Seb szerdán Danivel együtt érkezett Belgiumba. Seb csapatának szállodája előtt kezet ráztak, majd elváltak útjaik. A srác elég ideges volt, mert tudta, hogy Leona is pár óra múlva megérkezik. Szóval lepakolt, letusolt és rendbe szedte magát, majd taxit kerített és a reptérre ment.

Még volt egy kis ideje a lány érkezéséig, amit újságok olvasásával múlatott. És azon tűnődött, hogy tudnak ennyi baromságot összeírni az újságírók. Aztán mikor felpillantott az olvasásból, Leona tűnt fel előtte, kicsit meg is lepődött ezen.

-          Mást vártál?- kérdezte mosolyogva és a fejét csóválva a lány.

-          Nem, dehogy… csak bele voltam mélyedve az olvasásba…

-          És nézzük, mit olvas a mi kis pilótánk?- derült fel a lány és felkapta a srác előtti újságot.

-          Á, „Dani vagy Seb? Élesedik a harc a két testvér közt…..”- olvasta hangosan a lány.

-          Inkább menjünk!- kérte Seb.

-          Szerintem is. Állapította meg Leona is.- Nem is értem, mért pazarlod az időd ezekre a lapokra?- kérdezte a lány miközben az összest egy mozdulattal a szemetesbe söpörte.

-          Én se értem.- tűnődött Seb, és mosoly jelent meg az arcán.

Jókedvűen indultak vissza a szállodába. Seb örült, hogy újra mosolyogni látja a lányt, de legbelül félt attól, hogy ha elmondja neki az igazságot, akkor újra eltűnik a mosolya.

Úgy egyeztek meg, hogy pár óra pihenő után újra találkoznak, és akkor megbeszélik a dolgokat. Leona csak annyit kért a sráctól, hogy legyen teljesen őszinte hozzá.

Seb elmerengve kávézott, mikor kopogtak. Leona állt előtte. Most elég komolynak tűnt. Seb próbált mosolyogni, de nem nagyon ment neki. Beljebb hívta és leültek egy-egy fotelba.

Seb összeszedte magát és mesélni kezdett. Elmesélte a hétvégi versenyt, mikor meglátta a lányt, akit azóta se tudott feledni. És mesélt az érzéseiről, amik őt is meglepték. Leona figyelmesen hallgatta végig.

-          Látod, ha már az elején elmesélted volna….- kezdte a lány.

-          Akkor?- kérdezte bátortalanul a srác.

-          Akkor nem történt volna meg az a csók sem.- folytatta a lány.

-          Ezt nem értem.

-          Sokat gondolkodtam a miérten, azon, hogy mért tettem, és rájöttem, hogy elkeseredettségemben, hogy elveszíthetlek, mint barátot.- magyarázta a lány.

-          Akkor ezért volt….szóval nem azért, mert többet akarnál barátságnál?- kérdezte szégyenlősen a srác.

-          Először én is azt hittem…de a pár nap alatt, míg egyedül voltam- itt a tekintetét a srácra emelte, Seb pedig gyorsan lesütötte a szemét- szóval, míg egyedül voltam, volt időm végiggondolni a történteket….és én csak barátságot szeretnék tőled.- jelentette ki a lány.

-          Komolyan?- kérdezte elkerekedett szemekkel a srác.

-          Ühüm.

Seb elmosolyodott, és nagy kő esett le a szívéről. Most úgy gondolta, hogy még tán jót is tett nekik ez a pár nap távollét egymástól.

Leona is elmosolyodott. Megölelték egymást, majd még beszélgettek egy kicsit Sebről és az apjánál töltött időről. Majd elköszöntek egymástól és Leona visszament a szobájába. Seb megkönnyebbülten csukta be az ajtót a lány távozása után. Jókedvű volt. Végre rendeződtek a lánnyal a dolgok, és Leona jókedvű volt. Örült, hogy újra mellette van, és annak még jobban, hogy megígérte neki, hogy majd kitalálnak közösen valamit, hogy hogy is lehetne a lányt megtalálni.

Közben egy csüggedt és elkeseredett lány lépett be az egy szinttel lejjebbi szállodai szobájába. Feldúltan dobta le a táskáját, már potyogtak a könnyei. Elterült az ágyon és hagyta, hogy a könnyeit átáztassák a párnáját.