Rendben hát legyen, összeszedtem a cuccaim, és elindultam vissza a szállodába. De van egy még jobb ötletem, visszamegyek Maranelloba.  Igen az lesz a legjobb, ott nyugalom van és béke. Összepakoltam és eltűntem, de persze itt nem lehet csak úgy láthatatlanul eltűnni.  Már épp a szobám ajtaját zártam, mikor Kimi kiszállt a liftből. Csak ne szólna hozzám.

- Elmész?

- El. – válaszolta, de nem néztem rá, pedig éreztem, ahogy bámul

- Helyes. – válaszolta, majd becsukta az ajtót maga után.

Kanadából Milanóba repültem, ott vettem vagy fél tucat ingatlan újságot. Fogtam egy taxit, és a bázisra vitettem magam. Egyenesen a szobába vettem az irányt és belevetettem magam az újságokba. Találtam is pár érdekeset, és többet fel is hívtam, de csak egyel sikerült találkozót megbeszélni. Vasárnap délután 4re egyeztünk meg, hogy a pasi megmutatja a lakást. Fioranóba is taxival mentem, nem nagyon akarózott csevegnem a sofőrrel.

- Kegyed nem Kimi nője? – hát ez haláli, überkirály, itt vagyok én a diplomámmal, olyan cuccot csináltam  Ferrarinak, hogy csak na, ez a bohóc meg nekem állit, hogy én vagyok Kimi nője, mintha ez lenne az egyetlen ismertetőjelem.

- Már nem. – válaszoltam röviden.

- Helyes, igaz, hogy tavaly megnyerte nekünk a vb-címet, de valljuk be nem Schumi.

- Hát nem. - próbáltam nem bunkónak tűnni, és így beletemetkeztem az újságomba. Hamarosan megérkeztünk, a pasi már a ház előtt várt.

- Hello Alan vagyok. – nyújtotta a kezét a pasi. 30 év körüli jól öltözött Armani öltöny, Lacost parfüm, Omega óra, van mit a tejbe aprítani. Én meg itt álok a szakadt maszkács gatyámban, meg a megfáradt ütött-kopott bakancsomban, úgy érzem magam, mint egy csöves.

- Szia, Barbara.

- Gyere megmutatom a lakást. – mentünk be az épületbe, 8 emeletes, tégla ház. Óriási csigalépcső vezetett felfelé a lift körül. – A harmadikon van. – azzal megnyomta a gombot a liftben. – Miért akarsz Fioranóba költözni?

- Közel van a munkahelyemhez.

- Á értem. – már az ajtóban voltunk. – Mindenképp ki kell festeni, és ha szeretnéd a bútorokat is elvitetem.

- Oké. – csak nyisd már ki végre. Beléptünk és ott abban a pillanatban rögtön megfogott, beleszerettem.

- Kiadod, vagy eladod?

- Tetszik?

- Hát nagyon bejön.

- Szerintem előbb csak béreld, azt ha elégedett leszel megegyezünk.

- Rendben, de nem tudsz véletlenül valakit aki elvégzi az átalakításokat, mert nekem nincs rá időm, és 15.-re mindenképp szeretnék beköltözni.

- Hát elég rövid a határidő, de valamit biztosan tudok intézni. – király elmondtam neki, hogy miket szeretnék. Neki is nagyon tetszett a dolog.

- Mindent kösz, akkor holnap utalom a pénz. – beültem a kocsiba és visszavitettem magam Maranelloba. Ez a taxis, hála az égnek nem akart velem jó pofizni.

Ki ez a marha aki nem hagyja abba a kopogást. Kimit már nagyon idegesítette, ezért úgy döntött, hogy kinéz. Ez a bohóc nem hiszem el, az agyam eldobom, van pofája idejönni.

- Szia, bocs, Barbi hol van? – és még hozzám is mer szólni

- Barbi visszament Olaszországba.

- Ja, ha beszélsz vele, légyszi mond meg neki, hogy sajnálom ami a parkolóban történt.

