, hogy összefutottunk ma este! Komolyan nem is reménykedtem benne! –mondta a lány nyájasan, majd két puszit adott a srácnak.

-         Szia! Én is örülők, hogy látlak!- mormogta Kimi, de nem volt kedve a lánnyal bájcseverészni.

-         Nem iszunk meg valamit? Gondolom megszomjaztál odafenn a színpadon? – kérdezte, majd megsimította Kimi kezét. Kimi elhúzockodott a lánytól. Ekkor szerencséjére megjelentek a haverjai egy-egy lány társaságában és nem voltak éppen józan állapotban.

-         Nah, látom, öcsém te sem tétlenkedsz! Csak így tovább!- majd mentek is tovább a srácok a hölgyek kíséretében. Kimi teljesen egyedül maradt. Ismételten eszébe jutott neki a szeretet lány és hogy most nem lehet mellette. Itt van ezen a helyen, ami nagyon jó, de nincs itt az, akivel megoszthatná. Levegőre volt szüksége. A szórakozóhely mellett volt egy szökőkút kis parkkal, itt leült az egyik padra, az arcát a két kezébe temette. Nem rég ismerte meg Barbit, de máris beleszeretett. És minden pillanatban egyre jobban hiányzott neki. Mi lehet vele? Mért nem hívja? Biztos jól megvannak Charlie-val, és egyáltalán nem is gondol rá. Mért kellett elengednie egyedül őt? Ha vele lenne, akkor most nem volna oka a kételyein rágódnia. Vajon Barbi gondol rá? Neki jelentett valamit az együtt töltött idő? Nem volt biztos ebben és lassan már semmiben se, ami a lánnyal kapcsolatos volt. Ahogy így merengett ismerős arcok tűntek fel. A két haverja volt a lányok társaságában.

-         Hát te haver mit búslakodsz itt?- kérdezte az igen ittas Toni.

-         Én csak levegőzni jöttem ki. - magyarázta Kimi.

-         Hát persze. - hagyták egyszerre a srácok.

-         Figyu, mi most lelépünk a hölgyekkel, ha nem gond... - kezdte Toni.

-         Menjetek csak…

-         Nem aggódunk érted, láttuk milyen jól elvoltál a csajjal. - mondta nevetve Toni.

-         Viccesek vagytok!- mondta bosszankodva Kimi.

-         Akkor jó szórakozást!- köszönt el Toni, majd otthagyták a még mindig mérgelődő srácot.

-         Háh, én meg Roosa? Ezek mit gondolnak? Én Barbit szeretem! Szeretem, de ő?- Kimi nem akart többet ma este erre gondolni, így visszament a bárba, és vodkát rendelt. Már nem is tudta, hogy hányadiknál járt. Egyre csak azon járt az agya, amin kinn gondolkodott. Egyre jobban úrrá lett rajta a bizonytalanság és a félelem.

-         Csatlakozhatom hozzád? Úgy látom, társaságra van szükséged? – kérdezte ismételten Roosa, majd megsimította Kimi arcát.

-         Csak… nem… a ti… edre - mondta Kimi nehézkesen. Megpróbált felállni, de ez ebben az állapotban nem ment neki. Ha Roosa nem kapja el, akkor lefejeli a pultot. Kiegyenesedett Kimi, majd Roosa Kimi karját az ő nyakába tette és elindultak a lány kocsija felé.

-         Héé… hova megyünk???- kérdezte Kimi ingerülten.

-         Hazaviszlek! –mondta a lány nemes egyszerűséggel és már gázra is lépett. Mivel volt egy kis befolyása a munkája révén így még a délután folyamán kiderítette, hogy hol lakik a pilóta.

-         Neeem viszeeel te engem sehovááááá!!! - kiabált Kimi. Próbált kiszállni az autóból, de rá kellett jönnie, hogy útközben nehezen tudna és a központi zár sem engedi. Roosa ezek után már nem szólt Kimihez. Pár perc elteltével meg is érkeztek a házhoz.

-         Na, gyere megérkeztünk! –mondta a lány, majd segített kiszállni a srácnak. – Kérem a kulcsot!- Kimi végigtapogatta a zsebeit, de nem tudta kivenni a kulcsát.

-         A jobb farzsebemben van! –mutatott rá. A lány óvatosan belenyúlt a zsebbe. Á, meg is van!- mutatta fel lelkesen a kulcsot.

-         Mosssst…örüüülsssz…miiiii?- kérdezte akadozva Kimi, és hogy el ne dőljön a kocsinak támasztotta a hátát. Fejét pedig hátra hajtotta.

