Chris tudta hogy ha meg akarja szerezni a gyerekeket. Megszerezni, olyan hülyén hangzik, hiszen nem tárgyak és senki tulajdona sem lehetnek. Tim várta őket a reptéren.

- Semmi jóra ne számíts, még csak 3 órája van az államokban, de már hívott is egy ügyvéd.

- Nagy a baj.

- Ne félj amíg engem látsz. Bár nem vagyok varázsló, de azért a mi zsebünkben ott van az adu, mégpedig a nyilvántartott bevallott drogozása. És az lenne a legjobb ha most nálam laknátok míg tart ez a mizéria.

- Haver mindent köszönök. – mondta Timnek, és megölelték egymást.

- Ugyan ez már csak természetes hiszen barátok vagyunk. De készülj fel hogy Monique is ott van, és ő elég érdekes személyiség.

- Haver ideje volt, hogy összejöjj vele, nagyon aranyos csaj a maga módján, és főleg jó ember ismerő. Vickyt sosem kedvelte, átlátott rajta amit én sosem tudtam. Talán itt lenne az ideje hogy beszéljek Susannal.

- Várd meg míg kimondják a válást, úgy minden könnyebb lesz majd.

- Peterrel is összevesztem, pedig a testvérem, és szükségem van rá. – Chris teljesen ki volt idegileg, és akkor még csak el sem tudta képzelni, hogy mi vár rá az elkövetkező napokban, és hetekben. Most nagy szüksége lesz a barátaira aki mellette állnak majd. Két nappal Chris hazatérése után egy rendőrautó állt meg Tim házánál, utána pedig egy fekete Chevrolette. Tim nyitott ajtót.

- Jó napot uraim miben segíthetek? – kérdezte készségesen, mert el sem tudta képzeln, hogy mit akarhat két fakabát tőle.

- Nos uram, mi Christopher John Boylet keressük, és azt az információt kaptuk, hogy az ön házában találjuk majd meg.

- Esetleg megtudhatnám, hogy mit követett el Chris?- és Chris épp akkor jelent meg az ajtóban.

- Uraim azt hiszem engem keresnek. – mondta a férfi. Tim jobb szerette volna húzni az időt, hogy kipuhatolja mit is akarnak a zsaruk.

- Letartóztatási parancsunk van ön ellen. – mondta az egyik zsaru. – Ha nem tanúsít ellenállást akkor nem kell megbilincselnünk.

- De pontosan ezt érdemelné a mocsok. – mondta a másik zsernyák. -  Egy pasi aki megveri a feleségét az sokkal másabbat érdemelne. – folytatta a nagy darab rendőr.

- Ugyan te elhiszed azt amit a nő mond, olyan igazolást bárki tud szerezni, én nem tenném érte tűzbe a kezem.

- Nem a mi feladatunk eldönteni, hogy ki mit mond vagy csinál, nekünk csak az a feladatunk hogy bevigyük és a bilincs hozzá tartozik. – mondta és elővette a bilincset, közben elmormolta Chrisnek a jogait és felcsatolta a karpereset a férfi csuklójára. 

- Chris ne mondj semmit addig míg nincs ott az ügyvéd.

- rendben de te meg ígérd meg hogy vigyázol a kicsikre.

- Uram arra semmi szükség. A gyerekeket addig míg nem rendeződik az ügy ideiglenes gyámság alá helyezik. – mondta egy nő aki akkor lépett a ház ajtajába mikor már Chris csuklóján bilincsben voltak. Őt egy férfi kísérte, mutattak egy, egy igazolványt.

- Chris ne aggódj, mindent megteszek, hogy a kicsiket kihozzam az otthonból. De te nem mondj senkinek semmit míg nincsenek ott az ügyvédek.

- Rendben. – mondta Chris miközben bemászott a rendőrautóba. A zsaruk el is hajtottak vele. Legalább nem kellett látni azt amit Timnek. A két kicsi még sosem viselkedett így, hisztisek voltak, és nem akartak a két gyámügyissel menni. Timnek majd meghasadt a szíve, ahogy a rémült szemeiket látta maga előtt. Elképzelni sem tudta, hogy hogyan oldja meg hogy a kicsik visszakerüljenek hozzá. Chester, ugrott be neki egyszeriben. Szüksége van Chester segítségére. Először az ügyvédi irodát hívta.

