Hanyatt feküdtem a hatalmas ágyon. Voltaképpen szép hotel. – gondoltam keserűen. Miután fél óráig szidtam Rosienak Isaiast, kicsit jobban éreztem magamat. Isaias… végül is… Sarahnak talán… sőt! Sarahnak igaza van… Lukas izmos, magas, jóképű… talán… egy próbát megér…

Lukas kiment a hófehér fürdőszobájába. Megmosta az arcát hideg vízzel, majd a laptopja mögé telepedett. Megnyitotta Bastian mailjét, ami pár órája jött.

Szevasz Lukas!

Két napja nem küldesz magadról életjelet, lassan kezdek örülni. Hallod, Blair ugyanarra a gépre szállt, mint mi. És… na, húzzalak? Sarahval beszélt tegnap, állítólag ő meg a nagypofájú barátja mostanában nem élvezik túlzottan egymás társaságát… mondhatni majdnem szakítottak. Amúgy meg Kalifornia nagyon szép. Csak azt sajnálom, hogy minden egyes napon elmegyünk meglátogatni anyósomékat… képzelheted… majd írj, ha élsz:

                                                                     Bastian

Lukas vigyorgott. Bastian nem bírta az anyósát, ezt tudta. És hát… őszintén szólva annak is örült, hogy Blair meg Isaias között nem olyan jól mennek a dolgok…

Megnyomtam a csengőt. Bastian kinyitotta az ajtót.

-         Szia. – mondtam.

-         Szia. Gyere csak! – tárta ki az ajtót. – Gondolom Sarahoz jöttél… két perc és itt lesz. Megvárod?

-         Igen, köszi. – ültem le az asztalhoz.

-         Kávét, teát?

-         Köszi, most reggeliztem. – mondtam, mire leült mellém. – Szép volt a legutóbbi meccsetek.

-         Kösz. Tényleg jó volt. Lukas nagyon szép gólt lőtt.

-         Aha.

-         Nagyon jó focista.

-         Igen, tudom…

-         Meg rendes is amúgy. Meg…

-         Igen, tudom. – ráztam meg a fejemet.

-         Igazad van, bocs.

-         Gyakran jössz Kaliforniába?

-         Nem, csak… Sarahnak itt laknak a szülei. Te?

-         Hát… elméletileg itt lakik Isaias. Ő a barátom. Volt.

-         Volt? Úgy értem – rázta meg a fejét – szóval, azt hittem…

-         Rosszul hazudsz. – néztem rá. – Sarah már tegnap este mondta neked, tévedek?

-         Nem. – mondta, mire kínos csend telepedett a szobára.

Sarah a fogasra akasztotta vadiúj, bordó, Expressions kabáját, majd Bastianhoz fordult.

-         Muszáj volt ezt csinálni?

-         Mit? – nézett döbbenten.

-         Hát… ezt! Szegény Blair! Ilyen marhaságokkal traktálni… „Nagyon jó focista” – mondta gúnyosan affektálva. – Meg sem fordul majd a fejében, hogy esetleg szeretnéd, ha…

-         Oké. Értem. Azt mondta, nem tudok jól hazudni.

-         Igaza volt.

-         Ezek szerint te jól tudsz. – fordított hátat.

-         Bocs. Véletlenül hallottam…