-         Na, gyere!- sóhajtotta a lány miközben Kimi keze után nyúlt. A srác nem volt elég gyors és nem tudta időben elhúzni a kezét. Kelletlenül nézett a lányra, miközben Roosa átkarolta őt. Szinte teljes súlyával a lányra nehezedett. Roosa alig bírt lépkedni a srác súlya alatt. Az utolsó métereken Kimit már csak vonszolta maga után a karjánál fogva. Ő a rosszallását ki is mutatta.

-         Miiiiit csinááááálsz?- kérdezte dühösen, és próbált a lány karjaiból kibontakozni. Nem sikerült neki, de ennek az akciónak az lett a végeredménye, hogy mindketten elestek, és olyan szerencsétlenül, hogy Kimi félig a lányon landolt, aki hanyatt feküdt a földön.

Egy ideig egyiküknek se akaródzott megmozdulni. Találkozott a tekintetük. Már Kimi szemében se látszódott a harag, inkább valami megbabonázottság lett úrrá rajta, ahogy ilyen közelről a lány szemébe nézett. Végül Kimi összeszedte magát és feltápászkodott. Igaz nem nagyon akaródzott neki, de valahonnan az agya rejtett zugából beugrott Barbi alakja.

-         Ezt… mééééég egy… szer neeeee csi…náld!- szólt rá a lányra. Roosa csak mosolygott magában, mert érezte, hogy Kimi számára se közömbös. Szótlanul karolta újra fel és Kimi próbálta nem elhagyni magát. Már nagyon vágyott a puha és meleg ágyára… és még valami másra. Ezt maga se tudta pontosan, de a lány közelében egyre erősebben érezte, hogy nem tud ellenállni a csábító szempárnak. Beértek a házba, Kimi előre mutatott a lépcső felé.

-         Ezt te se gondoltad komolyan, ugye?- kérdezte elképedve Roosa. - Én, oda fel nem cipellek. - jelentette ki. Kimi megvonta a vállát. És ledőlt a padlóra a nappali közepén. A lány a hátán fekvő srác mellé térdelt, és végigsimította az arcát. Kimi kinyitotta a szemét, és a lány arcát látta nagyon közel az övéhez. Kérdőn nézett rá, a lány szemében vágy izzott, amit Kimi is érzékelt, de mintha álmodná a történetet, hagyta magát elveszni ezekben a szemekben… Aztán a lány édes és puha érintését érzete az ajkain, Kimi pedig hevesen csókolta vissza a lányt. Már nem tudott ellenállni a lánynak és nem is akart. Hagyta, hogy sodorja magával a vágyai. Utat engedet nekik…

Alig vártam, hogy végre leszálljon a gép. Nem akartam mást, mint Kimit és az ő karjaiban elaludni és nem gondolni semmire, csak kettőnkre és élvezni a pillanatot. Elhoztam a csomagjaimat a szalagról és hívtam egy taxit. Megjött az autó, elmondtam a címet, és csak a fényeket néztem. Megérkezett, kifizettem a taxit és már a házon belül voltam. Nem volt mozgás. Biztos alszik- gondoltam magában. Letettem a bőröndömet az ajtóban, majd villanyt nem kapcsolva, a sötétben indultam tovább. Már a nappali közepén jártam, mikor halk neszekre lettem figyelmes. Hírtelen megálltam és csak hallgattam a zajokat. Aztán hirtelen megindultam a legközelebbi villanykapcsoló felé… a hírtelen gyúlt világosság még a szememet is elvakította egy pillanatra, de így is ki tudtam venni a nappali padlóján egymásba gabalyodott két alakot. A szemeim kezdték megszokni a fényt, akkora már tisztán láttam, hogy életem párja félmeztelenül fekszik egy lányon igencsak félreérethető helyzetben.

-         Barbi, megmaaa…gyarázom- próbált felállni Kimi, de visszaesett Roosa-ra.

-         Nem…- csak ennyit tudtam mondani és már kapun kívül voltam. Futottam amerre vitt a lábam. Nem tudta merre megyek, csak rohantam. Kis idő múlva egy elhagyatott külvárosi lakótelepféleséghez értem. Félelmetes és rideg volt. Leültem egy padra. Nem tudtam elképzelni, hogy mi vihette rá őt erre?! De miért?- egyre csak ezek a kérdések jártak a fejembe. Már nagyon fáztam. A sírástól a szemeim már nagyon fájtak. Idefele jövet még el is estem, mert a könnyeimtől nem láttam. Mocskos és sáros vagyok. Elindultam, hogy keressek magamnak valami motelt vagy valami szobát éjszakára és holnap elhozatom a dolgaimat Kimitől. Nem akarok vele találkozni többet soha! Miért tette ezt? Azt mondta szeret! De akkor miért tette? Indulni készültem mikor egy erős ütést éreztem a fejemnél.