- Na fiúk fel kell kötnötök a gatyátokat. Christ lecsukták, mert elméletileg megverte Vickyt, és az feljelentette őt. A gyerekeket elvitte a gyámhatóság, szeretném, ha elintéznétek hogy kikerüljenek az intézetből, de semmiképp nem Vickyhez, vagy a nagyanyjukhoz. Arra gondoltam, hogy Chester Bennigton lehetne az ideiglenes gyámjuk. Mindenképp intézkedjetek. Én most felhívom Chester, utána pedig Chris után megyek az őrsre, várok legalább 2 zseniális ügyvédet, és legalább millió zseniális ötletet. – azzal letette a telefont és már tárcsázta is Chester számát.

- Szohi haver. Helyzet?

- Az van. – azzal Tim mindent elmesélt Chesternek, és nekik sem kifogásuk az ötlet ellen, hogy ők vigyáznak a gyerekekre. - Akkor mindent  kösz és amint tudunk valamit jelentkezünk. – mondta Tim és bontotta a vonalat. Chester pedig mindent elmesélt a feleségének.

- Hát néhány napra lesz egy kislányom. – örvendezett Talinda. – De azért sajnálom, hogy így jártak.

Timet csak nagy nehezen engedték be Chrishez. A két ügyvéd már ott volt Chris épp azt mesélte, hogy hogyan dobta ki Vickyt a szállodai szobából.

- Nos mint kiderült a felesége orvosi látleletet hozott, hogy eltörött a karja, és hogy a sérülését tettlegesség okozta. – mondta az ügyvéd.

- Attól hogy nem szeretem még nem vagyok egy elvetemült dög, nem verek meg nőket.

- Ezt elhiszem, de sajnos nekünk semmi bizonyítékunk a dologra, neki meg orvosi papírja van róla. – Chris most már nem hogy nem szerette a feleségét, de kifejezetten gyűlölte is. Hogy állíthat róla ilyen elvetemültséget. Nem elég hogy válni akar,még a gyerekek is azt fogják hinni hogy képes volt megverni őt. Chris nagyot sóhajtott.

- Haver nehogy nekem feladd. Muszáj küzdened. Amúgy arra jutottam, hogy ideiglenesen Chesterék vigyáznak majd a két gyerekre. Hallod esetleg nem láthatta valakit Vickyt távozni a szállodából.

- Azt nem tudom, csak hogy Lucyékkal beszéltem, és utána dobtam ki Vickyt.

- Lucyékkal, fel kellene hívnom őt is lehet hogy tud segíteni. Meg szerintem ő s kell majd, ha Vicky ellen elő akarunk hozni mindent. Tudod a drogok, meg Lucy szerint a feleséged verte a kicsiket.

- És ezt csak most mondod, miért nem tudtam róla. – pattan fel az aztaltól.

- Ez most semmin sem változtat. Nekünk most az elsődleges dolgunk hogy kihozzunk innen. Nem ilyesfajta hírverésre gondoltam. – mondta Tim és Chris vállára rakta a kezét, és finoman visszaültette a helyére. – Akkor most hagylak benneteket dolgozni, megnézem mi a helyzet a gyámügyön. Ahogy kilépett az épületből hívta is Lucyt. Nem számít hány óra van, és Lucynak sem fog ha megtudja hogy mi történt. Kicsöng, drága Lucy vedd fel a telefont, mormolta magában Tim.

- Tessék. – szólt bele egy férfi hang. Tim biytos volt benne hogy Peter az.

- Szia Peter Lucy nincs ott a közelben?

- Alszik, akarod hogy felkeltsem?

- Végül is tőled is megkérdezhetem, meg rád épp úgy tartozik. – mondta Tim, és Petert egyre jobban érdekelte hogy mi lehet Tim mondandója. – Chris és Vicky válnak, és Vicky feljelentette, hogy megverte őt.

- Jézus. – mondta Peter. – Ha bármiben segíthetek akkor csak szólj. Amúgy mikor verte meg. Mert mi mikor mentünk a reptérre láttuk Vickyt és akkor még semmi baja nem volt.

- Ti láttátok Vickyt, és semmi baja nem volt. – ismételte meg Tim a szavakat.

- Most mondom, csak bizonyos okok miatt nem mentünk oda hozzá. Lucy nem volt jĺ, és indulás előtt még sikerült összevesznem Chrissel. Szóval ugye érthető.

- Igen de most azonnal ide kell jönnötök. Tisztázni kell Christ és most csak ti tudjátok. – mondta Tim és ezzel Peter is tisztában volt.

- Indulok, de Lucyt nem viszem magammal. Neki most semmi szüksége egy ilyen perpatvarra.

