Szép lassan eljött a délután 3, amikorra ígérték magukat a bátyámék. Nem tudták, miért jönnek, csak annyit, hogy Heikki be akar mutatni nekik valakit. Ők szintén rokonok voltak, mert anyai ágon kapcsolódtunk a Kovalainenekhez. Idegesen doboltam a fotel karfáján, mikor csengettek. Unokatesóm ment ajtót nyitni.

-Sziasztok!- ölelte át az érkezőket.

-Ki az a csodabogár, akit meg kell ismernünk?- kérdezte kíváncsian Sonja.

-Csak én.- léptem eléjük. Láttam, ahogy kitágulnak a szemeik.

-Hannah?- kérdezte szinte suttogva Tobias.

-Igen, én vagyok!- rohantam oda hozzá és a nyakába ugrottam. Percekig ölelgettük egymást az ajtóban, majd nagy nehezen beljebb mentünk.- A kicsik merre vannak?

-Elvittük őket anyáékhoz, vigyáznak rájuk.- felelte barátnőm.- El sem hiszem, hogy itt vagy.

-Én is alig.- mosolyogtam. Millió kérdéssel terheltek, de türelmesen válaszoltam, majd fordítva is így történt. Közben unokatesóm is elment a menyasszonyáért.

-Itt vagyunk!- kiáltott, mikor visszaértek.- Srácok, ő Catherine, életem nagy szerelme. Kicsim, ők pedig Tobias, a felesége, Sonja, és Hannah, akivel már beszéltetek.

-Sziasztok!- mosolygott a lány és leültek közénk. Mi folytattuk a cseverészést, Heikki pedig beavatta lányt a történetembe. És szép lassan befutott Leena meg Sebastian is.

-És mikor láttad utoljára apádat?- néztem Tobiasra.

-Két hete jöttem haza. Nála voltam Miami-ban 4 hetet.- mosolygott.

-Mutasd meg azt is, hogy mit szereztél, míg ott voltál.- nézett rá a felesége.

-Tudni kell a sztorihoz azt is, hogy mikor kinn voltam 2 éve, akkor ismertem meg Kat von D-t. És most is ő segített, hogy megszülessen ez.- vette le a pólóját és a hátán egy nagy portré volt a két kicsiről.

-Ez… gyönyörű.- mondtam, mikor felébredtem a kábulatból.

-És egy igazi művész készítette.- tette hozzá Leena. És megcsörrent egy telefon.

-Ez a tied, Tobi.- nézett a férfire Sonja.

-Ha már a művésznőt emlegetjük,- mondta, miután elolvasta az sms-t,- itt van Helsinkiben 2 hétig.

-Akkor holnap el kell vinned hozzá.- pillantottam rá.

-Csak nem tetováltatni akarsz?- döbbent meg unokabátyám.

-Nem is akármit… és nem is egyet.- álltam fel.- De ez a jövő zenéje. Ha megengeditek, most visszamegyek a szobámba, nem vagyok valami jól.

-Készítsünk valamit?- kérdezte Cathy.

-Köszönöm, nem kell semmi.- mosolyodtam el.- Csak elfáradtam. Túl sok mindent tudtam meg magamról rövid idő alatt. Kell egy kis magány, hogy megemésszem a dolgokat.

-Délelőtt 10-kor itt vagyok érted.- nézett rám Tobias.

-Várlak!- pillantottam rá, majd elbúcsúztam és mentem a szobámba. Fenn pedig eldőltem az ágyamon és elkezdtem kigondolni, mit is akarok magamra varratni. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű elviselni a fájdalmat, de mindenféleképpen megéri majd, hogy örökre velem legyen mindenki, aki fontos nekem. Elmentem letusolni, majd bezuhantam az ágyamba. Az agyam addig zakatolt, mígnem elaludtam. Ezalatt odalenn Heikki beavatta a társaságot a Kimivel való zűrös kapcsolatomba. És azt is elmondta, hogy szerinte és Sebastian szerint az említett csak akkor lesz hajlandó újra küzdeni a szerelemért, ha azt látja, hogy mással vagyok boldog. És Sonja erre egyből tudta a megoldást. Elhatározta, hogy másnap elkíséri férjét, mikor értem jön és beavat a tervébe, amellyel visszahódíthatom a lovagom.