A felvezető után felálltak a rajtrácsra. A Felipe- Lewis- Kimi- Fernando rajtkockában a Ferrarik voltak a tisztább íven. Kialudtak a piros lámpák és mialatt Felipe Lewis elé hajtva kicsit visszafogta az angolt, Kimi feljött a második helyre, csapattársa mögé. Rögtön utána Fernando is elment Hamilton mellett, ezzel feljött a harmadik helyre. Hamilton hamar megpróbálta visszaelőzni csapattársát, ám a pálya poros ívéről kicsúszott, és visszaesett a nyolcadik helyre. Bár Fernando biztosan és hibátlanul autózott a harmadik helyen, esélye sem volt megelőzni a Ferrarikat, akik a verseny végére közel egy perces előnyt autóztak ki vele szemben. Így ő biztosan lecsúszott a világbajnoki címről. Hamilton időközben rohamléptekben tört előre, mivel neki az ötödik hely kellett a világbajnoki címhez. A hetedik körben azonban autója hirtelen lelassult, az egész mezőny elment mellette, és amikor az autó újra erőre kapott, a 18. helyen állt. Egyre kevesebb esélye volt a világbajnoki cím megnyerésére, mivel a Ferrarik időközben teljesen elszakadtak a mezőnytől. Bár ekkor Felipe állt az élen, tudtuk, h Felipe kész átadni Kiminek első helyét. Hamilton lemaradása ellenére megcélozta az ötödik helyet, de csak a hetedik helyre tudott felkapaszkodni.A csapatoknak nem szabad utasítaniuk egyik pilótájukat a másik elengedésére (erre semmi nem utalhat a csapatrádióban sem), ezért Felipének és Kiminek úgy kellett helyetcserélnie a szigorú figyelem közepette, hogy senki ne vádolhassa a csapatot csalással. Éppen ezért a pontosan kiszámolt boxtaktikát választottunk a helycseréhez. Az első kerékcsere alkalmával Kimi autóját jobban meg tankolták, mint Felipeét, így a második kiállásra három körrel később keríthetett sort, mint Felipe. A könnyű autóval a három gyors kör alatt kiautózta a szükséges előnyt, és a második boxkiállás után az első helyre jött vissza: a csere remekül sikerült, ember nem szóllhatott bele. A verseny vége felé, ahelyett, hogy kímélte volna a brazil időjárás által megviselt motort, vagy a Sao Pauló-i pálya rossz minőségű aszfaltján igénybevett szuperlágy abroncsokat, Kimi megfutotta még a verseny leggyorsabb körét is, bebizonyítva ezzel mindenkinek, h megérdemli a világbajnoki címet, bármennyire is kritizálták év közben. Az utolsó körökben végig rádiókontaktusban voltunk, bíztattam, h tartson ki, ő folyamatosan Lewisről kérdezgetett, félt, h esetleg sikerül magát felküzdenie az 5. helyre, de ez nem így lett. Végül Kimi megnyerte a versenyt, Felipe a második, Fernando a harmadik, Hamilton pedig csak a hetedik helyen végzett: a verseny előtt legesélytelenebbnek kikiáltott Kimi 110 ponttal, vetélytársait 1 ponttal megelőzve megnyerte a 2007. évi Forma-1-es világbajnokságot. Hamilton és Fernando 109-109 ponttal a drágaságom mögött végeztek: Hamilton jobb helyezései miatt második, Fernando harmadik lett. Mikor Kimi a célbaért, a rádióba üvöltöttem:

-Édesem, Te vagy a világbajnok! Én végig tudtam, bíztam benned és most lásd, igazam volt!

-Köszönöm! Köszönöm, hogy bíztál bennem és, h mellettem álltál mindvégig, ezt sose fogom tudni meghálálni!

