Aú! Ez fájt! Jól beütöttem a lábam, de mindegy. De Kimi miért néz rám ilyen rémülten?

-        Úristen Kat! Te vérzel! – mi van? Én? Hol? Lenéztem a combomra.

A király fekete gatyómon egy jókora szakadás éktelenkedett és az alatta lévő seb vérzett egy kicsit. Nem volt vészes. Amikor a srácok a tetkómat csinálták, az jobban fájt, nem tudom, hogy bírtam ki… De akkor nem volt egy kék szemű pasi, aki aggódott volna értem. Mi??? És ez most miért olyan fontos? Ránéztem Kimi és feltápászkodtam. Kecses voltam és nőies, mint például a bulin… Csak jó lenne, ha még igaz is lenne.

-        Nyugi, szépfiú. Volt már ennél rosszabban is részem. – feleltem neki, de megroggyant a térdem. Kimi pedig egyből odaugrott mellém és a karjaiba kapott.  - Kimi! Nem kell… - kezdtem tiltakozni, de aztán gyorsan abba is hagytam, mert olyan jó érzés volt a karjaiban lenni. Olyan… biztonságos. Pedig nem kéne. De akkor is… olyan jó.

-        Gyere, visszamegyünk a szobámba és ellátom a… - bajomat, mi? Gondoltam magamban és felnevettem. És megsimogattam Kimi aggódód arcát. Ajj! Ezek a szemek… ááááá! Segítség. Kat, térj észhez! Hagyd ezt abba! Nem lehetsz ilyen hülye!

Közben visszaértünk a szálláshelyünkre és Kimi a szobájába vitt. Ez egy kicsit fejbe vágott… Kimit meg az ajtófélfa, amit sikeresen lefejelt. Én csak röhögtem rajta.

-        Miért ide hoztál? Az én szobám közelebb lett volna – ja, igen, kábé 10 méterrel, de addig se kellett volna cipelnie. De ha ő így akarja… Leültem a kád szélére, Kimi pedig a kötszerek és egyéb nyalánkságok között turkált.

-        Oké. Megvan. Fertőtlenítő, sebhintőpor, pólya, ragasztó… Mi kellhet még? – töprengett hangosan.

-        Ezek se kellenek. Elég, ha kitisztítod… - hogy mit mondtam? – De azt én is meg tudom csinálni, úgyhogy asszem elpályázok. – fogtam menekülőre a dolgot, mert olyan dolog kezdett megfogalmazódni a fejemben, amiknek nem szabad megtörténnie. Gyorsan felpattantam a kád széléről és el akartam slisszanni Kimi mellett, de persze nem sikerült. Elkapta a kezemet, engem pedig egy furcsa érzés kerített a hatalmába.

-        Várj, Kat. Hová sietsz? – kérdezte halkan, miközben elmosolyodott.

Ettől a mosolytól majdnem dobtam egy hátast. Ráadásul olyan közel állt hozzám, hogy éreztem az illatát. Ami szintén észbontó volt. Tutira megőrültem. Itt állok és egy szőke, kékszemű srác parfümjét szagolgatom, miközben az ő keze elkezdte simogatni a hátamat. Ó, de jó. Milyen meleg a tenyere. Mivel hátul mélyen kivágott póló volt rajtam, a bőrömön éreztem a bőrét. Az arca pedig egészen közel volt az enyémhez. A szemébe néztem.

-        Figyi, szőkeség, nekem most…

-        Igen?

-        Ööö… mennem kell…

-        Mitől félsz? – kérdezte suttogva. Én pedig nem mondtam semmit. Nem mondhatok neki semmit, mert bajba sodornám mindkettőnket.

-        Kimi. Mi nem lehetünk boldogok – szaladt ki a számon.

Na. Tessék. Nem bírom befogni. De miért volt ilyen nehéz? És miért néz rám ilyen szépen? És miért simogat még mindig? Így nem fogok tudni nemet mondani. És… egyáltalán akarok én nemet mondani?

-        Nem illünk össze – próbálkoztam megint, de ez sem jött be nála. Még mindig simogatott, de most már nem a hátamat. Megfogott és megfordított, így most hátulról karolt át. Velünk szemben egy óriási tükör foglalta el a falat.

-        Dehogynem illünk össze. Nézd – súgta a fülembe. Drága, ezzel a hanggal elmehetnél akár kígyóbűvölőnek, vagy mit tudom én! Nekem is mondhatna bármit, én tutira megcsinálnám.