- Te haver, - de ezt olyan gyűlölettel mondta, hogy az égette a levegőt – ha akarsz tőle valamit, akkor majd te megmondod neki. – azzal megfordult és jó szokásához híven bebaszta maga mögött az ajtót. Ezt épp ésszel nem lehet felfogni. Én pénteken szakítok, a csaj meg szombat reggel már ezzel a majommal smárol a riporterek előtt. Annyira gyűlölöm a csajt, hogy lehet ekkora picsa. És akkor még Michael is nekem állit, hogy miért vagyok ennyire önző. Nem szabadott volna azt mondanom Barbinak, hogy menjen el. Közben kitöltött magának egy pohár vodkát. Nem akarom, hogy a közelemben legyen, hogy lássam a szőke haját, amin táncolnak a napsugarak, a kék szemét, ami megfesti az eget, a mosolyát, amitől virágba borulnak a fák, és amiért érzem, hogy érdemes tovább élnem. Mindenhogy én leszek a rosszfiú, így hát nincs mit tenni, csak némán tűrni, és szenvedni, látni, hogy Barbi boldog valaki mással, csak ne ezzel a majommal, mert ő valahogy nem szimpi nekem. Már a harmadik pohárral küldte le, nem szabadna többet innia, vajon mit csinál most Barbi.

Vajon mit csinál most Kimi, azt sem tudom mi lett a verseny vége. Nem hívott senki, sem Michael, sem Jean. Június 11.-én megjelentem a barcelonai teszten, csak a fél csapat volt ott. Luca Badoer tesztelt. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy átadtam az új keveréket, amit kifejezetten a Francia nagydíjra készítettem. A FIA laborban bemérettem, és utána találkoztam Bernievel.

- Minden rendben? – kérdezte

- Kösz, megvagyok. – válaszolta, de tudtam, hogy a részletekre kíváncsi, velem és Kimivel kapcsolatban, de pont ő az akivel nem akarok róla beszélni

- Kimi merre van?

- Szerintem visszament Wollerauba végül is ott lakik.

- És te?

- Én vettem, vagyis béreltem egy lakást Fioranóban.

- Akkor te már tényleg olasz vagy.

- Ja, de ha nem haragszol nekem most mennem kell.

- Akkor Magny Course-ban találkozunk

- Persze. – elbúcsúztunk, a kihagyhatatlan puszi-puszi kíséretében. Montezemolo jött velem szemben.

- Szia lány, mikor rajzolod meg a kocsit

- Majd, bocs de nem volt rá időm.

- Nincs gond, nem hajt az ördög. – Emberek hagyjatok már végre élni, jó lenne ha nem gyilkolnátok az idegeimet ennyi marhasággal. Beszéltem Michaellel, benne nem csalódtam, ő nem kérdezett semmit, csak szimplán tudomásul vette. Ott álltunk a kocsi mellett Luca magyarázott valamit a leszorító erőről és megjelent egy srác egy csokor fehér rózsával. Barbi higgadj le úgysem az lesz a kis cédulára írva, hogy bocs Barbi egy marha vagyok, mert egyenesen felém tartott. Átadta a virágot, én aláírta a papírt, majd elolvastam a kártya üzenetet. „Bocs a múltkoriért, remélem nem toltak le érte nagyon. Mindenesetre én élveztem, remélem találkozunk, mi is  Hotel Ibisben szállunk meg. Adrian.” Ez annyira aranyos, de mégsem kezdhetek vele, mert aki nincs veled, az ellened.

Irány Franciaország, már annyira várom a találkozást Adriannal, olyan vagyok mint egy csitri. Kaptam egy szolgálati kocsit, mert megérdemlem, egy Alfa Rómeó 157, egész jó gép. Maranelloból magam utaztam, ebben nem volt semmi baj, így nyugodtan hallgathattam a zenémet, ami annyira tetszik Adriannak. Becheckoltam  a szállodába, 4 emelet 450-es szoba, semmi extra, kis nappali, külön hálószoba, meg egy zuhanyzó. A cuki kis gurulós kofferemet ki sem pakolom, csak úgy ahogy van bevágom a szekrény aljába. Irány a pálya ott találkoztam Bernievel, átadta a programot, nekem meg akkor jutott eszembe, hogy ígértem Kimiéknek egy testőrt, oké elő a telefont, hívni kell Saschát. Kicsöng.

- Halló, tessék. – szólt bele a csaj

- Szia Sascha, Barbi vagyok.

- Hello, miért hívtál?

- Van egy ajánlatom, nem lenne kedved velem dolgozni?

- Genetikából sosem voltam jó.

- Én sem arra gondoltam, szükségem lenne egy megbízható emberre, aki vállalja, hogy óvó nénit játszik a mi két kis pilótánk mellett.

- Fú, ez jó én benne vagyok, mikorra kellenék?

- Az, az igazság, hogy minél előbb annál jobb, mert kicsit el vagyok havazva. Franciaországban vagyunk.

- Tudom, hol vagytok, nézem a forma 1-et.

