Szép lassan teltek a napok és már csak azt vettem észre, hogy december közepe van és egy hónapja vagyok otthon. Leenával szinte elválaszthatatlanok vagyunk, mindent együtt csinálunk. Tobias és Sonja is állandó vendégek a két kicsivel együtt, akiket imádok. Heikki és Chaterine is jól megvannak, és sikerült összebarátkoznom a lánnyal. Sebastian pedig néhány napja hazautazott a családjához, úgyhogy ő a kis csapatunk hiányzója. Kimiről mindösszesen annyit tudok, amennyit Heikki szokott mondani, miután beszélnek. Jól van, él még, Mark is szuperül van, stb. Karácsony előtt egy héttel, egy szerdai napon unokatesóm reggel 7-kor a legnagyobb zajt csapva ébresztett.

-Ki az ágyból, Hannah!- húzta szét a függönyöket, majd elkezdett kihámozni a takarómból, amit a fejemre húztam.

-Hagyjál már! Aludni akarok!- nyafogtam és küzdöttem a takaróért. Végül csak ő győzött.

-Gyere reggelizni, mert fél óra múlva itt lesz Leena is.- ment ki. A fürdőben letusoltam, majd felöltöztem és lementem a konyhába enni. Mikor húgom is befutott, Heikki hajlandó volt tájékoztatni minket arról, hogy mi a program.- A gokartpályán verseny lesz és oda megyünk, mert meg vagyok hívva. De lassan indulnunk kell, ha nem akarunk elkésni.

Gyorsan összeszedtük magunkat, majd irány a pálya, ahol találkoztunk Sonjával és Tobias-szal. Együtt mentünk be. Hatalmas tömeg volt már ekkor, fél 9-kor is.

-Ez szuper!- lelkesedtem. Nagyon tetszett, hogy ennyi ember jött el.

-És versenyezni nincs kedved?- kérdezte valaki mögöttem.

-Fredrik! Te mit keresel itt?- lepődtem meg és megöleltem a férfit.

-Gondoltam, itt megtalállak. Régen láttalak.- adott egy puszit.- És nem tudom, hogy hogyan álltok a „nagy szerelemmel”.

-Nem nagyon tudok róla semmit.- rántottam meg a vállam.

-Nekem mindegy. És mit szólsz ahhoz, hogy versenyezz?- tett elém egy jelentkezési lapot.

-Ez egy jó ötlet. Ha megverted Hamiltont, ez semmi lesz neked.- nézett rám Leena.

-Nem is tudom…- hezitáltam.

-Akkor minek hoztad magaddal az overálodat?- kérdezte meglepve Sonja.

-Jól van. Ha mindenki ennyire akarja.- adtam be a derekam és gyorsan kitöltöttem a papírt.

-Megyek, leadom a nevezést, addig öltözz át.- mosolygott rám Fred és eltűnt a tömegben. Én meg elmentem öltözni, amivel gyorsan meg is voltam. Mire visszaértem, még többen lettek az emberek. És nekünk is voltak új vendégeink.

-Toni! Atte!- örültem meg a két ismerősnek.

-Megint a pályán?- kérdezte Atte nevetve.

-Csakis.- öleltem meg őket. És akkor vettem észre 2 közeledő alakot.- Ő is itt?- néztem gyanúsan Heikkire.

-Nem említettem?- vágott ártatlan képet. Mark és Kimi pedig egyre közelebb ért.

-Nagy a szerelem, ugye, Mark?- kérdezte a srác egy hatalmas mosollyal az arcán.- Akkor hol van az állítólagos barát?

-Biztos itt lézeng valahol.- felelt Mark, miközben körbenézett.

-Nem tudsz meglenni nélkülem, bajnok?- kérdeztem kihívóan.

-Tudod, annyira ellenállhatatlan vagy.- felelt ő is merészen.- Úgy hallottam, hogy találtál magadnak valakit.

-Nem is akármilyen pasim van.- léptem hozzá közelebb.

-És merre járkál a te tökéletes férfid?- kérdezte gúnyosan és körülnézett.

-Hannah!- jött felénk az említett.- Itt hagylak fél pillanatra és máris egy halom pasi vesz körül?- kérdezte és megállt Kimi mellett.

-Ugyan, szivi. Tudod, hogy téged senki nem körözhet le.- mosolyogtam a férfire, aki odalépett hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Nem tiltakoztam ellene, mert biztos voltam benne, hogy a pilóta, akire szükségem van, halálosan féltékeny. És nem is tévedtem. Mikor szétváltak az ajkaink, rápillantottam a Jégemberre, aki nem is volt annyira hideg. Az arca kipirosodott, a szeme izzott a dühtől és látszott rajta, hogy szíve szerint minimum betörné Fredrik orrát.