És mivel az előbb azt súgta a fülembe, hogy nézzek a tükörbe, hát megtettem. Elég érdekes látvány fogadott. Egy szőke, kék szemű, sportos, „normális” srác és egy kicsi, fekete hajú, „nemnormális” tetkós lány. Ez tipikusan a „nem összeillő” kategória. Épp ezt akartam megmondani Kiminek, amikor megéreztem a száját a nyakamon, ahol az egyik tetkóm van a sok közül. Jaj, csak ezt ne tetted volna! Az egyik legérzékenyebb pontom. Aztán megtalálta a többit is a kezeivel. Én pedig csak néztem a tükörben. Rájöttem, hogy felesleges tiltakoznom az érzéseim ellen. Tehát… Hajrá, Kat! Megfordultam Kimi karjaiban és elmerültem a kék szempár tengerében. Majd megfogtam a kezét és behúztam a hálószobába.

-        Gyere, szőkeség. Szeretnélek bemutatni néhány barátomnak - és egy mozdulattal ledobtam a felsőmet.

Úristen! Mi a francot csinálok? Levetkőzöm neki? Amikor nem is kérte? Én nem vagyok tiszta! Mivel Hawaii-on vagyunk és én fürdéshez készülődtem, nem ejtőernyőzésre, egy aprócska bikini-felső volt rajtam. Megfogtam az ujjait és a vállamra tettem. Óvatosan végigvezettem a karomon lévő tetováláson. Mintha tüzes vassal égették volna a bőrömet.

-        Szóval ő itt a húgom. Ő pedig…- tovább mutattam az ujjainak az utat a hátam felé -, szóval ő az anyám portréja és…

-        Gyönyörű – hallottam a hangját egészen közelről. Mi a gyönyörű? Az anyám, a tetkó vagy esetleg én?

Kimi keze a hátamról elindult a bordáim felé. Úgy látszik, zavarta a nézelődésben a bikini-felsőm pántja, merthogy hirtelen kioldotta a csomót és én ott álltam előtte, félmeztelenül, televarrva… és rohadt idegesen.

-        Kimi… Halasszuk máskorra az idegenvezetést, jó? – mondtam rekedten.

-        Miért? – suttogta azon a borzongató hangján a fülembe.

-        Mert nem lövünk le minden poént egyszerre, szépségem – próbáltam meg humoros lenni, de nem jött össze. Milyen hülyeségeket hordok itt összevissza? Összes poén? Lelőni a poént? Á, de égő!

-        Én viszont szeretném megmutatni az én tetoválásaimat neked közelről, jó? – jelentette ki Kimi és gyors mozdulattal lerántotta magáról a pólóját és a nadrágját. Ott állt előttem egy szál… hmm… Calvin Klein boxerben. Ááá, mindig is imádtam ezeket a boxereket.

Azt sem tudtam, mit csinálok. Teljesen elvarázsolt. Nem is Kat Von D vagyok, hanem valaki egészen más, aki nagyon akarja ezt a fiút, bár tudja, hogy nem lenne szabad. Kimi a nadrágomhoz nyúlt, én pedig segítettem neki.

-        Akkor mutasd azokat a tetoválásokat, szépségem – suttogtam neki úgy, hogy egészen közel álltam hozzá és a testemet nekinyomtam az övének. Kimi elmosolyodott és megköszörülte a torkát.

-        Szóval… ez itt…- mutatta a kezét - szóval ezt Thaiföldön csináltattam, saját tervezés.

-        Ahhoz képest egész jó. – mosolyodtam el és végighúztam az ujjaimat a nonfiguratív minta szegélyein.

-        Ez pedig…

-        Jégember. Az vagy? Jégember vagy? – kérdeztem vissza és gyengéden megharaptam a nyakát. Jézusom! Mit csinálok?? Szegénykém…- És milyen tetkód van még? – suttogtam a nyakába.

-        A legutolsó szerzeményem egy sárkány. – mutatott a lábszára felé. Egy kicsit oldalra dőltem, hogy ezt is megsimíthassam.

-        Hm… Egész jó. Ki csinálta? – kérdeztem tőle kacáran, mire Kimi megfogta a karomat és visszahúzott magához. Szorosan álltunk, nagyon közel egymáshoz.

-        Egy lány csinálta. Egy gyönyörű lány, akibe… azt hiszem… beleszerettem…- hangzott a halk válasz és ez volt az a mondat, ami elsöpört belőlem minden gátlást. Ha valaki megkérdezné tőlem, mi történt, nem tudnám elmondani. Csak azt tudom, hogy gyönyörű volt. És én rájöttem, hogy tényleg szerelmes vagyok ebbe a szőke finn fiúba.