- Nekem mindegy hogy mit teszel csak amint lehet utazz ide, mert Chris a rendőrségen lesz kénytelen tölteni az éjszakát, és nem akarom hogy huzamosabb ideig ott kelljen maradnia.

- Azonnal indulok. – mondta Peter és lerakta a telefont.

- Ki volt az: - kérdezte álmosan Lucy. – Peter először nem akarta elmondani, de aztán végül mégis kibökte.

- Tim hívott hogy Vicky és Chris válnak, és jó lenne ha odautazna valamelyikünk.

- Értem, és azt akarod hogy én menjek?

- Nem egyedül szeretnék menni. – mondta Peter, Lucy pedig egy bólintással tudomásul vette. Jobb is így, gondolta magában, mert még képes lenne és valami hülyeséget csinálna.

- Bepakolok neked pár holmit és amint tudsz valamit azonnal hívj.

- Aranyos vagy. – válaszolt Peter és megcsókolta a lányt. Míg Peter rendbe szedte magát addig Lucy foglalt neki jegyet az első Los Angeles-i gépre, majd kocsiba ültek is kivitte a férfit a reptérre.

- Vigyázz magadra és puszilom a gyerekeket.

- Te is nagyon vigyázz magadra, szeretlek. – azzal még egyszer megölelte a feleségét majd eltűnt az alagútban ami a repülőgép gyomrába vezetett. Nehezére esett magára hagynia a lány ebben a számára idegen városban. És még arra sem volt ideje hogy felhívja a húgát, hogy közben nézzen rá Lucyra. nehéz lesz a lánynak egyedül, de Lucy erős és majd megoldja. Peter bízott benne hogy nem tart sokáig az egész.

Tim várta Petert a reptéren.

- Kösz hogy eljöttél.

- Ne viccelj a testvéremről van szó, és ha tudok akkor segítek. – mondta Peter. Odakint az épület előtt rengeteg fotós meg riporter várta őket.

- Ne válaszolj egyetlen kérdésük re sem, mert teljesen mindegy hogy miket mondasz ezek úgy is, úgy formálják ahogy nekik tetszik. – mondta Tim és beszállt a Cadillac Escaladebe ami ott parkolt a főbejáratnál. Lefizette a biztonsági őrt. Persze a firkászok azonnal megrohamozták őket a bejáratnál. Semmitmondó kérdések sokaságát zúdítva Timre is Peterre. Először is azzal voltak elfoglalva, hogy eddig miért nem beszélt a két testvér egymással évekig. Aztán pedig, hogy Lucy hol van most és hogy biztosan félti a válófélben lévő öccsétől. Ez kicsit fel is idegesítette Peter de leküzdte az érzést.

- Szeretnék egyenesen a rendőrségre menni. – mondta ahogy beült a kocsiba.

- Rendben. – válaszolta Tim és hálás volt neki ezért. Legszívesebben ezt kérte volna tőle, de nem várhatta el tőle. Biztosan nagyon elfárasztotta az utazás. De hát magától ajánlotta fel, így Tim a rendőrőrsre hajtott.

- Jó napot, a Cornell nyomozással kapcsolatban szeretnék vallomást tenni. – mondta Peter az egyik tisztnek a recepción. Azzal a tiszt elkísérte az egyik kihalgatóba, majd megjelent valami nyomozó. Az asztalra dobott egy aktát, belenyúlt a zakója zsebébe és kivett belőle egy doboz gyűrött cigit. Kihúzott egy szálat majd minden gondolkodás nélkül rágyújtott.

- Nos hallgatom, mit akar nakem bemesélni.

- Csak annyit, hogy Vicky mindenkit átver. Nem tudom hogy hol vette azt az orvosi igazolást, de azt bizton állíthatom hogy a karja nem volt eltörve mikor utoljára találkoztam vele.

- És ez mikor volt? – kérdezte érdektelenül.

- Pontosan azon a napon mikor elutazott Londonból, mikor Chris utoljára beszélt vele személyesen.

- Ezt honnan állítja olyan biztosan.

- Onnan, hogy láttuk őt a feleségemmel a reptéren, ő nem látott mindet. De az egyik kezében a kézitáskáját vitte a másikkal meg telefonált. Szóval tuti hogy valaki más törte el neki, vagy lefizette a dokiját, és ön is beláthatja hogy arra végképp semmi szükség hogy az öcsémet továbbra is bent tartsák. – fejezte be mondandóját Peter.