- Rendben, akkor hívj ha itt leszel. – azzal letettem a telefont, egy gonddal kevesebb, csak azt nem tudom, hogy állófogadáson hogy jelenik meg majd, benne még annyi nőiesség sincs mint bennem. De Kimi legalább nem kezd ki vele, pfff már megint Kimi, annyira elegem van belőle, abszolút nem értem miért szakított velem. Irány a Motorhome, épp Felipe és Rafaella is ott voltak.

- Sziasztok fiatalok. – köszöntöttem őket

- Hello Barbi. – öleltek meg mind a ketten. – Hogy vagy? – kérdezte Rafaella

- hagylak benneteket beszélgetni, megyek átöltözöm. – mondta Lipe

- Rendben kedvesem, majd beszélünk, sok sikert, szeretlek.

- Én is. - egy hosszú forró csók következett, én meg elég hülyén éreztem magam

- Miért szakítottatok? – egyenesen a lényegre.

- Én lennék a legboldogabb, ha ezt tudnám, de ez előttem, is örök titok marad. Csak azt mondta vége, Kanadában a szabadedzés után elmentem hozzá, hogy beszéljünk, és mikor ott voltam, 3 csaj volt nála, elég hiányos öltözékben, nem mondtam semmit, csak megfordultam és ott hagytam.

- És Adrian?

- Ő egy nagyon aranyos srác. – na ennek a mondatnak sem volt sok értelme.

- Szereted?

- Nem, én még mindig Kimit szeretem, de én már nem kellek neki. És mindig kell valaki akihez beszélsz, mert kell egy másik, mások ellen.

- Csak ezért. Ez nem elég a boldogsághoz.

- Rafaella, annyira kevés tökéletes kapcsolat van a világon. Légy boldog, hogy neked ott van Felipe aki szívből szeret.

- Szeret, de nem érdemlem meg. – na azért akart ennyire beszélgetni, milyen jó, hogy mindenkinek én vagyok a lelki szemetesládája.

- Mond el mi baj, ha tudok segítek.

- Nem lehet kisbabám. – ő bazz ez elég szar lehet, de erre most mit mondjak.

- Sose add fel, mindig van remény. A tél után újra ott a tavasz, a nyári zápor után mindig van szivárvány. A reggeli harmat a megújulás ígéretét hordozza magában. – ez szép volt, csak nem biztos, hogy ez őt most megnyugtatja, lehet egy ölelés jobban esne neki, így hát megöleltem. Akkor vettem észre, hogy Kimi ott áll mellettünk, és csak némán bámul, tuti mindent hallott. Remélem befogja a pofáját és nem jár el a szája.

- Sziasztok. – szólt bászlin. – Barbara Michael üzeni, hogy vár a boxban.

- Oké, megyek. Veled minden rendben lesz? – kérdeztem Rafaellát

- Persze, menj csak a dolgodra. – elindultam Kimi után, aki a Home előtt megvárt. Remélem nem akar dumálni, oké még csak rám sem néz. De mégis megszólalt, valamit az orra alatt mormolt.

- Bocs, de nem értem mit mondtál.

- Csak azt kérdeztem, Adrian hogy van?

 - Nem tudom, nem beszéltem vele, csak most fogunk találkozni valamelyik este. – vörösödik a feje, de nem szólok hozzá többet.

- Jó, hogy megvagy. – mondta Jean, de mi a gond, és miért van elő a tartalékautó.

- Valami baj van?

- Ezt vedd fel. – jött oda Chrys, és a kezembe nyomta a piros overált

- Minek?- elég értetlen fejet vághattam

- Mész vele pár kört.

- Én? De… Miii? Nektek elment az eszetek? – álltam ott leforrázva

- Ránézésre olyan magas, vagy mint Kimi így az ő kocsijával mész

- Akkor sem értem, hogy minek? – a halál akar beleülni abba a szarba. – És amúgy sem tesztelhettek.

- Bernie megengedte, azt mondta neked mindent szabad, azt gondoltuk kihasználjuk. - kinyírom a pasit, apró cafatokra szaggatom. Kimi meg tiszta ideg, mi van csak nem féltékeny. – Oké 5 perc és vagyok.

- De mit szólnak a többi csapatnál? – úgy csinál mint akit érdekel, pedig szerintem csak  a kocsit félti.

- Ne foglalkozz vele, úgy adjuk elő, hogy a FIA hálája, Barbi felé. Mindazért, amit a forma 1-ért tett. – mondta Jean, de érződött a hangján, hogy maga sem hiszi el. Oké kaptam egy fehér sisakot, bemásztam a kocsiba, és ők becsomagoltak. Én meg úgy ültem abban a szarban, mint aki meghalni készül, pedig életem egyik legnagyobb élményében lesz részem. Segítség, valaki állítsa meg ezeket a marhákat, meg vannak őrülve teljesen. Mindannyian komolyan gondolják, hogy én most ezzel a több ezer eurót érő kocsival kimegyek a pályára. Ez egy vicc, tényleg csak egy vicc.