-Ó, dehogynem, na most irány a levezető, utána találkozunk!-levettem a fejemről a fejhallgatót és rohantam a csapat többi tagjával együtt a parc ferme-be, hogy mire Kimi befut, ott lehessek, és láthassam az arcát, mikor leveszi a bukót. Mire odaértem, ő is odaért. Ahogy kiszállt az autóból, szinte rá sem lehetett ismerni. Ünnepeltette magát, engedte, hogy ölelgessék, a tömegben sajnos nem vett észre, de én tudtam, h nagyon boldog és ez élete legboldogabb napja, perce pillanata. Így megbocsátható volt, h a nagy zűrzavarban nem figyelt rám. Mikor már majdnem az egész csapat végig ölelgette, megjelent Jean és Felipe is kiszállt a kocsiból, így hárman összeölelkezve örültek együtt. Aztán Kimit becipelték mérlegelni, ott aztán levette a sisakot, így még újra kijött, megmutatni az örömét, amit most először le lehetett olvasni az arcáról is. Ekkor már rögtön kiszúrt az ünneplő tömegben, megállt és nézett, ahogy én is őt, majd nem tudtunk tovább várni, együtt indultunk el egymás felé. Mindenki őt akarta megölelni, mindenki vele akart pacsizni, ő mégis csak engem figyelt és most csak hozzám lépett oda és olyan szorosan ölelt magához, ahogy csak tudott. Én is öleltem, éreztem, h nagyon boldog, tudtam, h a legnagyobb álma vált valóra. Egyszer csak az arcom előtt találtam az arcát, a szemembe nézett, a szeme könnyes volt, az örömtől. Ahogy néztem a szemébe, nekem is könnyes lett a szemem, éreztem, amit ő érez. Ekkor megsímította az arcom.

-Te voltál az egyetlen aki bízott bennem!

-Ugyanmár Kimi! Hiszen az egész csapat melletted állt és tudták, hogy.....-az ujját a számra tette.

-Szeretlek!-majd megcsókolt. Esküszöm én ilyen csókot még nem kaptam soha, annyira más volt, mint bármely más csók, hogy az leírhatatlan. A térdeim remegtek, a gyomromban mintha száz pillangó repdesett volna és majdnem összeestem, ezt az érzést felülmúlhatatlannak éreztem. Nem akartam, hogy véget érjen, de szerintem ezzel ő is így volt, így én fejeztem be a csókot. Ő kérdőn nézett rám.

-Tudod, most kötelességeid vannak.-ekkor fáradtan elmosolyodott.

-Sajnos....de már alig várom, hogy veled ünnepelhessek.-adott még egy puszit majd mosolyogva indult a dobogóra. A dobogón szinte le sem lehetett vakarni a vigyort az arcáról, büszke volt a csapatra, aki ide segítette és persze magára is, jogosan, mivel elkészpesztő győzelmi szériát produkált az utolsó versenyeken! Végül következtek az interjúk, Kimi a szokásától eltérően, most nagyon szókimondó és érzelmekkel teli interjút adott:

-Olyan boldog vagyok, hogy szinte fáj. Olyan ez, mintha egy álom vált volna valóra. Erre vágytam gyerekkorom óta… Mindig mondtam, hogy a karrierem célja az, hogy világbajnok legyek. Többször is nagyon közel kerültem ehhez, és végül minden jól alakult… Csodálatos verseny volt, azt hiszem, még soha nem éltem át ennyi érzést versenyautóban. Minden tökéletes volt. Olyan ez, mint egy születésnapi ajándék a mennyből!- de látszott is rajta, h ez milyen nagy örömet jelent a számára. Az interjúban még köszönetet mondott a csapatnak és persze Felipének. Majd sietve távozott az öltözőjébe. Mi Sebivel addig hazaugrottunk átöltözni, majd elmentünk aVIP bulira, amit a Ferrari szervezett. Kimi még nem volt ott, mindenki az ünnepeltet várta, h végre betoppanjon. Mikor belépett pezsgők durrantak és elkezdődött a buli. Fergeteges volt a hangulat. Mindenki jól érezte magát. Kimi is láthatóan nagyon jól szórakozott. Fogadta az ezer gratulációt és mikor már végre mindenki gratulált neki, fellélegezhetett és oda jött hozzám is...Először nem tudtuk, hogy is viszonyuljunk egymáshoz a delutániak után, de aztán hamar feloldódtunk, amihez az ital is eleget hozzátett. Mikor már elég későre járt, vagy mondhatnánk, h már hajnalodott, kezdtek szálingózni haza az emberek. Végül már csak páran maradtunk a végére. Kimi elment Jean után és kezet ráztak, hát kb sejtettem, h mit szeretne. Majd odajött hozzám és a fülembe súgta:

-Szerinted még nem jött el az ideje annak, h távozzunk?-mosolygott sejtelmesen.

-De ez a te bulid!-húztam az agyát.

-Már elintéztem, minden oké lesz, bocsánatot kértem a távozásunkért.

-Hát te tényleg meguntad már!

-Dehogy untam meg, csak másra vágyom.....rád.-ekkor elvörösödtem.- Na nem akartalak zavarba hozni.

-Pedig sikerült.-mosolyogtam.

-Nos akkor mehetünk?

-Hát felőlem! Csak gyorsan írok egy smst Sebinek, mert vhogy eltűnt, aztán hozom a táskám és mehetünk is.-gyorsan összeszedtem a cuccaimat és azon kaptam magam, h az autóban ülünk.