A kanapén ültek és X-boxszal játszottak.

-Vigyázz, Seb, az Kimi, őt kerüld ki!- röhögött Heikki.

-Előtted meg ott van Hamilton! Menj már bele!- felelt a német még nagyobb nevetéssel.

-Heikki! Egy bizonyos Catherine keres.- léptem oda a telefonhoz. Egyből kivette a kezemből a készüléket.

-Szia, szívem! Örülök, hogy hívtál!- kezdtek el csevegni és vagy 10 perc múlva hagyták csak abba.

-Mégis ki ez a csaj?- néztem unokatesómra.

-A menyasszonyom. Majd holnap megismered. Imádni fogjátok egymást!- lelkendezett a férfi és újra a játékra figyelt.- Hol is tartottam?

-Most akartál nekimenni annak az idiótának.- tájékoztatta Sebi és már ment is tovább minden. Én visszamentem a konyhába Leenához.

-Nem volt valami jó az első benyomás, igaz?- kérdezte húgom.

-Majd holnap kiderül, hogy milyen.- sóhajtottam.

-Ne is említsd a holnapot! Mennem kell egy tárgyalásra. Tuti, hogy megint valami idiótaságba akarják fektetni az apu pénzét.- grimaszolt.

-Miért nem vásárolsz valamit a Forma-1-ben?- vetettem fel az ötletet.

-Nem is rossz gondolat. De mostantól szeretnélek magam mellett tudni.

-Megegyeztünk. Holnap azért még maradok, mert jön Tobias és Sonja.- mosolyodtam el.

-El is felejtettem! Pedig itt akartam lenni veled.- szomorodott el.

-Semmi gond, hugi!- öleltem meg.

-Kimi! Mi a fenének vezetsz olyan jól még virtuálisan is?- kiáltott fel Heikki.

-Képtelen hibázni. Még videojátékban is.- jött felénk Seb. Mosolyogva fogadtuk őket.

-Pont időben. Megteríthettek!- nevettünk. Barátjuk annyira elvette tőlük a játékkedvet, hogy dalolva teljesítették a kérésünket. A vacsi nagyon finomra sikeredett, el kellett ismernem, hogy Leena tökéletes konyhatündér. Sebi is dicsérte rendesen. Utána közösen néztünk tévét, majd a srácok hazamentek. Mi visszavonultunk a szobánkba. Letusoltam, majd még néztem egy kicsit a tévémet. Láttam egy Pussycat Dolls klipet. Egyből kiszúrtam, hogy melyik lehet Hami barátnője. Még főzés közben tájékoztatott húgom erről. És nem értettem, hogy ez a csaj hogy lehet egy olyan emberrel, mint az a nyomorult. Inkább kikapcsoltam a készüléket és lefeküdtem aludni. Álmomba azért végig mellettem volt a Jégember. Reggel szokásomhoz híven keltem időben, majd megreggeliztem, felöltöztem és elkezdtem kipakolni, amit tegnap hoztak a srácok. Ahogy vettem ki a dolgokat, kezdtem érezni, hogy az életem sínen van, bár nem teljesen. A rajztömbömet is sikerült elejtenem és persze Kimi képénél nyílt ki. Ekkor jött be Heikki.

-Nagyon megbántott?- guggolt le mellém és felvette a füzetet.

-Nem az bánt, hogy nem akar engem, hanem az, hogy arra kér, keressek magamnak mást.- álltam fel.

-Akkor keresünk majd valaki mást, akivel láthat. Ha féltékeny, akkor majd újra téged akar. Ebben biztos vagyok.- kelt fel ő is és lerakta a tömböt. Én pedig kinyitottam a mappámat és elővettem egy rajzot.

-Ezt neked adom.- nyújtottam oda egy puszi kíséretében. Az a kép volt, amelyiket otthon kerestem, mikor először láttam őt egy elájulásomkor.

-Hogy… és mikor… és miért?- döbbent meg.

-Marknál, évekkel ezelőtt és csak azért, mert rémlett az arcod a balesetem után. És rakd el nyugodtan, majd csinálok még jó párat.

-Nem lenne gond, ha nekiadnám Catherine-nek?- érdeklődött.

-Miért is lenne gond?- kérdeztem és tovább pakolásztam.