55. rész
2009.02.11. 20:54
Végül megérkeztünk Kimihez. Betessékelt, elvette a kabátom, majd megkínált egy itallal. Mivel már a bulin is nagyon sokat ittunk, így inább visszautasítottam. Nagyon fáradtan éreztem magam, ezért szóltam neki, h én inkább lezuhanyoznék!
-Jól van édesem, a fürdőben van tiszta törölköző meg köntös....-szemeivel végig mért és kaján mosoly ült ki az arcára-.....már ha szükséged van rá.
-Héjjj! Egyébként meg köszi és sietek!- mikor megfordultam, h indulok a fürdőszobába, a karom után nyúlt és stabilan, de mégis gyengéden a kezébe vette.
-Ne tartsak inkább veled? Hmmm?-húzta fel a szemöldökét.
-Köszi nem.-gyorsan mennem kell, még mielőtt elgyengülök.
-Naaa, megmosnám a hátad....vagy vmi hasonló!-mosolygott ellenállhatatlanul.
-Kimi!!!!!-rántottam ki a karomat a kezei közül, esküszöm, ha tovább molesztál, beadtam volna a derekamat.
-Jól van na, értettem!
-Elég sokáig tartott.-mosolyogtam a durcáskodásán-Ígérem, mindjárt itt vagyok!-majd végre bejutottam a fürdőbe. Gyorsan ledobáltam a ruháimat és beálltam a zuhany alá, majd folyatni kezdtem magamra a vizet. Fáradt voltam már, így élveztem, ahogy ellazulok a zuhany alatt. Közben mindenféle gondolatok jártak a fejemben. Eszembe jutottak a mai nap eseményei, ahogy esélytelenségből indulva VB lett az én egyetlen pilótám, aztán az a csók. Majd rögtön visszaidéztem magamban a Riói emlékeket, ami így visszaidézve Kimi nélkül szinte nem is lett volna ennyire gyönyörű. A gondolataim is csak Kimi körül jártak, csak őt akartam, látni, hallani érezni...És ekkor, mintha varázsszóra, egy érités térített vissza a gondolataimból. Éreztem, ahogy Kimi ujjai végigsimítják a hátamat a gerincem vonalán. Azt hittem menten összeesek, teljesen elgyengültem, nem tudtam és be vallom nem is akartam neki ellenállni.
-Na mi van bajnok? Látom nem bírtad kivárni míg végzek!-de ezek után már én se bírnék nagyon várni.
-Nem tagadom, nem tudtam magam tűrtőztetni.-majd ő is beállt a zuhany alá és elkezdte csókolgatni a nyakam, majd a vállam . Az egész testem libabőrzött, minden egyes érintésére és csókjára úgy vágytam, mintha azok az életet jelentették volna a számomra.
Végül már nem bírt tovább várni, magafelé fordított és követelőzően a szemembe nézett. Nem kellettek már a szavak, hogy tudjam mit akar. A gyönyörű kék szemei magabiztosságot árasztottak, szinte lehetetlen volt neki ellenállni. Aztán a tekintete a szemeimről a számra vándorolt, majd vadul megcsókolt. Ezt már én is viszonoztam, közben a vizes hajába túrtam, míg másik kezemmel a nyakát cirógattam. Ő közben igyekezett felfedezni testem minden apró porcikáját, ebbe beleremegett az egész testem.
-Milyen rég vártam erre a percre!-mondta már alig érthetően, közben felgyorsult a légzése és már én is éreztem, h rég várta ezt a pillanatot.
-Én is!-már csak ennyit tudtam mondani, mire ő megemelt, lábaim a csípőjére fontam, hátam a fanak támasztotta, majd átadtuk magunkat az élvezetnek.
Fél 8 volt, mikor felébredtem Kimi karjai közt, aki még mindig mélyen aludt. Először nem tudtam eldönteni, vajon álmodtam e a tegnapi eseményeket, vagy valóban megtörténtek. Végül, mikor megpillantottam Kimi szétdobált ruháit a fürdőszoba előtt, már biztos voltam benne, h nem álom volt. Nagyon boldog voltam, örültem neki, h itt lehetek vele, ugyanakkor rossz érzésem is volt, elhamarkodottnak találtam, ami történt. Kimásztam az ágyból, óvatosan, h őt fel ne ébresszem, majd a fürdőbe mentem, h rendbe szedjem magam. Ahogy öltözködtem, hirtelen megszédültem és émelyegni kezdett a gyomrom. Nagyon rosszul éreztem magam, mondjuk nem is csodálom a tegnapi alkoholmennyiség bevitele után. Mikor már elmúlt a rosszullét, fogtam a telefonomat, h megnéztem, hiányoztam-e vkinek. Hát ezt nem is kellett volna, ugyanis a telefonom kijelzőjén 13 nem fogadott hívás díszelgett, kettő Sebitől és 11 pedig Khloétól. Sebi küldött is egy SMS-t, h ő sem töltötte otthon az éjszakát- hűűűha- de reméli, h majd délután találkozunk. Hmmm hát én is remélem, lesz mit mesélnie! És még egy SMS, ez pedig Khloétól:
„ Tudom, h nem a legjobbkor zavarok, Kimi, meg minden...de sürgősen beszélnünk kéne... Baj van! Kérlek hívj vissza, amint ezt elolvastad!“
Fel is hívtam, megbeszéltünk egy reggelit a szállodájuk éttermében, fél 9-re, mert szerinte ez nem telefontéma.Miután letettük, hívtam magamnak egy taxit, összeszedtem a homimat, adtam egy puszit Kiminek, de ő meg sem mozdult, édese volt, majdnem el is késtem, gyönyörködtem benne, ahogy alszik. Gyorsan összeszedtem magam, majd elindultam. A taxiban azon gondolkodtam, vajon mi történhetett, remélem nem szakítottak, vagy vmi...hisz olyan boldogok. Na meg pont mikor én meg Kimi.....jajjj ne....még egy cetlit sem hagytam neki. Több időm nem is maradt a gondolkodásra, mivel odaértem az étterembe, ahol a kisírt szemű Khloéval találtam magam szemben.
-Úr isten! Teveled meg mi történt?
|