- Már jó, most már mehetsz gyorsabba, a gumik, és a fékek is elég melegek. – szólt a hang a fülemben. Oké akkor csapjunk a lovak közé, és adjunk a szarnak egy pofont, és beletapostam a gázba. Majd kiugrott a szívem a sebességtől. Babi nyugi ez csak a negatív erőhatásoktól van, majd megszokja a szervezeted. Nyugtatott egy hang a fejemben. Vagy ha nem akkor telehányod a sisakod, az is szép lesz. Nem nagyon regisztráltam, hogy hányszor hajtottam át a célvonalon.

- Jó voltál, a kör végén gyere be a boxba. – na végre, már azt hittem, hogy itt fogok megöregedni. Mit is mondhatnék, elég érdekes érzés volt, már alig várom, hogy kiszállhassak a kocsiból. Megálltam a boksz előtt és kikászálódtam az autóból, hogy a frászban lett itt egyszeriben ennyi fotós. Na mindegy előbb, vagy utóbb úgy is kiderült volna, hogy én vagyok a sisak alatt. Levettem a kesztyűm, a sisakot és a HANS-t, majd a maszkot is. Mit mondjak elég kényelmetlen a sisak alatt hosszú hajjal. Kicsit meg is izzadtam, de azért a lágy szellő belekapott a hajamba, ezek biztos jó képek lesznek.

- Milyen érzés volt vezetni a Ferrarit?

- Felemelő, még mindig remeg a térdem, és 150-et ver a szívem.

- Fogsz valaha is versenyezni?

- Ha rajtam múlik, többet nem ülök versenyautóba.

- Miért?

- Ez olyan, mint a csoki evés, óriási mennyiségű boldogsághormont termel, és mégsem csak csokin él az ember.

- Miért vezethetted a Ferrarit ma?

- Ezt kérdezzétek meg Mr. Ecclestonetól, nekem csak szóltak, hogy üljek a kocsiba. De ha most megbocsátotok mennem kell. Be kell pótolnom az ásványanyag veszteségemet, mert kurvára kiizzadtam magam. – azzal otthagytam őket. Bent az épületben mindenki elég furán nézett rám.

- Baj van, valamit rosszul csináltam?

- Király voltál. – lépett mellén Felipe, és megveregette a vállam.

- Kösz, de miért néztek ennyire furán? – nem értem mi bajuk van, olyan arcot vádnak, mintha csoda történt volna.

- Á semmi, csak megjavítottad a tavalyi Pole időt. – mondta Jean és a kezembe nyomott egy üveg vizet.

- Ügyes vagyok, ezt mindenki tudja, - mondtam mosolyogva és közben Kimit néztem, hogy erre vajon mit lép. – jó lenne, ha nem vonnátok le messzemenő következtetéseket ebből, mert minden csoda 3 napig tart. Szóval ezen is túl vagyunk. - őket is ott hagytam. Dobok egy zuhanyt, és visszamegyek a szállodába. Felipével megegyeztünk, hogy ma este megiszunk valamit a bárban. Azt mondta, hogy meghívja Lewist és Heikkit. Én meg úgy döntöttem, hogy lehívom Adriant. Már majd fél éve élek együtt a fiukkal, együtt lélegzem a csapattal, de a többi pilótát nem is ismerem. És úgy döntöttem, hogy jól fogom magam érezni az este.

A fiúk ott ültek a bárpult végében. Felipe Kimi, Lewis, Heikki, Sebastian, elég jól elszórakoztak. Hamarosan megjelent Adrian is.

- Ez a majom, meg mi a frászt keres itt? – kérdezte Kimi ingerülten.

- Barbi hívtam meg, és ha lehet, próbálj meg viselkedni. – szólt rá Lipe, mint egy rossz gyerekre.

- Ha ő nem köt belém, és sem mondok neki semmit.

- Sziasztok fiúk. – köszöntött mindenkit Adrian, mindenkivel kezet rázott, és rendelt magénak egy italt.

- Igaz, hogy Barbi vezette a Ferrarit? – kérdezte Sebastian

- Igaz, és meg kell mondanom, hogy nagyon jól ment neki. – válaszolta Lipe

- Hallottunk valami pletykát, hogy megjavította a tavalyi Pole időt. – mondta Lewis

- Mi lenne ha nem vágnátok magatokat rögtön hasra Barbarától. Jó kocsival könnyű jó időt menni.

