Az utat végigbeszéltük Mikekal. Sokat mesélt a családjáról, meg, hogy majd egyszer a feleségét is ráveszi egy tetkóra. Van 2 kisfia, nagyobbik Mike, 9 éves és imád szörfözni, a kisebbik pedig Tim, 4 éves volt tegnap előtt. Elmesélte miért szeretne tetkót, és hogy ez lesz az első, és nagyon fél. De megnyugtattam, hogy nem lesz semmi baj. Közben még felhívta Athena, felesége, hogy holnap utána repülnek. Teljesen felvillanyozódott. Még beszélgettünk egy kicsit, majd a gép landolt a Miami Nemzetközi Reptéren.

Bő fél óra múlva már a kádban gondolkodtam a tegnapról. Valahogy semmi sem akar összejönni nekem. Tudom, tudom, most úgy nézek ki, mint egy depis, összezuhant tini liba, akit most hagyott ott a pasija… De nem vagyok depis, csak… csak szar, hogy nem lehetek azzal, akit szeretek. Totálisan belezuhantam Kimibe, de jön a régi, és valószínű örök dilemma, hogy nem lehetünk együtt boldogok. Pontosabban én nem tehetem boldoggá. És ez bánt, sőt… fáj. Nagyon. Fáj, hogy nem tehetem azt, amit a szívem diktált, hanem hallgatnom kell a hülye fejemre. És fáj, hogy nem tudom, Kimi mi érez, vagy mit érezne, ha megtudná. És egyáltalán nem vagyok biztos semmiben… Ja, de, egyben: holnap mennem kell dolgozni!

Na, szép. Jól felidegesítettem magam. Mérgembe alábuktam a víznek és sikítottam egyet. Asszem mára elég volt a fürdésből, tekintve azt is, hogy majdnem megfulladtam. Totál kikészültem alig aludtam ma valamit, se az éjszaka… khm… se a repülőgépen, szóval hamar elragadott az álommanó. Reggel elég kimerülten ébredtem, rosszul aludtam az este. Tök kómásan indultam el a műhelybe is, de legalább az feldobott, hogy ma jön Mike. Még megálltam egy benzinkútnál tankolni, és eszembe jutott, hogy múltkor itt találkoztam Xzivel.

-        „Helló bébi! Mi a dörgés arrafelé? – jött oda hozzám Diggityvel.

-        Szasztok srácok! Még mindig nyomjátok a Pimp My Ride-ot? - közben fizettem, és elindultunk kifelé.

-        Ja, épp ezért akartalak megkeresni.

-        Vagyis?

-        Még megvan ugye az a 65’-ös Chevy Impala-d?

-        Megvan, és ugyanolyan szar, mint amilyennek tavaly láttad. – imádom azt a kocsit, de egyszerűen nincs időm megcsináltatni, főleg az utóbbi időben, pedig már nagyon le van pukkanva.

-        Az pont jó lesz. – néztek össze. – Szóval most 7 adáson keresztül sztárok szétcseszett verdáit pofozzuk ki. Benne lennél? – kérdezte vigyorogva Dave. Tudja, hogy odavagyok az Impala-ért.

-        Hát, ha jó vagyok nektek Britney, vagy Rihanna helyett, akkor simán! Jut eszembe üdvözlöm a skacokat a GAS-nél, de különösen Mike-ot és Gyasit.

-        Okés, de a perverz dolgaitokba nem akarok beszállni, az egy másik műsor! – úgy látom, X a régi.

-        Te mindig ilyen hülye leszel? – szakadtam még mindig a röhögéstől.

-        Sose változok. Örök maradok, mint az X és a Z, Xzibit! – és belökte a peace-es köszönését. Tiszta beteg…

-        Akkor holnap 2 kerül odamegyünk hozzád az MTV-s srácokkal, de csinálj majd úgy, mintha nem tudnál semmiről!

-        Jól van, akkor majd elrejtek a kocsiban pár csomag gumit, és a nyakadba ugrok, hogy izgalmasabb legyen a műsor. Így jó lesz? – kezdek én is belelendülni.

-        Felőlem. De akkor 3 csomagot tegyél a verdába, tudod, csak a biztonság kedvéért. – először tök komolyan magyarázott, majd hirtelen vihogni kezdett a maga X-es módján. Tényleg nem változott semmit, pedig már vagy fél éve nem láttam a fekete fejét.

-        Neked az ilyen magas labdákat is muszáj leütnöd?

-        Én nem szoktam ütögetni a labdákat, az nem az én dolgom!

-        Te annyira hülye vagy! – már szinte sírtam kínomba, úgy röhögtem. Nagyon bírom őket, főleg X-et. Elég régóta ismerem és mindig ilyen fogyaték volt. – Na, jó. Most már megyek, mert teljesen leépíted az agyam! Hellóka!

Úristen! Szegény Beau és a többiek… Bár ők is nagyon hülyék tudnak lenni, főleg együtt.”

Ez volt 3 hete. Na, de vissza a szalonba!