-Na ehhez mit szólsz? Azt hitted akkora idióta vagyok, hogy nem fogok rájönni, ki is vagy te valójában?-kérkedett Kimi.A lány elsírta magát és fel akart futni a szobájába, de a fiú megfogta a kezét és nagyon közel húzta magához. –Tudod, mit kaphatok én azért, hogy egy bűnözőt rejtegetek a házamban? És mellesleg a vérdíj se kis összeg, amit kitűztek a fejedre. –a lány csak bámulta a földet szótlanul. –Mért nem szólsz semmit? Nem is véded meg magadat?

-Úgyse hinnél nekem!

-Hát ebben igazad van, ezekután hogy tudnék bízni benned? Átvertél, végig hazudtál. Én befogadtalak, ápoltalak és már egész kezdtelek megkedvelni, még a szüleimnek is bemutattalak, erre kiderül rólad, h megloptad az apádat, hogy tolvaj vagy, kitudja mit loptál el tőlem is.-ezt a lány már nem bírta hallgatni-a fiú nem tudja milyen helyzetben volt ő akkor és azt se tudja, hogy azt a pénzt nem is ő lopta el- egy hatlmas pofont adott Kiminek, majd felrohant a szobájába. Ezt Kimi nem hagyhatta annyiban, a büszkesége nem engedte. Felrohant a lány után, aki az agyán feküdt és zokogott.

-Csak egy okot mondj, hogy miért kellett meglopnod az apádat. Miért nem kértél tőle tisztességesen? Vagy nem adott volna?

-Ezt te úgysem értenéd meg.

-De valmit mondanod kell, mégsem rejtegethetek egy körözött személyt.

-Csukass le, gyerünk, adj fel a  rendőrségen. - tárcsázni kezdte a telefonon a rendőrség számát.

-Megőrültél? Fel akarod adni magad?-kapta ki a telefont a lány kezéből.

-Nekem már mindegy.

-Dehogy mindegy! Fiatal vagy még. Képzeld, lesittelnek, jó esetben 10-15 év múlva szabadulsz, mit kezdenél már akkor az életeddel?

-A bűneimért meg kell fizetnem, már visszafordíthatatlan, amit cselekedtem.

-Ebben igazad van, visszafordíthatalan, de mindenki hibázik néha- a lány nem értette mit jelentsen ez a hirtelen változás, az előbb még tolvajnak nevezte, most meg így megváltozott a véleménye? – De ilyen magadfajta lányoknak nem a börtönben a helyük.

-Ezzel most mit akarsz mondani?

-Semmit! Én még amúgy mindig nem tudom rólad elképzelni, hogy ilyet tennél. Bár még csak kis ideje ismerlek, vhogy nem gondoltam volna rólad.-és milyen igaza van, a lány legszívesebben most azonnal kitálalt volna Kiminek arról, hogy valójában neki csak annyi köze van az egészhez, hogy fedezte a barátját, akinek a pénz kellett. Mert szerette és azt hitte ezzel nem követ el nagy hibát, majd a pasi lelépett, ő meg ott maradt egyedül óriási teherrel. De nem tehette, nem mondhatta el, megfogadta, h ez mostmár csakis egyedül az ő hibája, a barátját ebből az egészből kihagyja, egyedül kell végig csinálnia.

-És most mit akarsz csinálni?

-Te mit akarsz?-a lány csak megvonta a vállát- Azt szeretnéd, hogy feljelentselek?

-A te döntésed, én csak egy megtűrt személy vagyok a házadban.

-Nem szeretném, hogy a börtönben elpazarold a fiatal korodat, meg a szépségedet, az nem neked való. Ellenben lenne itt valami, ami mindkettőnknek jól jönne.

-Mi lenne az?- kérdezte a lány megtörten.

-Most már hivatalosan is el kéne játszanod, hogy a barátnőm vagy.

-Te megőrültél? Inkább a börtön.

-Oké-emelte fel Kimi a telefont, h tárcsázzon- pedig szerintem egy Forma1es pilóta melletti luxus élet, partyk, fényűzés sokkal jobb egy sötét cellánál. Meg nem kéne semmit tenned, csak néhány rendezvényen megjelenni velem, aztán élhetnéd a magad életét, a börtön az egész más, ott aztán az van, amit előír a szabályzat és még hadd ne soroljam, mondjuk én még sose voltam börtönben, de a filmekből tudom. Szóval akkor tárcsázhatok?

-Ne-vette ki a fiú kezéből a telefont, Kimi arcán önelégült mosoly jelent meg- Mondd el pontosan mit is kéne tennem.- Kimi már tudta, hogy sínen van a terve, így elmondta, hogy nagyjából mik is az elvárásai.

-Csak hogy tudd, ha most nem zsaroltál volna meg, soha az életben ilyenre rá nem vettél volna, én nem szoktam ilyen hülyeségekben részt venni.

-Ó! A kis ártatlan, hogy oda ne rohanjak.-a lány tudta, hogy ezekután azt kell tennie, amit a fiú akar, különben bármelyik percben hívhatja a zsarukat. Ezekután már nem a maga ura lesz, és ez nagyon aggasztotta.