Dessy odal�pett hozz�m. R�m n�zett, majd rosszall�an megr�zta a fej�t.

-         Nem lehet igaz. Mindig nekem kell kiszednem a kezedet a sz�db�l? – upsz. Ja, hogy �n megint v�resre r�gtam az ujjaimat.

-         Gyere. Bek�t�m. Majd szedd le vezet�s el�tt, ok�? – n�zett r�m. – Ne legy�l ideges. Menni fog. Neked biztos.

-         K�sz.

-         Te vagy az eddigi kedvenc pil�t�m. Meg ugye Kimi. Emlegetett szam�r. –n�zett az ajt�ra.

-         Mit hozzon a mikul�s? – k�sz�nt be az eml�tett.

-         Ha lehet, kup�t. – mondta a csaj a pultn�l. Vigyorogva n�ztem a l�nyra.

- Pilar Vanderfsott. – kaptam fel a telefont. Azt�n r�gt�n le is ejtettem, mert kics�szott a ragtapaszos ujjai k�z�l. Miut�n felvettem, Felipe hangj�ra ismertem. – Szia!

- Szia, Pilar. Hogy vagy?

- Hogy lenn�k?

- J�l?

- Szarul, de mindegy. J�tt�k?

- Ott lesz�nk. �s szurkolunk.

- K�sz�n�m.

- Menni fog.

- Nem. Valami nem ok�. Nem fog menni.

Egy kanyar v�lasztott el att�l, hogy vil�gbajnok legyek. Fejre �lltam a kocsival. Minden�tt alkatr�szek hevertek. Nem siker�lt �jra�leszteni…

-         ��. – �ltem fel a fejemet fogva. Ja persze. Hogy bele�t�ttem az �gyba.

-         Mi a baj? – k�rdezte a f�rjem, aki filmet n�zett.

-         Semmi baj. Csak meghaltam. – mondtam g�nyosan.

Bayern M�nchen kontra Hoffenheim. Mivel most nem mehettem megn�zni, �gy a l�nyok elj�ttek hozz�m, hogy egy „�gyis bajnok leszel” bulit tartsanak, ahogy Tatja fogalmazott. A hatalmas k�perny�s t�v�t n�zt�k, mik�zben popcornt ett�nk. Amikor a b�r� s�rga lapot adott Marcell Jansennek, egy emberk�nt f�joltunk, viszont mikor Rib�ry l�tt egy g�lt, t�z percig azt dics�rt�k. Azt�n egy helyzet �s… az �n f�rjem! Az Allianz ar�na z�gott, Bastian pedig v�gigsim�tott a nyak�n. Im�dom!

-         Sz�p g�l volt, �desem? – k�rdezte Bastian.

-         Ha �gy haladsz, tal�n nem tagadom le, hogy a f�rjem vagy. – vigyorogtam. – Gy�ny�r� volt.

-         Hogy vagy?

-         Mi�rt k�rdezi ezt mindenki? J�l. Eg�sz… j�l.

-         Sz�val k�sz�n�d, borzalmasan.

-         T�l j�l ismersz.

-         Igen, sajnos.

-         Este j�ssz, ugye?

-         H�lye lenn�k, ha nem menn�k.

-         Sz�val nem j�ssz.

-         H�! – nevetett.

-         Na, siess. Puszi.

-         Szeretlek.

-         �n is.

A p�lya el�tt rengetegen v�rakoztak al��r�sra. T�bl�k („Pilar! Repeat your turn; We Love You; Go Pilar! You’re the new Kimi!”)...

 Az egyik fanom orrba v�gott egy Lewisos kiscsajt (haha- minek j�n ide?) �s majd’ egy �r�ig al��r�st osztogattam.

Az id�m�r�n is telt h�z volt az Abu Dhabii p�ly�n. A fanok t�ntetni kezdtek, �gyhogy eg�szen addig ord�tozt�k, hogy „Go, Pilar” am�g el nem ment a hangjuk. (ez hat�sos rekl�mfog�s volt, mivel rengetegen vetek ezek ut�n �sv�nyvizet.)

Hami� a pole… negyedik vagyok. Ki a franc akar nyomorult negyedik helyr�l indulni? Ok�, nyilv�n az �t�dik…

-         Ezt elrontottad. – morogta Nathan.

-         Mert nem megy �gysem. Rossz el��rzetem van.

-         H�t ez nem lehet igaz! M�gis ki lenne vil�gbajnok, ha nem te?! Nehogy m�r hagyd �gy el�szni az eg�szet! Legy�l �szn�l! Ha tavaly harminc pontot n�gy futam alatt behozt�l, akkor ez menni fog!

El�sz�r nagyon m�rges voltam Nathanra, azt�n r�j�ttem, igaza van.

Rengetegen gy�ltek �ssze a Homeban. Felipe, Rafaela, Casey, Kimi, Kat, Ami, Jacqui, May, Tatja, Tobias, Katie, Elza, Lukas, Sarah… Sarah?!!! Igen, Sarah.

-         Szurkolok. – mondta.

-         K�sz�n�m. – mosolyogtam r�. Fogadni mern�k, k�s van a zseb�ben…

Stef maga el� �ll�tott.

-         Ha nem nyersz, mi akkor is tudjuk, hogy te vagy a legjobb. De nyerj, hogy mindenki tudja.

-         K�sz�n�m. Ez meghat� volt. – veregettem elismer�en a h�t�t – Melyik k�nyvb�l szedted?

Ideges voltam. Tudtam, hogy nem fog menni… t�nyleg tudtam.

A rajtn�l harmadik lettem, Lewis maradt els�. Ha �gy futunk be, � nyer. Musz�j megel�zn�m Sebet… musz�j… egyvonalban voltunk… sok�ig. A kerekeink �sszekoccantak. Bocs, Seb, de ez musz�j. T�vig nyomtam a g�zt… �s nekimentem a betonfalnak.