Kimi magányosan és bánatosan felszállt a Finnországba tartó gépére és elutazott a családjához. Eközben én izgatottan vártam, hogy Kimi végre felhívjon. Már este 10 óra volt és Sebivel félálomban ültünk a TV előtt. Még mindig a kezemben tartottam Sebi telefonját, arra várva, hátha megcsörren, de semmi.

-Szöszi nem gondolod, h ideje lenne lefeküdni már?

-És mi van ha akkor fog hívni, ha mi már alszunk?-kérdeztem Sebit reménykedve.

-Nem mintha el akarnám venni tőled a reménykedés lehetőségét, de ismerem Kimit, ha eddig nem hívott, szerintem már ezután sem fog. És ne csinálj úgy, mintha nem ismerdnéd te is. Tuti megsértődött, amiért szó nélkül otthagytad.

-Na de gondolhatta volna, h vmi sürgős dolog jött közbe. És biztos már keresett a mobilomon, csak hát az ugye nincs meg. De olyan eszébe sem jutna, h esetleg nálad vagyok?

-Figyel, szerintem neked kéne őt felhívnod, mivel te hagytad magára, minden információ nélkül. Honnan tudná hol keressen.

-Én ugyan nem hívom, ő a férfi.

-Jó, akkor viszont te továbbra is ülj a telefonon, de én lefekszem.-elindult a szobájába, de én utána kiálltottam.

-Várj meg, megyek én is!-mondtam szomorúan.

-Na látod! Lehet holnap mindketten máshogy fogjátok gondolni, és korán reggel itt fog csengetni, vagy ha nem, majd te elmész hozzá és megbeszélitek.

-Igazad van! Így fogok tenni.

-Na jó, de most már fogd be és aludjunk.-nevetett egyet.

-Oké. Jó éjt!

-Neked is.-máris hallottam Sebi szuszogását. Milyen jó neki, h ilyen hamar el tudott aludni, bezzeg én...

Reggel Sebi 9 körül ébredt, a lányt már nem találta az ágyában. Felöltözött és kiment a konyhába. Ott meglátta a lányt ahogy ül a földön és zokog.

-Héj szöszi! Mi a probléma?

-Sebi....-karoltam át és úgy sírtam tovább.

-Mi történt?

-Voltam Kiminél a szállodában és a recepción azt mondták, hogy már tegnap kijelentkezett.

-Nem hagyott semmi üzenetet?

-Semmit.

-Jajjj nagyon sajnálom, nem tudom mit mondjak most erre.

-Semmit nem kell mondanod, csak erre kellettem neki, kihasznált és most eldobott mint egy rongyot.

-Dehogy, hisz én láttam rajtatok, h mindketten odáig vagytok a másikért.

-Akkor itt csak én voltam őszinte. Részéről ez egész végig csak színjáték volt, h becsábítson az ágyába. Én tudtam, h ezt nagyon elhamarkodtam....Istenem.-ütöttem a fejem a szekrénynek.

-Héjjj, ne marcangold magad. Este felhívom őt és minden kiderül.

-Ne Sebi ne!

-De igen, meg kell tudnunk mégis mi történt?

-Ne! Kérlek!

-De legalább azt megkérdezem hol van most! Oké?

-Jó de engem meg se említs!

-Oké. De te most pihenj le, rádfér egy kis alvás, gondolom az éjjel nem sokat aludtál.

-Hát nem! Sebi de miért?

-Én nem tudom, Kimit megérteni szinte lehetetlen.

-Nem erre gondoltam. Hanem arra, h mért vagy velem ilyen gondoskodó, mért törődsz velem ennyire?

-Ezt ne kérdezd! Te is tudod jól, h mennyire szeretlek!

-Én ezt nem érdemlem meg, nem tudom neked viszonoznozni.

-Nem is kell, nem azért csinálom.

-Köszönöm! Köszönöm Sebi hogy vagy nekem.-fogtam magam és elvonultam a szobámba, lefeküdtem aludni.

-Kimi! Szia!

-Hello Sebi!-mondta nyúzott hangon Kimi.

-Kerestelek a szállodában, a recepción azt mondták már tegnap kijelentkeztél.

-Igen! És mért kerestél?

-Ááá, már nem fontos! És mégis hol vagy most.

-Otthon a családomnál. Kellett egy kis kikapcsolódás. Annyi minden történt.

-Mégis mi?

-Hát VB lettem, ezt meg kell ünnepelnem a barátaimmal, meg a szeretteimmel. Remélem majd találkozunk vmikor, majd veled is ünneplünk, de most mennem kell haver.

-Héjj várj még szeretnék vmit kérdezni. –Sebi már csak a telefonnak beszélt, ugyanis Kimi letette. Próbálta újrahívni, de már ki volt kapcsolva. Kimi azt gondolta, Rami még a barátai előtt is hülyét akar belőle csinálni, ezért hívatta fel még Sebivel is. Késő délután volt, mikor felébredtem, Sebi már be volt pakolva, éppen az én szekrényem felé indult.

-Hello!

-Szia drágaság! Jó sokat bírsz aludni.

-Na hívtad Kimit?-Sebi sejtette, h nem kerülheti el a válaszadást.

-Igen!

-És?

-Otthon van, Finnországban. Azt mondta, a barátaival is meg kell ünnepelnie a VB címét.

-Tehát akkor ennyi volt? Itt hagyott?

-Nem erről van szó. Elfáradt és most pihen.

-Nélkülem....ezt így tervezte.

-Dehogy biztos csak így jött ki neki.

-Sebi ne védd! Tudom, h a barátod, de ne védd, egyszerűen be kell látnod, h nekem van igazam. Ennyi. Téma lezárva.

-Oké! Mire készülsz most?

-Nem tudom!

-Hova mész?

-Haza! Meglátogatom a családom. Úgysem voltam otthon ezer éve.

-Na és aztán?

-Aztán....aztán majd ahogy hozza a sors.

-Ez így nem jó! Féltelek! Ígérd meg, hogy utána eljössz hozzám!

-Nem tudom! Én nem akarok folyton a nyakadon lógni. Mit szólna hozzá az új barátnőd?

-Szöszi, te soha nem vagy  terhemre. És nincs semmiféle barátnőm, tegnap éjjel az unokatesómnál aludtam....

-Nem tudom Sebi.

-Héjjj, azt mondtad, meg akarod háláni azt, h ennyit törődök veled, ezzel meghálálhatod! Költözz hozzám, úgyis annyira egyedül vagyok.

-Tessék?

-Oké? Elmegyek veled a családodhoz, aztán ott összepakolunk és eljössz hozzám! Na?

-Sebi megőrültél?

-Nem! mindkettőnkenek szüksége van a társaságra.

-Hát jól van, rendben! De szerintem nekem is elment az eszem, h belemegyek ebbe a dologba.

-Oké??? Ez remek. Akkor induljunk a családodhoz.