4. rész
2009.02.03. 21:45
Beléptem a hatalmas luxusvillába.
- Isaias! – majd körülnéztem. Mindenhol sörösüvegek.
- Holnapra vártalak. – hallottam bentről.
- Kösz.
- Nyugi, cicus. Kiszálltam a bandából.
- Mi? Miért?
- Nem nekem való az…
- Hagyjál. – emeltem magam elé a kezeimet. Isaias megvonta a vállát majd leült a tévé elé. Lecsaptam a hatalmas utazótáskámat.
- Vége! Ennyi volt! – mentem ki az ajtón. Isaias még csak fel sem tekintett.
Felvettem a telefonomat.
- Rosie? Blair vagyok.
- Szia, Blair. Mizujs?
- Otthagytam Isaiast.
- Ez jó hír. Mindig is utáltam. Bocsiii, de Frank übermérges lesz, ha nem megyek rögtön. Pá.
- Bye. – tettem le lelombozódva. És akkor eszembe jutott. Ki az, akivel három órahosszáig egyfolytában beszélgettem a repülőn? Akivel találkoztam a bárban is? Hát Bastian! Vagyis… izé… Sarah…
- Sarah? Blair vagyok.
- Szia, mond csak.
- Zavarlak?
- Nem, dehogyis.
- Lenne rám időd?
- Persze.
- Akkor találkozzunk valahol.
- Oké, hatkor a szemközti étteremben. Várlak. Chiao!
- Bye.
- Hová mész? – kérdezte Bastian.
- Találkozok Blairrel. – tépkedte fel magára a harisnyáját a lány. Az megadta magát. – Hülye harisnya! – fortyant fel, majd inkább egy feketét választott. Ránézett a barátjára, aki még mindig őt nézte. Megállt. – Baj?
- Mi? Ja, nem, miért lenne az?
- Szerintem meg lehetne menteni. – fogta meg a kezemet Sarah.
- Talán. – húztam el a karomat. – és… ha… nem akarom?
- Isaias a barátod, nem? És már egy éve…
- Igen, de… inkább reklám… ha értesz…
- Aha… sajnállak. Azért én a helyedben megpróbálnám… és… figyelj. Nincs valaki aki… mondjuk Lukas? Nem… szimpi? – nézett rám olyan arckifejezéssel, mint mikor hétéves koromban arra volt kíváncsi az anyukám, tetszik e a szomszéd kisfiú.
- De. – adtam meg a választ. Elmosolyodott.
- Lukas… tudod… rendes srác. Csak sajnos már egy éve nem volt barátnője… de te… illenél hozzá… - hirtelen elvettem előle a kezemet, majd a földre néztem – bocs. Szakítás után nem éppen ezt kellett volna mondanom. Még egyszer bocs.
- Nem gond. – Még az is lehet, hogy igaza van. – Az előző barátnője…?
- Összejött az edzőjével.
- Áó.
- Egyetértek.
- Christian?
- Lell? Van barátnője. Az egyik barátnőm. Natalja.
- Novjadova?
- Aha.
- Vissza a tárgyhoz. Akkor…
- Próbálj meg kibékülni Isaiassal. Ha nem működik, akkor meg beszélgess sokat Lukassal.
- Köszi. – néztem rá.
- Ugyan! – seperte ki a haját a szeméből. – Ja igen. Tegnap megnéztem a ChocoBaros fotóidat. Nagyon jók.
- Köszönöm. – mosolyodtam el. – mondták, hogy…
- … igen, elméleileg engem akartak a ChocoBarhoz, de aztán azt mondták, nem szőkével akarják reklámozni. Igazuk volt. És nagyon jó az a csokoládébarna háttér. Bocs, azt hiszem megyek.
- Menj csak, még egyszer kösz.
- Ne köszöngess, csak csináld.
- Blair. Chiao. – lépett ki Isaias. Ránéztem. Isaias napbarnított bőrű, fekete, rövid haja van, és… alapjába véve nem is az esetem. Főleg most, mikor alkoholszaga van és kicsit homályos tekintete.
- Szia. Én…
- Miért jöttél vissza?
- Mert… baj?
- Igen, azt hittem vége.
- És máris összejöttél valakivel?
- Nem. De azt mondtad vége.
- Csak ideges voltam. – ültem le mellé. – Szeretnéd, hogy vége legyen?
- Akár.
- Veled még beszélni sem lehet. Egyszer az életben lehetnél őszinte.
- Ha őszinte akarok lenni, akkor – maga elé nézett üveges szemmel – kidoblak…
- Mi van?
- Van, akit jobban bírok, mint téged.
- Tényleg?! Nekem is van, képzeld!
- Hogy ment? – kérdezte Bastian Sarahtól.
- Hát… azt mondta, csak reklámból jár Isaiassal.
- Szuper.
- De árulj el nekem valamit. – dőlt hátra a kanapén a csaj.
- Neked bármit. – mosolyodott el Bastian
- Miért szeretnéd ennyire, hogy Lukas és Blair összejöjjenek?
|