Egy teljes hét telt el, mire készen lett minden kép a testemen. Kat nagyon kedves volt, sokat beszélgettünk, sikerült elterelnie a figyelmemet a fájdalomról is. Otthon meg mindenki aggódott, hogy sikerül-e majd eltakarnom őket. De azért Heikki is hálás volt, mivel a jobb alkaromon megjelent ő is. Leena volt az egyetlen, aki nem kérdőjelezte meg, amit csináltam. Pontosan egy héttel azután, hogy megérkeztem, ismét keresett Mark.

-Szia!- köszöntem, mikor unokatesóm odanyújtotta nekem a telefont.

-Szia, Hannah! Otthon vagy?- kérdezte egyből.

-Igen. De miért?- lepődtem meg.

-Csak mert megjött a Ferrarid meg a maradék cuccod.- felelte.

-Ez szuper! Elhozod nekem?- kérdeztem reménykedve.

-Persze, hogy elviszem, legalább láthatlak. Nem gond, ha magammal viszek valakit, aki kíváncsi rád?- érdeklődött óvatosan.

-Bárki az, hozd nyugodtan. Mikor érsz ide?

-Úgy hiszem, egy óra múlva ott leszünk. Szia!

-Várlak! Szia!- köszöntem el és leraktam.

-Na? Mi a helyzet?- kérdezte Seb.

-Csak Mark hozza a kocsim.- mosolyodtam el és akkor az eszembe jutott valami. Egyből rohantam telefonálni. Fredriket hívtam. Azt ígérte, hogy fél óra múlva már nálunk lesz.

-Mit akarsz azzal a férfivel?- kérdezte Catherine.

-Azt akarom, hogy Mark lássa velem. Biztos, hogy elmondja Kiminek, aki tuti, hogy kíváncsi lesz.- ültem le.

-És abban reménykedsz, hogy féltékeny is?- tette a vállamra a kezeit Heikki. Felnéztem rá, majd lassan bólintottam. Én magam sem tudtam, hogy mit akarok elérni. Alig telt el az egy óra, meg is jött a nevelőapám és…- Ez Rami!- nézett ki az ablakon unokabátyám.

-Ez nagyon meglepett. De tényleg.- bámultam ki, majd mentem ajtót nyitni. Megöleltem az érkezőket, beszéltünk néhány szót, majd elmentünk a csomagtartóhoz, hogy kiszedjük a benne lévő holmikat. Épp kiemeltem egy bőröndöt, mikor Rami elkapta a karom.

-Ez mi?- bámulta. A bal alkaromon egy Forma-1-es autó volt, amely egy füstfelhőt húzott maga után, amibe bele volt írva az Iceman felirat pont úgy, ahogy Kimi alkarján látható.

-Tetoválás.- húztam el a karom.

-Vettem észre.- fogta meg a másik kezem. Azon 2 autógumi volt található, az egyik felett a Heikki, a másik felett a Mark felirattal.

-Hannah! Te tetkót csináltattál?- kérdezte Mark, aki kifelé jött a házból. Ő a nyakamon lévő, összefonódó N és L betűket látta.

-Igen.- válaszoltam kurtán és befelé mentem.

-Az öcsémnek mikor mondod meg?- követett az idősebb Räikkönen.

-Hogy mi?- pördültem meg.

-Neki is tudnia kellene róla, nem gondolod?- tette le, amit behozott.

-Nem, nem gondolom. Ő akart elszigetelődni tőlem. Azt kérte, hogy keressek magamnak valakit, hát tessék. Itt van nekem Fredrik.- léptem a férfi mellé, aki átölelte a derekam.

-Hannah, ő a pasid?- döbbent meg Mark.

-Miért, mire számítottál? Hogy örökké várok a világbajnok finnre? Ahhoz fiatal vagyok, hogy elkötelezzem magam felé, mikor neki nincs rám szüksége.

-Ezt te nem tudhatod.- szólt közbe Rami.

-Ő maga mondta, mikor megjöttek Markkal. Megkért, hogy éljem az életem és keressek magam mellé valakit. Most, hogy találtam, felelősségre leszek vonva?- kérdeztem kissé ingerülten.

-Nem, nem leszel. De azt hiszem, mi megyünk is. Majd hívlak.- adott egy puszit nevelőapám és a 2 férfi távozott.

-Hé, Rami!- szóltam utánuk. Visszafordult.- Kiminek egy szót sem. Kérdezd meg Markot, miért, és érteni fogod.

-Nem mondom el.- nézett mélyen a szemeimbe, és beszállt az autóba. Végignéztem, ahogy távoztak, majd visszamentem a többiekhez.