- kíváncsi leszek holnap mennyire közelíted meg az idejét. – élcelődött Heikki, ő megengedheti magának az ilyen megjegyzéseket. Adrian egész végig nem szólt egy szót sem, próbált kimaradni a dologból.

- Nézzétek, jön Barbi. – igen Felipe vett észre először mert ő ált szemben a bejárattal. Ott álltam az ajtóban, pillanatra körülnéztem, mert először nem láttam őket.

- Jézus, tényleg jól néz ki a csaj. – mondta Sebastian

- Gyönyörű. – mondta Kimi, de úgy hogy rajta kívül senki se hallja, hogy mit mond.

- És olyan jó tenyérbesimuló segge van. – mondta Adrian viccesen, amin mindannyian nevettek, csak Kimi nem.

- Sziasztok fiúkák. – köszöntem mindenkinek, és mellé még Adriant meg is csókoltam, de hogy minek, talán csak, azért mert Kimi is itt volt. Aztán Felipe bemutatta a többieket. Aranyos srácok, jól fogom magam érezni velük.

- miért nem buliztunk mi már együtt korábban? – kérdezte Sebastian

- Helyes vagy, de nel tartom jó ötletnek.

- Mit, hogy velünk bulizz? – kérdezte Heikki

- Nem dehogy, hanem, hogy igyak, tudjátok már egy ideje nem nagyon bírom a piát. – mondtam mosolyogva.

- Dupla wiskyt a hölgynek, jég nélkül. – intett Lewis a csaposnak. – mesélj magadról valamit, amit még nem tudunk.

- Majd én mesélek. – mondta Kimi elég gonosz hanglejtéssel. – Egy szép történetnek indult. Volt egyszer egy világbajnok, meg egy lázadó katona, egymásba bonyolódtak. A pilóta azt hitte3, hogy élete szerelmét találta meg, de tévedett, és rá kellett jönnie, hogy a csaj egy utolsó ribanc. És most itt állok vele szemben, és vigyorgok a szemébe. – és tényleg ott ált velem szemben

- Hagyd abba. Rántotta el előlem Adrian.

- Nem Adrian, hagyd nyugodtan mondja el mit akar.

- Igen egy ribanc vagy, egy utolsó lotyó, mindenki cafkája.

- Kimi tényleg jobb lenne, ha befejeznéd. – most Heikki kezdett bele

- Te ne szólj bele. – szólt oda neki

- Figyi majom, ha tényleg folytatni akarod ezt a beszélgetést, akkor menjük ki, így legalább a többiek estéjét nem cseszed el. – Arrébb rángattam, és ott folytatta. Már nem bírtam tovább, épp lendítettem a karom, hogy pofon vágom, de ő elkapta és szájon csókolt. Épp oly szenvedélyesen, vadul, mint régen.

- Ez most mire volt jó?

- Csak tudni akartam, hogy még mindig úgy csókolsz-e, mint régen

- És mire jutottál?

- Hogy pont úgy, már akkor is kurva voltál. – na most kész, tényleg betelt a pohár, most szájon vágtam, majd megfordultam, és ott hagytam visszamentem a többiekhez. Kimi meg a falnak dőlve várt, de mire, hogy Barbi visszajön és elkezd vele veszekedni, így lenne oka, hogy utálja. De most per pillanat magát utálja a legjobban, minden más volna, ha lenne benne kicsit több bátorság, de hát nincs.

- Jól vagy? – kérdezte Heikki, és Adrian is egyszerre

- Persze semmi bajom, jól vagyok. – intettem a pincérnek, hogy töltsön még nekem egyet. – Ha nem gond akkor én most lelépek.

- Már hogy lenne gond. – mondták a többiek.

- Adrian nincs kedved velem jönni?

- Biztos? – elég bárgyún nézett rám

- Persze hogy. – azzal karon ragadtam, és elindulta vele kifelé a bárból

- Mázlista. – mondta Sebastian, én hallottam, és csak mosolyogni tudtam csak rajta. Nem a szobámba mentünk, hanem az utcára. Fogtam egy taxit, és kivitettem magunkat a pályára. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak fogtuk egymás kezét.

- Meg kell nyugodnom.

- Tudom, sokan vagyunk úgy, hogyha nyugalomra van szükségünk akkor a pályára megyünk, már én is voltam így. – kézen fogva ballagtunk az aszfaltcsíkon, majd leültem, még mindig meleg volt és a talaj is.

- egyedül akarsz maradni? – kérdezte Adrian

- Nem

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.